De nem csak ők vannak itt. Még júliusban a brüsszeli magyar EU-nagykövet ismerkedési fogadásra hívta meg a különböző európai intézményekben hosszabb-rövidebb mandátummal dolgozó magyarokat. Több mint hatvanan jöttek el. Merthogy immár több tucatra tehető azon magyarok száma is, akik az Európai Bizottság, a tanács vagy a parlament valamelyik területén végeznek - többnyire egy-másfél éves szerződés alapján - közvetlenül hasznosuló intézményi tevékenységet. (Gyakran kulcsfontosságú főigazgatóságokon, esetleg magyar érdekeket közvetlenül érintő egységeknél.) Mindeközben szeptemberben egymást követik azok a nem hivatalos miniszteri találkozók, amelyeken jelenlegi és csatlakozó országok különböző tárcáinak vezetői ülnek asztalhoz, a folyó ügyek - zömében jogalkotással vagy éppen fennálló problémák kiiktatásával kapcsolatos kérdések - "együtt gondolkodó" megvitatására.

EU-rutin: napi szinten zajlik, és már senkinek sem tűnik fel, hogy magyarok is - miként más kelet-európaiak - tevőlegesen vesznek részt benne. A munka természetes ré-szeivé váltunk.

A hét végén például a külügyi tárcák vezetői találkoztak az olaszországi Garda-tónál. Senki nem érezte szükségét ünnepélyes felhangokkal kihangsúlyozni, hogy minderre "huszonötös" körben került sor. Hiszen hogyan is másként? A csatlakozásra várók néhány hónap múlva szavazati jogú tagok lesznek. Minden mai vita már őket is érinti.

Sokakban nem tudatosult még, hogy Magyarország nagyon hamar "tényleg" EU-tag lesz, sőt, sok vonatkozásban már ma is az. Nem tudatosult, mert a hétköznapibb látványos elemek még nem érzékelhetőek. Nem fizetünk EU-pénzzel, nem mehetünk át - akár egy közös erdőségen keresztül is - útlevél nélkül az EU-szomszédba. A regisztrált agrártevékenységet folytató magyar paraszt nem kap közvetlen támogatást az EU-kasszából, a megyei önkormányzat nem a brüsszeli pénz segítségével lát neki nevezetes műemlékeinek felújításához. Bár ez utóbbiak kapcsán helyenként már eddig is lehetett uniós pénzekhez is jutni. De a nagyságrend többnyire még elenyésző.

Furcsa kettősséget szül mindez: a miniszter már kijár Brüsszelbe, a diplomata már beül napi akár 4-5 megbeszélésre is, és ontja a jelentéseket. De mindebből nem lesz újsághír, részint mert lehet, hogy csak "karbantartó" (két döntéshozás közötti ügyeket előkészítő), szakmai tárgyalásról volt szó. Részint, mert még közvetlenül érdemibb kérdések kapcsán sem logikus arra gondolni, hogy mindez közvetlenül valahol a hétköznapi magyar valóságot (is) érintő mozzanat lehet. Látszólag tehát érdektelen.

Tegyük hozzá: néhol a vezetői szinten sem tudatosult még, hogy ezek a brüsszeli kirándulások meg munkafolyamatok mennyire szervesen illeszked(het)nek a napi ügyek alakulásához. Jelölt országbeli tudósítók között gyakran téma, ahogy a honi fővárosból "kilátogató" politikusok némelyike mintha csak nyűgnek érezné a brüsszeli megmerítőzést. Kötelező gyakorlatnak. "Az ülés néha valóban unalmas. De látni kell, hogy minden itteni egyeztetés része egy időben előre-hátra elnyúló folyamatnak. Másfelől, a munka lényegi eleme nem is annyira az ülésteremben, hanem a szünetekben, előtte-utána a folyosókon, kollégákkal, más országbeli partnerekkel, uniós intézményvezetőkkel való kötetlenebb alkudozások, tájékozódások lehetőségében rejlik" - mutatott rá egy uniós diplomata. Nos, akad, aki számára ezt még szokni kell.

Vagy egy másik példa: jövőre európai parlamenti választások lesznek - értelemszerűen Magyarországon is. Az előkészületek apránként már folynak - sokszor alig titkolva, hogy a címke ugyan "európai" lesz, de igazából belpolitikai választásra számít mindenki. Az EU-ra kacsintunk, arra hivatkozunk, ha kell, akkor kötelezően letudjuk, netán szakmai buzgalomból egyesek őszinte fanatizmussal rávetik magunkat - de csak kevesekben állt össze, hogy "az" meg "ez" (vagyis a napi magyar valóság) egyre inkább szervesen ugyanaz. Azonos érmének a két oldala.

A brüsszeli "EU-rutinba" beszálló magyarok sejthetően egyre határozottabban érzik már ezt. Nos, ha majd nemcsak Brüsszelben számít napi rutinnak magyarként együttműködni, hanem a magyarországi gondolkodásban is rutin lesz

"EU-zni" - akkor leszünk majd igazán benn.