A Transelektro első embere a politikamentes MÁV-vonattenderért lobbizott

Gratulálok az állami kitüntetéséhez. Tudott felszabadultan örülni, vagy az elővárosi motorvonattender foglalkoztatja?

Köszönöm a gratulációt. Ez az első állami kitüntetésem, így természetesen nagyon örülök.

Vannak még kételyei a MÁV-val megkötött szerződés életbelépésével kapcsolatban?

Óriási előrelépésnek tartom, hogy aláírtuk a szerződést, de formálisan még nincs lezárva az ügy. Létezik a felfüggesztő klauzula, bár meggyőződésem, nem fog élni vele a döntőbizottság. Biztató, hogy a döntőbizottság nem tiltotta meg a szerződéskötést, ez azt érzékelteti, hogy előzetesen nem látta jogsértőnek a pályáztatás folyamatát, a végeredmény kihirdetését. De még így is formálisan végig kell vinnie ezt az ügyet.

Az első fordulóban mégis történhetett valami, ha a döntőbizottság megsemmisítette a döntést.

Azután, hogy a riválisunk teljesen szabályos körülmények között csatát vesztett, megtámadta a döntést, és a döntőbizottság egy formajogi hiba miatt megsemmisítette határozatát, és további tárgyalásokra utasította a MÁV-ot.

Mit nevez jelentéktelen hibának?

Előrebocsátom, hogy a MÁV nagyon komoly tenderkiírást tett közzé, a súlyozásoknál azonban bizonyos "játéklehetőséget" hagyott, de már az első értékeléskor előzetesen elfogadtatta a résztvevőkkel ennek a korrekcióját. Csakhogy a Bombardier a veresége után mégis ezen az alapon támadta meg a döntést.

Majd jött a második forduló, amelyből ismét a Stadler- Transelektro került ki győztesen.

Pontosan, mert a Bombardier nem a kiírásoknak és a dokumentációknak megfelelő árat adott, és nem is tudta megindokolni, hogy miért. Ekkor a döntőbizottság, a sajtóban megjelent hírekkel ellentétben, nem semmisítette meg az eredményt, csupán jóindulatúan azt mondta: a MÁV adjon lehetőséget a Bombardier-nek - amely jogsértést követett el a nevetséges ár megadásával -, hogy adjon magyarázatot, illetve adjon új árat a kiírásnak megfelelően. A MÁV ebbe belement. A riválisunk azonban ismételten a korábbi árajánlatot nyújtotta be, amely megint csak nem felelt meg a tenderkiírásnak, de nem felelt meg a döntőbizottság által megfogalmazott követelményeknek sem.

Mégis jött a harmadik forduló, majd végzáradék.

Amikor a Bombardier jottányit sem változtatott a korábbi jogsértő ajánlatán. Nem is értem, milyen megfontolásból nem adtak értékelhető árajánlatot, de a fellépésükkel, a hangulatkeltéssel, mondvacsinált problémákkal megakadályozták, hogy a jelenlegi legfontosabb hazai közbeszerzés eredményesen és mielőbb befejeződjön. Miközben az egész eljárás alatt kiderült, hogy mind árban, mind műszaki és kereskedelmi szempontból is a Stadler ajánlata volt a jobb. Nem beszélve arról, hogy az induló magyar beszállítási hányad már induláskor is 20 százalék, amely idővel túllépi a 40 százalékot. Tehát a magyar ipar, a magyar járműgyártás szempontjából sem mindegy, ki nyeri a tendert.

És azt nem tartja megkérdőjelezhetőnek, hogy a második eredményhirdetés után ön és Gaál Gyula, a MÁV elnöke együtt ültek le tárgyalni Berényi Lajossal, a Közbeszerzési Tanács elnökével?

Nem érzem azt, hogy hibát követtünk el, ugyanis mi csupán tanácsot kértünk arra vonatkozóan, hogyan is értelmezzük a bizottság akkori döntését. Ugyanez a lehetőség a Bombardier képviselőinek is a rendelkezésére állt, és lobbistájuk, Bartha Ferenc élt is vele. Az sem titok, hogy az MGYOSZ által a Közbeszerzések Tanácsába delegáltak, így Kreszán Albert, a tanács alelnöke is felfigyelt az eljárás során tapasztalt furcsaságokra, és megkerestek, mert kíváncsiak voltak a véleményemre, hiszen az ő feladatuk a tanácsban, hogy a közbeszerzések tisztasága, korrektsége felett őrködjenek. De tárgyaltam másokkal is, a gazdasági élet vezető személyiségeivel, akik ugyancsak nem értették, mi is történik itt valójában.

Mit szólt a hírhez, hogy a Közbeszerzési Tanács öt tagja visszavonta a döntőbizottsághoz benyújtott jogorvoslati kérelmét, mondván, az okafogyottá vált?

Az okafogyottság nyilván fennáll.

Meghosszabbították a júliusban lejárt bankgaranciát, mert most ennek a dokumentumnak a hiányába kötött bele a Bombardier?

Mindig is a kiíró utasításainak megfelelően jártunk el. A bankgaranciánk természetesen érvényes.

A huzavona miatt hány hónapot csúszik a vonatok gyártása és üzembe állítása?

Eredetileg az volt az elképzelés, hogy jövő tavaszra elkészülnek az első vonatok, és ezért most is mindent elkövetünk. Nem tudjuk, mikorra készülhet el a finanszírozási szerződés, amely alapfeltétele a szerződés életbelépésének.

Megerősíti, vagy cáfolja, hogy jelentős háttérlobbizás folyt a tender elbírálása érdekében?

A lobbitevékenység a világon mindenütt, így Magyarországon is létezik. Én az első perctől kezdve azért lobbiztam, hogy a politika ne avatkozzon bele ebbe a témába. Győzzön a jobb, legyen ez egy abszolút korrekt, önjáró tender, és a számok, a tények alapján dőljön el, ki lesz a nyertes, és ne legyenek eltorzított értékelések és megtévesztő hangulatkeltések.

Tegye a kezét a szívére: hallott valaha is ilyenről Magyarországon?

Pedig az az igazság, hogy a politika most nem avatkozott bele, és megpróbált távol maradni, ellentétben néhány olyan emberrel, akik politikusként is jelen vannak a közéletben.

Az elmúlt 15 évben volt-e ehhez hasonló nehéz ügye?

A több mint negyvenéves transelektrós történetem alatt összesen két ilyen nehéz eset volt, az egyik a több mint százmillió dolláros indiai kazánüzlet a 70-es évek végén krimibe illő fordulatokkal, a másik pedig a mostani.

Milyen más jelentős üzletkötések előtt áll a Transelektro?

Boszniában megnyertük a tuzlai erőmű nagyméretű kazánjának rekonstrukciójára kiírt 21 millió eurós tendert. Vietnamban közelebb kerültünk egy 30 megawattos széntüzelésű erőmű megépítéséhez. Indonéziában most kezdjük el egy újabb transzformátorállomás építését, és szó van a további együttműködési lehetőségekről. Érdekesség, hogy a románokkal együtt tárgyalunk arról, hogy közösen valósítsunk meg Indonéziában egy erőművet. Sikeresen futnak Róma, Nápoly, Riga és most már Budapest utcáin az akkumulátorral működő trolibuszaink, és a legfrissebb hír, hogy indulunk a metrótenderen is, és a várakozásokkal ellentétben nem a Stadlerrel, mert ők nem vesznek részt benne, hanem a francia Alstommal.

A kilencvenes évek vége felé új üzletpolitikával, ingatlanberuházás, fejlesztéssel jelent meg a Transelektro, ám ez kis részarányt képviselt a cégcsoport érdekeltségein belül. Változott-e az arány?

Sajnos nem. Félig-meddig meghasonlottságban szenvedek: a legfőbb feladatomnak a magyar ipar érdekeinek védelmét tartom, szívesen teszem, mert perspektívát látok benne, ugyanakkor az ingatlanfejlesztés sokkal több haszonnal járó üzlet. A józan eszem azt diktálná, hogy sokkal több forrást, szellemi kapacitást kellene az ingatlanfejlesztésre fordítani, hiszen többek között a Transelektro akkor vált igazán ismertté a hazai közvélemény előtt, amikor megépült a Duna Plaza.

Mégsem történt semmi 1998-tól, amikor is bejelentették az egymilliárd dolláros ingatlanfejlesztés indulását. Miért vártak mostanáig?

Mert sok más feladatra kellett koncentrálnunk, és azt tudtuk, hogy a már megvásárolt terület értéke nem fog az értékéből veszíteni akkor sem, ha nem építjük be. Sőt! Okosan kellett "sakkoznunk" a rendelkezésünkre álló erőforrásokkal. Teljesen soha nem álltunk le vele, de most aztán rákapcsolunk a megvalósítására. Első szakaszban készül el a Prestige Towers a Meder utcától a Népszigetig, amely magas színvonalú, különleges szolgáltatásokat nyújtó 135 lakásos, négy toronyból álló lakónegyed.

Ön nemcsak az MGYOSZ alelnökeként, de más szervezetek vezetőjeként is gyakran szót emel a munkaadók érdekeiért. Mi volt a célja azzal, hogy három éve létrehozta a többségi magyar magántulajdonú nagyvállalatok klubját?

A klub megalakuláskor 20-25 cég vezetői találkoztak, és kiderült, hogy igen sok azonos problémával kell szembesülniük. Az ilyen cégeknél alacsony a tőkeellátottság, és a hitelhez jutás kedvezőtlen feltételei miatt a gazdálkodásuk ki van feszítve a különböző hitelekkel. A rendszerváltás óta a kedvezmények jelentős többségét a külföldi beruházók kapták meg.

Pedig az eltelt 15 évben minden kormány azt harsogta, hogy elsődleges célkitűzése a hazai vállalkozások segítése, támogatása.

Fogalmazzunk egyértelműen: nincs a világon még egy olyan ország, ahol a közbeszerzéseknél nem előnyt, hanem hátrányt jelent a hazai pálya. Németországban és Franciaországban a közbeszerzések öt százalékát nyerik el külföldiek, nálunk az arány 60-70 százalék. El kell érnünk, hogy a magyar vállalkozók ne csak "fehér négerekként", hanem lehetőleg fővállalkozóként is szerepeljenek a hazai fontosabb beruházásoknál. Ez nem csak gazdaságpolitikai kérdés, a közgondolkodáson is múlik. Adott ehhez a szellemi, technikai, technológiai kapacitás, csak a tenderkiíróknak kellene jobban odafigyelniük arra, hogy a kiírásban ne állítsanak fel irreálisan magas küszöbértékeket, amelyekkel kizárnak számos magyar céget.

Mit tett volna másként, ha az MGYOSZ decemberi közgyűlésén ön nyer Széles Gáborral szemben?

Jóval dinamikusabb együttműködést alakítottam volna ki a többi munkaadói szervezettel. A vesszőparipám, hogy még mindig túl sok a munkaadói érdekvédelmi szervezet, és ez megnehezíti az egységesebb és hatásosabb fellépést.