Mi lesz az atombombával?
Az a csoda, hogy a rettenet kitartott hatvan évig. A nagyhatalmak vezetőire gondolunk, akikkel sikerült felfogadtatni, hogy ha az atomfegyverrel támadnak, akkor önmaguk pusztulását is biztosítják. Egészen mostanáig.
Azzal a kockázattal kell szembenéznünk, hogy a nukleáris fegyverek ... nem állami szereplők kezei közé kerülnek - írta a hirosimai atomtámadás évfordulójáról megemlékezőknek szóló üzenetében Kofi Annan, az ENSZ főtitkára. Ez a kockázat egyelőre csak közvetett, de ennek ellenére kellőképpen reális. Arról van szó, hogy egyre lejjebb száll az a felelősségi küszöb, amely az atomfegyver-tulajdonos országok vezetőit jellemezheti. Magyarán: egyre felelőtlenebbeknek kell őket tartani. Ami egyenlő azzal, hogy egyre inkább felülkerekedhet egy újfajta félelem. Az, hogy nem is annyira ők maguk akarják ezt a tömegpusztító fegyvert (és más hasonlókat) használni, hanem átjátszhatják olyanoknak ("nem állami szereplőknek"), akiknek annyiban nincs semmiféle felelősségük, hogy kívül állnak a nemzetközi jogon, nem ellenőrizhetők és nem is vonhatók felelősségre, legfeljebb csak utólag, de semmiképpen sem kényszeríthetők a játékszabályok elfogadásával járó keretek közé.
Ezért aggasztó az iráni és az észak-koreai kokettálás az atomfegyverrel. Pontosabban ez az aggodalom láttatja velünk az iráni és az észak-koreai nukleáris tevékenységben az atombomba megszerzésére való törekvés előzményét. Mert míg Észak-Korea páros napokon elismeri, páratlanokon viszont tagadja a neki tulajdonított törekvést, addig Irán következetesen cáfolja azt. Valójában arra kellene biztosíték, hogy a következő hatvan évben sem fogják ezt a fegyvert (sem) használni. (SzH)
