Mire jók a lakáskoncepciók?

Évek óta mást sem hallani, mint hogy elkészült az új lakáspolitikai verzió, majd a még újabb, aztán természetesen a legeslegújabb. Majd hosszú, akár hónapokon át tartó szünet következik, és kezdődik minden elölről. Nem is olyan régen volt egy lakásügyi kormánymegbízott - meggyőző otthonteremtési tervek, támogatási javaslatok születtek. Rengeteg szakembert, kutatót, civil szervezetet kértek fel, hogy gazdagítsák az ötlettárat, sőt magát a lakosságot is megszólították. A végül is elkészülő új, hosszú távú, nemzeti lakáskoncepció az Otthon Európában hangzatos címet viselte, és nem titkoltan azt a fő célt képviselte, hogy a korábbi kormány által kidolgozott, az állami támogatásokat számolatlanul osztó lakásprogramot a költségvetési realitások talajára helyezze.

A legnagyobb hangsúlyt a bérlakásépítés kapta, mégpedig azzal az indokkal, hogy nálunk - bár szociális és egyéb megfontolásokból indokolt lenne - elképesztően kevesen élnek bérelt lakásokban, holott más, jóval fejlettebb országokban ez természetes szegmense a lakáspiacnak. Persze ismert a háttér. A rendszerváltozás utáni szerzési eufóriában boldog-boldogtalan igyekezett megvásárolni rendkívül kedvező kondíciókkal kínált "tanácsi" lakását, nem gondolva végig a következményeket: neki kell pótolnia az elmaradt felújításokat, ám az erre fordítható alapok vészesen kiapadtak. Olcsó húsnak híg a leve, mondhatná bárki, ám nem ilyen vicces a helyzet. Sok száz ezren élnek méltatlan körülmények között, feldúcolt, életveszélyes házakban, vedlő falakkal körülvéve, az ablakokon és a panelek résein át besüvítő szél szomorú kísérőzenéje mellett. És itt már el is érkeztünk a másik kiemelt "célcsoporthoz", a lakótelepiek népes táborához. Az egykori nemzeti lakásprogram szerint a panelrehabilitáció az egyik legsürgetőbb feladat, annál is inkább, mert a lakosság egyötöde él ilyen korszerűtlen, rendkívül rossz műszaki (és esztétikai) állapotban lévő házakban, egyre nehezebben viselve a növekvő energiaköltségeket.

Kormánymegbízott ment, miniszter jött, a még el sem indult koncepciót lesöpörték, és máris megkezdődött az új fogalmazása. Közben lakáshivatal is alakult, amely azóta már a második elnökét fogyasztja - de hagyjuk a részleteket. Mindenesetre kettős irányítás alatt, szoros kormányfelügyelet mellett készülnek a tervek. Megszületett ugyan - egy szűk körnek kedvezően - a Fészekrakó program, de a ténylegesen fontos célok ügyében, mint a bérlakásépítés és a panelrehabilitáció, alig van előrelépés.

A "holnap biztosan történik valami" optimizmusával várjuk a fejleményeket, ám isten malmai lassan őrölnek. Valami (valaki) mindig közbejön, rendre visszakerülnek a tervezőasztalra a javaslatok, az átdolgozás átdolgozása van most is soron. Pedig jók az ötletek, például a külső tőke bevonását ígérő bérlakás-befektetési alap gondolata, vagy a vállalkozói bérlakásépítés érdekeltségi rendszerének kidolgozása. Ugyancsak ígéretesnek tűnik - és már több is, mint ötlet - az a speciális hitel, amely a panellakások tulajdonosait segítheti, hogy a felújítási pályázathoz szükséges önrészt előteremtsék. Elkeserítő azonban, hogy késlekednek az igazi áttöréshez nélkülözhetetlen rendeletek. Érdekütközések, presztízscsaták sejthetők a háttérben. A külső szemlélőnek az az érzése, mintha egy végeláthatatlan próbafolyamat tanúja lenne - a premier meg sehol.