BÉT logóÁrfolyamok: 15 perccel késleltetett adatok

Nyerő lehet a multikkal szembeni szigorú fellépés

Ami mostanság a kiskereskedelem háza táján történik, alighanem hosszabb távon minden érintett javát szolgálja. A szigetszentmiklósi Auchan egyes részlegeinek hétvégi betiltása is azt mutatja, hogy a különféle hatóságok az elmúlt hónapokban végre ráébredtek: a multinacionális hátterű láncokkal szemben is fel lehet és kell lépni.
2005.08.23., kedd 00:00

Az elmúlt tíz évben úgy tűnt, a külföldi befektetők hazánkba csalogatásának ürügyén szemérmesen szemet kellett hunyni a vállalatokat különféle szempontból ellenőrző hatóságoknak is. Sokszor hallott panasz volt a kisebb, hazai tulajdonú konkurensektől, hogy egyes cégek nagyságuknál fogva már olyan fontosnak tűnnek, hogy rájuk talán nem is ugyanazon szabályok vonatkoznak. Elég, ha csak az ünnepnapi nyitva tartásokra, a túlórák és pihenőnapok elszámolására vagy a termékek árának megfelelő és egyértelmű jelzési kötelezettségére gondolunk.

Az ellenőrök most mintha felismerték volna: olyan nagy összeget fektettek be a hiper- és szupermarketek üzemeltetői, hogy az mára komoly kilépési korlátot jelent a piacon. Emiatt gyors kivonulással reálisan többé nem fenyegethetnek, s a szoros versenyben a távozás már aligha okozna tartós nehézséget a lakosság ellátásában vagy a foglalkoztatásban.

Mindennek felismerésében alighanem közrehatott a költségvetés rendkívül rossz helyzete is. Ilyenkor a kormány minden forintra odafigyel, s tekintve a sokszor vásárlói szemmel igencsak elbizakodottnak tűnő láncokban uralkodó kereskedelmi morált, a bírságolás valóságos aranybányának látszik. Ráadásul ezzel a köz bevételei úgy növelhetők, hogy a szavazópolgárok kevesebb mint egy esztendővel a választások előtt azt érzik, hogy az állam végre tényleg az ő érdekükben (is) cselekszik.

Sőt, a lépés komoly szimpátiát vált ki a kisebb boltok üzemeltetőiben is, akik pontosan tudják, mekkora hasznot jelenthet egy hipermarketben szokásos forgalomnál akciósan eladni egy-két lejárt fogyaszthatósági idejű terméket. Ha ehhez még hozzávesszük, hogy a legtöbb gond az élelmiszerekkel, azok közt is különösen az olcsón kínált, eleve gyenge minőségű áruval van, a sikertörténet teljes lesz. Ezek ugyanis a magyar termelők piacából haraptak ki egy jókora szeletet.

Nem tudom, ki volt, akinek a fejében végre megragadt a korábban a civil oldalról olyan sokszor már felvetett keményebb ellenőrzés gondolata, de a mostani szigorított akciósorozat az elmúlt évek talán legjobb gazdasági és politikai lépése. Ráadásul sokat segíthet más iparágak sötétebb foltjainak felszámolásában is. A multikra (is) kivetett sokmilliós bírságok ugyanis azt üzenik, hogy nem lehet korlátok nélkül semmibe venni a fogyasztók érdekeit. A szigorítással végre megszűnőben van az az anomália is, hogy a néhány száz forintos parkolási díj meg nem fizetése, vagy az APEH jussának késve utalása főbenjáró bűnnek számít, míg romlott húst árulni, a kiírt árnál többet számlázni - sokmilliós haszon reményében - szinte büntetlenül lehetett.

Szerencsére a szemlélet terjedni látszik a hivatalok közt. Jó példa erre az építőiparban a lakáshivatal által kiötlött kivitelezői minősítés, bár nehezen érhető, miért a másik oldalról fogja meg a problémát a hivatal. Sokat segítene a piac tisztulásán ugyanis, ha a hatóságok a jók kiemelése helyett a szabályok betartatásán is ügyködnének. Egyfajta konszernfelelősség bevezetésével a lakások eladása után viharos gyorsasággal megszűnő projektcégek egykori tulajdonosain is behajtható lenne a javíttatás költsége.

Az sem világos, hogy a rosszul kivitelezett otthonoknál a használatba vételi engedély kiadásának - igencsak ritkán előforduló - megtagadásán kívül miért nem lehet bírságolni is a kókler vállalkozókat. Alighanem sokat segítene az is, ha a kivitelezők és a fővállalkozók mellett a rossz minőségben elkészülő projekteket hitelező bankok névsorát is rendszeresen közzétennék: az imázsromlás veszélye arra ösztönözné a hitelintézeteket, hogy jobban nézzék meg, mire adnak pénzt.

Alaposan körülnézve bárki tudna újabb példákat hozni, hogy a kiskereskedelemnél tapasztalthoz hasonló szigorú fellépéssel hol lehetne még úgy állami többletbevételhez jutni, hogy közben a piac tisztul, fehéredik, a fogyasztók és a becsületes hazai vállalkozók pedig jól járnak.

Ehhez persze a különböző érdemi ellenőrzést végző hivatalok "operatív állományának" látványos megerősítésére volna szükség. Csakhogy ez a létszámbővítés - szemben sok más állami pozíciókkal - végre nem vinné, hanem hozná a pénzt az adófizetőknek, legalábbis a vállalkozási morál tartós megszilárdulásáig. Bízzunk benne, hogy az ellenőrzési divat hamarosan minden hatósághoz elér.

A szerző további cikkei

Vélemény cikkek

Továbbiak

Címoldalról ajánljuk

Tovább a címoldalra

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.