Soha nem látott vállalatfelvásárlási láz

Mi a közös a forint közelmúltbeli erősödésében és a múlt héten bejelentett, eddigi legnagyobb magántőke-tranzakcióban? Mindkettő alapvetően a nagy mennyiségben és olcsón rendelkezésre álló forrásokkal gazdálkodó és hozaméhes alapok tevékenységének az eredménye, és mint ilyen, nem mentes a kockázatoktól. A kétféle befektetés természetesen eltérő szereplőkhöz köthető: előbbi a piac pillanatnyi félreárazásait, rövid távú ingadozásait kihasználó fedezeti alapok (hedge fundok), utóbbi a vállalatfelvásárlásokra specializálódó, középtávra tervező magántőkealapok (private equity fund) szakterülete. De hogy milyen gyorsan változik a világ, arra jó példa, hogy a két játékos mára már gyakran átmerészkedik egymás térfelére is: a fedezeti alapok például a magántőkealapok tevékenységéhez is nyújtanak hitelt.

Míg a fedezeti alapok működése már hosszú évek óta a figyelem előterében (és a viták kereszttüzében) áll, addig a magántőkealapok – közülük is elsősorban a hitelből finanszírozott kivásárlásokra (leveraged buy-out, LBO) szakosodottak – igazából csak mostanában kerültek ismét reflektorfénybe. Sokatmondó tény: 18 évet kellett várni arra, hogy az idén áprilisban megdőljön az adósságok átvállalását is beszámítva 25 milliárd dolláros LBO-rekord, az RJR Nabisco átvétele a Kohlberg Kravis Roberts & Co. (KKR) által. És nem kellett hét hónapnak eltelnie, hogy az amerikai HCA-kórházláncot 33 milliárd dollárért kivásárló KKR/Bain konzorciumot újabb tranzakció taszítsa le a trónjáról: a Blackstone a múlt hétfőn bejelentette, hogy – adósságátvállalással együtt – 36 milliárd dollárért megszerzi az Equity Office Properties ingatlantársaságot. Akkor huszonnégy óra leforgása alatt nyolc, 1 milliárdosnál nagyobb kivásárlást jelentettek be, az aznapra eső összes M&A-tranzakció értéke pedig – amely nemcsak magántőke-befektetést, hanem például a FreeportMcMoRan és a Phelps Dodge bányaipari vállalatok 26 milliárdos összeolvadását is tartalmazza – 75 milliárd dolláros rekordösszeget tett ki.

Mivel a november és a december hagyományosan erős hónapnak számít az M&A-tevékenységben, ezért valószínűsíthető, hogy a világon az idén eddig regisztrált 3100 milliárd dollárnyi üzletkötés – amelynek közel a fele az Egyesült Államokban történt – az év végére túlszárnyalja az internetes „dotkomőrület” csúcsévének számító 2000-ben feljegyzett 3400 milliárdos értéket is. Ráadásul – ellentétben a 90-es évek végével – a befektetési célpontok nem csupán egy ágazatra összpontosulnak, hanem szinte mindent felölelnek. A legnépszerűbb a pénzügyi szektor, amelyet a távközlés követ. A befektetési lázat jelzi, hogy az úgynevezett ellenséges felvásárlások (ezek a kiszemelt céltársaság menedzsmentjének és igazgatótanácsának akarata ellenére mennek végbe) összege 60 százalékkal, 241 millió dollárra nőtt.

A folyamatból egyre inkább kiveszi részét az a mintegy 3000 magántőkealap is, amely mára már mintegy 1500 milliárd dollárnyi eszközt kezel világszerte. A tavalyi hasonló időszakban kötött 238 milliárdos ilyen típusú üzlettel szemben az idén már 565 milliárd dollárnál tartunk, ez az összes M&A értékének közel egyötöde. Körükben különösen azok az infrastrukturális célpontok kedveltek, amelyek kiszámítható, stabil pénzáramlással jellemezhetők.

Az okokat keresve elsősorban a nagy hozamokat kereső, bőségesen rendelkezésre álló pénzek említhetők, amelyek a kedvező világgazdasági és részvénypiaci helyzet miatt szívesen vállalnak magasabb kockázatot. A majdani kifizetési gondoktól tartó nyugdíjpénztárak például portfóliójuk egyre nagyobb részét allokálják az akár 20 százalékos hozamot produkáló magántőkealapokba. De a fedezeti alapok és más intézményi befektetők mellett fontos tőkeforrást jelentenek a gazdag magánszemélyek, akik közül nem egy az olajbevételeken meggazdagodó közel-keleti országokból származik.

Bár a múltbéli tapasztalatok kedvezőek, hiszen a magántőkealapok teljesítménye rendre meghaladta a részvény- és kötvénypiacokét, elemzők óvatosságra intenek. Többségük ugyan nem tart a „dotkomlufi” kipukkanásának megismétlődésétől, hiszen az akkori trenddel szemben most diverzifikáltabb és megalapozottabb vállalati értékeléseken alapuló befektetések történnek, a túl olcsó finanszírozás és egyes piacok túlértékeltsége azonban hordoz magában kockázatokat. De mint egy kommentátor írja: a buborékról soha nem tudhatod, hogy az, amíg ki nem pukkan.

Kockázatitőke-befektetés (venture capital investment): kezdeti stádiumban lévő, ígéretes vállalkozásba történő magántőke-befektetés.

Hitelekből finanszírozott kivásárlás (leveraged buy-out): olyan kivásárlás, amelynél a létrejövő új vállalkozás tőkestruktúrája nagyrészt hiteleket tartalmaz, amelyekre a kivásárolt vállalat eszközei nyújtanak fedezetet, és a pénzáramlásból törlesztenek. Az ilyen tranzakcióknál a tőke-hitel arány általában 30-70 százalék, a finanszírozáshoz kibocsátott magas hozamú, de kockázatos adósságpapírokat nevezik bóvlikötvényeknek (junk bond). Mivel a kamatfizetéssel mérsékelhető a társaságiadó-alap, ezért a korábban nyereséges vállalat profitja – és így adófizetési kötelezettsége – akár el is tüntethető.

Kockázatitőke-befektetés (venture capital investment): kezdeti stádiumban lévő, ígéretes vállalkozásba történő magántőke-befektetés.

Hitelekből finanszírozott kivásárlás (leveraged buy-out): olyan kivásárlás, amelynél a létrejövő új vállalkozás tőkestruktúrája nagyrészt hiteleket tartalmaz, amelyekre a kivásárolt vállalat eszközei nyújtanak fedezetet, és a pénzáramlásból törlesztenek. Az ilyen tranzakcióknál a tőke-hitel arány általában 30-70 százalék, a finanszírozáshoz kibocsátott magas hozamú, de kockázatos adósságpapírokat nevezik bóvlikötvényeknek (junk bond). Mivel a kamatfizetéssel mérsékelhető a társaságiadó-alap, ezért a korábban nyereséges vállalat profitja – és így adófizetési kötelezettsége – akár el is tüntethető.-->