Vészesen fogy a jövedelemadót fizetők száma
Az szja-bevallást benyújtók száma az APEH adóstatisztikája szerint az elmúlt hét év során stabilan 4,3-4,4 millió körül ingadozott, ez a 15–64 év közöttiek, vagyis a munkavállalási korú lakosság kevesebb mint kétharmada, azt nem is számítva, hogy sok nyugdíjaskorú is a bevallók közé tartozik. A fennmaradó részt elméletileg a képzésben részt vevők, az otthon maradó eltartott családtagok vagy csökkent munkaképesség miatt szociális ellátásban részt vevők és a munkanélküliek alkotják. Bár nyilvánvalóan sokan vannak a fennmaradó körülbelül 2,4 millió főből, akik eltitkolják a jövedelemszerző tevékenységüket, ezt a kört viszonylag nehéz beazonosítani. Többnyire a jövedelmi skála két szélén találhatók, és különböző okokból láthatatlanok a hatóságok számára. Az alacsony jövedelműek felkutatására nem is éri meg különösebben nagy erőfeszítést tenni, az ugyanis sosem térülne meg az állam számára. A magas jövedelműekkel meg az a probléma, hogy számos mód nyílik előttük a tevékenységük eltitkolására, többek között nemzetközi ügyletek keretében.
Az szja-bevallást benyújtók közül sem fizet mindenki adót. Az APEH adatai szerint ez az arány ráadásul évről évre romlik, miközben a lakosság jövedelmi helyzete folyamatosan javult. Az 1999–2001 közötti időszakban még 4 millió bevalló fizetett szja-t, 2005-re ez a szám 3 millió alá csökkent. Ebben természetesen a legnagyobb szerepet a minimálbér adómentessé tétele játszotta, azonban ezt a 2003-ban bekövetkezett törést leszámítva is folyamatos a csökkenés az utóbbi hat évben; 2005-ben már a bevallók kevesebb mint 70 százaléka fizetett adót, vagyis a keresőkorúak alig negyven százaléka. Ezek az adatok igen silány képet festenek a magyar közteherviselésről. Még szerény becslések szerint is legalább egymillió potyautas van a rendszerben, de ez a szám megközelítheti a 2 milliót is.
A fenti adatok tükrében szerény vigaszt jelent, hogy az átlagos adóterhelés az összes bevallott jövedelem 22 százalékáról 19 százalék alá csökkent, mivel az egy kötelezettre jutó befizetett adó az 1999-es 186 ezerről 442 ezer forintra növekedett 2005-re, ez a jövedelmek bővülését is jócskán meghaladja. Az adófizetők körének szűkülése tehát tovább növelte a különbséget az adóelkerülők és a szabályosan teljesítők között. Megjegyzendő, hogy a folyamat nem egyirányú, a rejtett gazdasággal foglalkozó szakirodalom már régen kimutatta a kapcsolatot az adóteher növekedése és a feketejövedelmek nagysága között.
Az adó elfolyásának másik forrása az adókedvezmények hatalmas tömege. A teljes befizetett jövedelemadó egynegyedét is meghaladják a kedvezmények, amelyek így a saját funkciójukat is megkérdőjelezik. Kettős célt szolgálnak, nemcsak egyes társadalmi csoportok célzott támogatását, hanem néhány esetben az adóelkerülés elleni ösztönzést is. Ez utóbbira jó példa az ekho, amely a burkolt munkaszerződések „kifehérítését” volt hivatott segíteni. A kedvezmény hatása azonban igen korlátozott maradt, viszont ezzel is több lett az aránytalanság a jövedelemadó rendszerében. De több más példa is inkább azt igazolja, hogy a kedvezmények nem elég hatékonyak a rejtett jövedelmek felderítésében és megadóztatásában.
A közteherviselés igazságosabbá tételéért elengedhetetlen, hogy a kormány rendet tegyen a jövedelemadózás terén. A vagyonosodási vizsgálatok számának a megnövelése ígéretes lépés ezen a téren, mert az adóelkerülők egyik legnépesebb, vállalkozói táborát veszi célba, és a visszatartó ereje is erős. Az új adóalapok bevonása viszont már nem feltétlenül hatásos lépés, nagy ellenállásba ütközhet, és behajtásuk igen költséges lehet. A jó adórendszer fő ismérve pedig pont az egyszerűség és a hatékony behajthatóság. A gazdaságfilozófiai megfontolásoknak csak ezek után van helyük. A kedvezmények és a kedvezményezettek körének drasztikus csökkentése sokat javíthatna a közteherviselés igazságosságán, bár nyilvánvalóan az egyes kedvezményezett körök heves ellenállását váltaná ki. Ha azonban ezt sikerülne a bevallók körének kiszélesítésével összekapcsolni, akkor jelentős adócsökkentések előtt nyílhatna meg az út, s ez elejét vehetné a feszültségeknek. A mostanában benyújtandó 2006-os adóbevallásoktól sajnos nem várható áttörés, de talán a következő évektől sem, mivel egy múlt heti interjúban Veres János pénzügyminiszter a Magyar Televízió Napkelte című műsorában úgy fogalmazott: nem látja egy átfogó adóreform esélyét. Így viszont valószínű, hogy még 2010-ben is csak négyből egy ember fizet majd személyi jövedelemadót.
A szerző az Ecostat tudományos munkatársa
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.