Szemben az árral

Kiáltó az ellentmondás a bérek alakulása között Magyarországon és térségünk legtöbb más országában. Miközben hazánkban az elemzők a masszív reáljövedelem-csökkenés lassulásának okairól és következményeiről beszélnek, addig Lengyelországban, Romániában, Szlovákiában vagy Csehországban továbbra is gyorsan nőnek a reálbérek. Odáig jutottunk, hogy a szlovák nettó átlagbér már hivatalos árfolyamon számolva is magasabb forintban, mint a magyarországi. Most szenvedi el a magyar lakosság az elmúlt évek elhibázott gazdaságpolitikájának következményeit.

A térség más országaiban a gyors gazdasági növekedés, az élénk működőtőke-beáramlás és a kivándorlás által generált munkaerőhiány is felfelé hajtja a béreket. Sok szakmában nálunk sem találnak már elegendő új munkaerőt a cégek, főleg a gyorsabban fejlődő városok környékén, ez vélhetően tompítja a reálbércsökkenés ütemét. De a lényegen nem változtat: alapvetően más a trend Magyarországon, mint a térségben. Hiába nőnek hazánkban hasonló ütemben (júliusban éppen 10,0 százalékkal) a bruttó keresetek, mint például Lengyelországban (ott júliusban 10,5 százalékkal), ebből nálunk 4,4 százalékos reálkereset-csökkenést „varázsol” a magas infláció és az erősödő adóterhelés, ott viszont 8 százalékos reálbér-emelkedésnek örülhetnek a lassú pénzromlás révén. Mindez persze a GDP és az államháztartási hiány eltérő alakulásával is összefügg.

A jó hír az, hogy a különbség ennél már nem nőhet tovább. Nálunk a jövő év elejére-közepére vélhetően megáll a reálbércsökkenés, a térség többi országában pedig óhatatlanul lassulni fog az életszínvonal-emelkedés tempója – részben a csúcspontját alighanem már elért nyugat-európai konjunktúra alakulása, részben a versenyképességi megfontolások miatt. Kérdés persze, vigasztalja-e ez a nadrágszíját szorosabbra húzni kénytelen átlagmagyart.