Magyaros piacnyitás

Az MVM monopolisztikus helyzetének felszámolására vonatkozó bejelentést követően számtalan bizottság, fórum tárgyalta a történteket, igazából azonban érdemi és hiteles indoklás ez idáig nem született. Az egyértelműen kimondható, az adott helyzetben – drasztikus világpiaci áremelkedés, a szektorban felgyülemlett rendezetlen tételek miatt – az a várakozás, hogy a teljes piacnyitás az áram árának a csökkenését hozza, irreálisnak mondható. Ugyanis az elmúlt néhány évben az energiahordozók drámai árnövekedésén túl az EU-ban a környezetvédelmi követelmények fokozott előtérbe kerülése, a megújuló energiaforrások erőltetése a villamos energiát jelentősen drágítja, és nem csak a tüzelőanyagok árai nőnek, a modernizációs költségek és a fajlagos beruházások is ugrásszerűen emelkednek. Ezen a meghatározó trenden a mégoly sikeres teljes piacosítás sem képes változtatni, legfeljebb hosszabb távon a villamos energia fokozódó felértékelődésének ütemét foghatja vissza.

A politika és a közvélemény várakozásaitól függetlenül azonban továbbra is kérdés, mi okozhatta az árak ilyen mértékű növekedését. A drágulással kapcsolatban három tényezőcsoport körvonalazódik.

Egyrészt a már említett jelentős világpiaci áremelkedés. Ez a hatás kétségtelen, de számításaink szerint – miután a villamos energia végső fogyasztói árában a tüzelőanyag nem túl jelentős tétel – a globális drágulás nem indokolhatja a bekövetkezett hazai árnövekedés harmadát sem. A hosszú távú szerződésekből levezethető árváltozás, amely a hazai villamosenergia-termelés kétharmadát fedi le, 8-9 százaléknál nagyobb drágulást nem valószínűsít. Itt érdemes megemlíteni, hogy az EU a hazai hosszú távú szerződések vizsgálata során megállapította, azokban jelentős, burkolt állami támogatás rejlik, és nemcsak a megszüntetésük kívánatos, de az eddigi támogatások visszafizetése is elképzelhető.

Másrészt a régióban a korábbiakkal szemben jelentősen növekszik a villamosenergia-igény, a kínálat, az importlehetőségek pedig szűkülnek és egyre drágulnak. Valóban, déli szomszédainknál jelentős áremelkedés történt, és a hazai szintnél magasabb árak alakultak ki. Ugyanakkor a mostani drágulás után a hazai versenyszféra árszínvonala a visegrádi országok között a legmagasabb.

Végül abban többé-kevésbé egyetértés van, hogy a vártnál és a gazdaságilag indokoltnál drasztikusabb áremelkedés a nem éppen sikeresnek mondható törvényi szabályozás szükségszerű következménye. Az alapprobléma az, hogy az életbe lépett törvény a keresleti oldalon formailag majdnem teljes körűvé tette a piacra lépés lehetőségét, sőt, a nem egyetemes szolgáltatás körébe tartozók számára kötelezővé is tette, megszüntetve egyidejűleg a hatósági árat. Ugyanakkor változatlanul hagyta, sőt felerősítette a kínálati oldal 80-90 százalékát közvetlenül vagy közvetve uralni, befolyásolni képes egyetlen szereplő pozícióját. Márpedig a kínálati verseny elégséges feltételeinek megteremtése nélkül valós piaci árakról aligha beszélhetünk.

A bekövetkezett, nehezen indokolható áremelkedés tehát önmagában is változtatásokért kiált, de az igazi gazdaságpolitikai dilemma mégiscsak az, hogy a 2008-ban életbe lépett működési modell még jobban bebetonozta a kínálati oldal meghatározó szereplőjét, nullára csökkentve a valós piaci működés esélyeit. A vélekedésekkel szemben a mostani kiugróan magas ár nem „piaci” ár, hanem sokkal inkább olyan, amely már nemcsak a hosszú távú szerződések és a nem piackonform támogatási rendszer által privilegizáltak számára biztosít extra profitot, hanem az egyeduralkodó nagykereskedő számára is.

A szerző a GKI Energiakutató és Tanácsadó Kft. ügyvezető igazgatója