Mikola István
Korábbi egészségügyi miniszter, országgyűlési képviselő
Tőkehányad
„Az egészségügyi intézményekben kizárólag szakmai korlátok között értelmezhetők a piacgazdasági szempontok és módszerek. Jelenleg azonban még ettől is messze vagyunk, hiszen napjainkban az egészségügyi ellátórendszer tőkehányad nélkül közgazdaságilag értelmezhetetlen, azaz fenntarthatatlan módon működik. A gyógyintézményekben nincs lehetőség a tőkehasználati díj elszámolására, az eszközvisszapótlásra, az amortizáció kezelésére. Az esetleges befektetések megtérülésének így nincs esélye. Az egészségügyi intézményrendszert sürgősen konszolidálni kell, azaz fel kell tőkésíteni. Amennyiben ez megtörténik, akkor a szakmai korlátok között – természetesen a közszolgáltatás állami felelősségének fenntartása mellett – visszatérhetünk a kérdésre.”

Rácz Jenő
A Magyar Kórházszövetség megválasztott elnöke, a Veszprém Megyei Kórház Nonprofit Zrt. főigazgatója
Kontroll
„Az egészségügyben a piaci szerepek speciálisan érvényesülnek, mert a kínálati oldal a szokványosnál nagyobb mértékben generálja a keresletet. Mivel a szolgáltatás az emberre irányul, a piaci folyamatok szigorú szabályozottság és folyamatos kontroll mellett alkalmazhatók. Tekintettel kell lenni az esélyegyenlőség, a szolidaritás, a tradíciók és a szereplők toleranciájának szempontjaira is. A piaci verseny spontán szabályozóképességének illúziója a gazdasági válsággal együtt szertefoszlott. Ez nem jelentheti, hogy az ágazat kivonhatja magát a közgazdasági törvényszerűségek alól. Ahhoz, hogy működőképes és a lakossági szükségleteket kielégítő egészségügy jöjjön létre, elengedhetetlen az állam szerepének és az egyén felelősségének újradefiniálása.”

Skultéty László
A GKI-EKI Egészségügykutató Intézet ügyvezető igazgatója
Minőség
„A tőkének a nyomott árak és költségszint mellett nincs olyan tartaléka, amellyel profitot érne el az egészségügyben, így az a minőség és a hozzáférés rovására mehet. Evidenciák sem támasztják alá a hátrányokat meghaladó előnyeit. A hitelpiac megnyitása olcsóbb, transzparens és kontrollált eladósodáshoz vezethet, mint a beszállítókon keresztüli eladósodás. A szolgáltatások ára, a kapacitás és az értékesíthető szolgáltatás volumene központilag rögzített. A kórház csak költségeivel és a szolgáltatásmix optimális összeállításával operálhat. Ahhoz, hogy a hatékonyság nőjön, a betegekért folyó verseny pedig a minőség növelésére szorítsa a kórházakat, szükség van a kapacitások felszabadítására, vagy a sávosan degresszív finanszírozás visszaállítására.”

Lukács Marianna
A Patika Egészségpénztár vezérigazgatója
Kifehérítés
„Ma már nemcsak a reformok kerékkötőjének tartott 73,4 milliárdnyi hálapénzt soroljuk a magánszektor kategóriába, hanem az OEP utáni legnagyobb intézményi finanszírozókat, az önkéntes egészségpénztárakat is. A lakossági co-paymentet kiváltó és a prevenciós szolgáltatásokat nyújtó pénztárak tagjai tavaly már 50,5 milliárd forintot költöttek szolgáltatásokra, ennyivel járultak hozzá a gazdaság kifehérítéséhez. Az OEP számára is jó példát mutatnak, hiszen évtizedes tapasztalatunk van a több ezer magánszolgáltató és pénztártag igényeinek napi szintű koordinálásában. Külön érdekesség, hogy a szolgáltatásokból egyre nagyobb szeletet hasítanak ki az eddig klasszikusan államinak számító, de az elmúlt években már magánosztályokat is üzemeltető közkórházak.”

Simon Tamás
A Magyar Rákellenes Liga elnöke
Esélyegyenlőség
„Az egészségügyi ellátás szolidaritási alapon mindenkinek jár, minden beteg számára garantálni kell a hozzáférés esélyegyenlőségét. A közbiztosító által finanszírozott alapvető szolgáltatásokban nem engedhető meg, hogy legyenek első és másodosztályú betegek. Ám akinek igénye van extraszolgáltatásokra, kényelmi dolgokra, többletfizetés ellenében meg kell adni számára a választás lehetőségét. Tény azonban az is, hogy az egészségügy forráshiányos, így indokolt lenne a közkórházakba történő tőkebevonás is. Ezt azonban mindenki számára világos, transzparens jogi szabályozással lehet csak megvalósítani. Lényeges továbbá az is, hogy az egyes intézményekben garantáltan elváljon egymástól a magán- és a társadalombiztosító által fizetett gyógykezelés.”