Oszkó együttérez Matolcsyval a hálátlan feladat miatt
Kétségbeesett nyilatkozatokkal próbálja védeni a védhetetlent a nemzetgazdasági miniszter, s e tekintetben mély együttérzésemet bírja, hiszen nyilvánvaló, hogy kényszerűen hárult rá a hálátlan feladat. Márpedig újabb kommunikációs próbatétel azt elhitetni a közvéleménnyel, hogy egy kéthetes tárgyalássorozat idő előtti megszakadását, illetve emiatt az előző kormány által félretett 6 milliárd eurónyi fennmaradó hitelkeret elvesztegetését, valamint mindezek következményeként a forint egyéves mélypontra gyengülését nem kellene kudarcnak tekintenünk.
A volt pénzügyminiszter erről a kérdésről erőteljesebben nyilatkozik blogjában.
A belföldi nyilvánosság előtt a kormánynak úgy kell tennie, mintha a történtek szándékai szerint zajlottak volna, s nem tizenkét számjegyű összegben mérhető károkat okozna az országnak éppen, hanem a haza védelmében vívna heroikus küzdelmet.
A nemzetközi közvélemény számára pedig eközben olyan kódolt üzeneteket kell megpróbálnia eljuttatni, miszerint mindez csak átmeneti állapot, egyfajta cirkusz a népnek és a belföldi nyilvánosságnak, de valójában a szükségszerű áldozatokat meg fogja hozni az ország, csak az egyezség megkötése és nyilvánosságra hozása már az önkormányzati választások utánra essen.
Ezzel szemben a nemzetközi szervezetek meglehetősen egyértelműen megüzenték, hogy miben találtak kifogást. Az Európai Bizottság szerint például ugyan a magyar gazdaság növekedési pályára állt, s a korábbi reformoknak köszönhetően költségvetésének deficitje az egyik legalacsonyabb az unióban, ám a hiány jövő évre vállalt további lefaragásának háttere egyelőre nem rajzolódik ki kellő mértékben. Magyarán a konfliktus nem a múltbeli eseményekből, hanem a jövőbeli elképzelésekből, azok hiányából vagy hibáiból fakadnak.
