Füst és láng - Nem lehet vádolni Orbánékat, hogy karba tett kézzel töltötték napjaikat

Azzal biztosan nem lehet vádolni a második Orbán-kormányt, hogy karba tett kézzel töltötte az első száz napját. A kétharmados többségét a „szavazófülkék forradalmából” eredeztető kabinet példátlan elánnal vetette bele magát a kormányzásba, hiszen még koalíciós egyeztetésre sem kellett vesztegetnie az idejét. A forradalmi hevület a parlamentben is megmutatkozott, amely rekordszámú törvényjavaslatot fogadott el rövid idő alatt.
Az első hónapok lendülete jórészt olyan területeket érintett, amelyek szimbolikusak, vagy a Fidesz hatalmi pozícióinak bebetonozását szolgálták. Gazdasági ügyekben a miniszterelnök 29 pontja volt az irányadó, amelyeket rögtön a kormányzása első napjaiban kirobbant miniválság után jelentett be. Az első reakciók mind lakossági, mind befektetői oldalról pozitívak voltak, ám utóbbit sikerült viszonylag gyorsan lerontani az ellentmondásos kommunikációval. A Nemzetközi Valutaalappal és az Európai Unióval szemben felvállalt konfrontáció, azaz a „gazdasági szabadságharc” meghirdetése komoly támogatói bázisra lelt belföldön, de tovább szűkítette a belső és külső okok miatt amúgy sem túl tág mozgásteret.
Épp ez az, ami kiolthatja a mégoly szimpatikus tervek hatását is, mint a kis- és középvállalkozások helyzetbe hozása, a bürokrácia leépítése, az uniós pályázati rendszer egyszerűsítése vagy a szakképzés átalakítása. A pénzintézetektől beszedendő 200 milliárd forintnyi különadó – amelyre gyakorlatilag az egész gazdaságpolitika épül most – ugyanis csak ideiglenes megoldás, ráadásul magas mértéke a növekedést is visszaveti. A jövő nagy kérdése, hogy a kormány megkísérli-e ezt tartós hatású lépésekkel, reformokkal felváltani (vagy legalább kiegészíteni), amivel nem utolsósorban a külföld bizalmát is visszaszerezheti, és az adósságfinanszírozást is olcsóbbá teheti. Ebben egyelőre nagy a homály, de a következő száz nap talán erre is választ adhat majd.