Megnövelt mozgástér

A lépés elsősorban azoknak a hitelintézeteknek kedvez stabilitásuk szempontjából, amelyeknek a mérlegük méretéhez viszonyítva rendszeresen nagyobb tételeket kell kifizetniük. Ezek a szereplők ugyanis időről időre arra kényszerülnek, hogy nagyobb felárakért rövid távú – néhány napos futamidejű – forrást vonjanak be a piacról annak érdekében, hogy teljesíteni tudják azonnal esedékessé váló kifizetéseiket. A választható nagyobb tartalékráta révén ugyanakkor ezek a bankok már a jegybanknál elhelyezett pénzből tudják teljesíteni utalásaikat, és mivel az előírt pénzmennyiség meglétét havi átlagban kalkulálják, a tartalék feltöltésének lehetősége adott.

Persze ennek alapján jogosan merülhet fel az a kérdés, miért nem a korábbi, 5 százalékos kötelező tartalékrátát állította vissza az MNB. Ennek oka pedig az, hogy a bankok egy részének a korábbi mérték már túl magas, vagyis túl sok forrás elhelyezésére kényszerítené őket, ismét csak borítva az egyensúlyt.
A jegybank lépésének persze nemcsak egyes piaci szereplők likviditási helyzetére, hanem a piaci folyamatokra is nyugtató hatása lehet. A pénzügyi válságból eredő bizalomvesztés nyomán ugyanis több szereplő nehezen (így drágán) jutott piaci forráshoz, amely komoly kilengéseket okozott az egynapos bankközi hitelek kamataiban, amelyeket ez a lépés remélhetőleg jelentősen csillapít majd.
A jegybank – bevallottan ideiglenesnek szánt – lépésének sikerét persze csak a következő hónapok fejleményei tükrében lehet lemérni.