A pénz forgási sebessége válság idején

A mai időkben a likviditásszűkét nem lehet folyószámlahitelekkel orvosolni, mert a vállalkozások döntő többségének eladósodottsága nem teszi lehetővé további banki finanszírozás bevonását. Likviditást két alapvető módon lehet bővíteni: növelni a szabadon felhasználható pénz mennyiségét és/vagy növelni a rendelkezésre álló pénzmennyiség forgási sebességét. A kelet-európai térségben – az egyszeri lépésektől eltekintve, mint például a magánnyugdíjpénztárak forrásainak bevonása – csak az utóbbi módszer áll rendelkezésre. Tehát azon országok fogják a válságot a legkisebb sérüléssel túlélni, melyek a legkorábban tudják növelni a pénz forgási sebességét.

Nézzük meg, hogy a pénz forgási sebességét tekintve hogyan is működik a gazdaság a válság idején. A válság a vevőiket hitelezni kényszerülő cégeket érintette és érinti a jövőben is a legkeményebben. Ők teljesen kiszolgáltatottakká váltak, mert a jelenlegi szabályozási környezet igen kevés eszközt biztosít számukra a jogos követelés behajtására. Az e körbe tartozó cégek adják a jelenleg működő 700-800 ezer kis- és középvállalkozás jelentős részét. Ha sürgősen nem rendezzük a jelenleg körülbelül 1000 milliárd forintra rúgó körbetartozásokat, az előbb-utóbb maga alá temeti a döntően belföldi piacra termelő társaságok nagy hányadát, s ezzel akár a magyar nemzetgazdaságot is.

A mi javaslatunk hatékony megoldást kínál a régóta ismert problémára. Meggyőződésünk, hogy a körbetartozások drasztikus visszaszorítása a csődtörvény és a végrehajtási jogszabályok módosításával érhető el a bürokrácia növelése nélkül. A szabályozást és a folyamatot a bírósági rendszerből kivéve, végletekig leegyszerűsítve, az érintett szereplőket (hitelezők, adós, piac) döntési helyzetbe hozva kellene újraalkotni.

Fontosnak tartjuk, hogy a hitelezők kapjanak jogot a felszámoló kinevezésére. A jelenlegi gyakorlatot ismerve felmerül a gyanú, hogy a felszámolók kijelölése sajátos gazdasági (magán-) érdekek mentén történik, legkevésbé a hitelezők érdekeinek szem előtt tartásával. Körbe kellene nézni, hogyan is csinálják ezt a nálunk valamivel jobban működő gazdaságokban. Az USA-ban például mindenki lehet felszámolóbiztos, akinek megvan a megfelelő végzettsége és gyakorlata. A felszámolókat az igazságügyi minisztérium alatt működő U.S. Trustee Program nevű szervezet felügyeli. A felszámolás ott átlagosan néhány hónap alatt befejeződik.

Magyarországon jelenleg csak a Felszámolók és Vagyonfelügyelők Országos Egyesületének (FOE) tagját lehet felszámolónak/vagyonfelügyelőnek kijelölni. Most 113 ilyen cég van. A lista zárt, vagyis csak akkor lehet valaki felszámoló, ha megveszi valamelyik céget, ez gyakorlatilag még a közjegyzői rendszernél is zártabb. A zárt rendszer és a fizetésképtelen cégek számának a növekedése oda vezetett, hogy a folyamatban lévő felszámolási eljárások száma a 2003-as 15 000-ről 2010-re 25 000-re nőtt. 2000-ben 5000 felszámolás indult, 2008-ban 11 300, míg 2009-ben 15 000.

Gondoljunk csak bele: kinek a pénze van ott a nem fizető cégnél? Hát a hitelezőké! Vajon kinek az érdekeit illene szem előtt tartani, amikor egy cég felszámolás alá kerül? Számunkra a válasz teljesen egyértelmű: a hitelezőkét! A felszámolási eljárásokban a fedezet nélküli hitelezők megtérülése – a FOE adatai szerint – jelenleg egy százalék körüli. A megtérülés az eljárások elhúzódása és az ellentétes érdekek miatt ilyen alacsony. Mire egy hitelezői felszámolási kérelem jogerőre emelkedik, a gyakorlatban közel egy év eltelik, ezalatt a rosszul működő vagy eleve csalási szándék által vezérelt vállalkozás tovább károsítja a hitelezőit. A biztosítékkal rendelkező hitelintézetek megtérülése ugyan 50 százalék feletti volt a válság előtti időkben, de ma már ők sem képesek kellően érvényesíteni a jogaikat.

A biztosítékok érvényesíthetőségének fent vázolt nehézségei miatt Magyarországon a banki hitelek mögé már évtizedek óta a fejlett világ országaiban szokásos fedezetmértéknél jóval magasabb fedezetet kérnek, ez tovább nehezíti a vállalkozások hitelhez jutását. A csődtörvény és a bírósági végrehajtásról szóló törvény alapvető megváltoztatására van szükség, azok ugyanis egyoldalúan és túlzó mértékben védik az adósokat, ez – válság idején különösen – a hitelkihelyezések drasztikus csökkenését okozza, és végső soron fékezi a gazdaság növekedését.

Igazságtalanság lenne azonban elhallgatni, hogy történtek jó lépések is a hitelezési káosz oldásában. A devizahitelekhez kapcsolódó jelzálogbejegyzés szerintünk is nagyon helyes megszüntetése következtében mérséklődött a lakosság hitelfelvételi kedve. Már nem ringathatják magukat az alacsony kamatok bűvöletében – nem véve tudomást az árfolyamkockázattal kapcsolatos veszélyekről.

Félő azonban, hogy az állami intézkedések és az egyén prudensebb magatartása a rendszerváltozás előtti időket jellemző hitelezési helyzetet eredményez majd. Ha ez a forgatókönyv valósul meg, akkor nem várható a lakossági fogyasztás számottevő növekedése. Könnyen belátható, hogy csak akkor fogjuk a társadalom összeomlása nélkül túlélni a jelen gazdasági-pénzügyi válságot, ha a lehető legkisebb költséggel működő, hatékony gazdasági-államigazgatási rendszerünk van, amely a versenyképes makrogazdasági feltételek megteremtésére koncentrál. Az általunk javasolt lépések ebbe az irányba vezetnek, úgy, hogy a költségvetés kiadási oldalát még átmenetileg sem terhelnék meg.

A szerzők közgazdászok

A cikk teljes terjedelemben:

vg.hu/juhaszrasko