Világok harca
A kérdésben gyökeresen eltérő állítások fogalmazódnak meg a közbeszédben, a művelt laikus sem tudja eldönteni, hogy az emberiséget romba döntő bioapokalipszisről, vagy csak a növénynemesítés egy újabb fázisáról van szó.
Kézenfekvő lenne, ha ilyen bonyolult kérdésben egzakt válaszra várunk, hogy hallgassunk a szakértőkre. Kutatókra, akik évtizedek óta dolgoznak a területen, a tudományos életben számos alkalommal minősítették magukat, a publikációikban fellelhető állítások visszakereshetők, ellenőrizhetők és adott esetben cáfolhatók.
Az európai közvélemény láthatólag nem nekik hisz. És nem csak a GMO kérdésében. Ma az öreg kontinensen régóta nem látott betegségek ütik fel a fejüket, mert vannak családok, amelyek kétségbe vonják a védőoltások hatékonyságát.
Európa lassan elveszni látszó gazdasági és társadalmi fölénye abból ered, hogy itt alakultak ki egykor a természettudományok, és mindezt a kontinens országai sikeresen fordították le gyümölcsöző vállalkozásokra az ipari forradalom, majd a technológiai forradalom idején. A gyáripar, a gyógyszeripar, a növénynemesítés és az egyéb természettudományokra építő ágazatok növekedési pólusai manapság lassan átkerülnek más kontinensekre. A természettudományok tisztelete és az abból fakadó gazdasági, társadalmi előnyök ma már Észak-Amerikára, Dél-Amerika feltörekvő államaira és egyre inkább Ázsiára jellemzők, míg Európa döntéshozói a rövid távú politikai szempontok foglyai. A kérdés ma már távolról sem csak tudományfilozófiai jellegű, és jóval messzebb mutat, mint a baranyai kukoricaföldek. Ezekben az években dől el, hol lesz Európa gazdasága az évszázad közepére ilyen versenytársak mellett.
