Az egyik dolog ugyanis, amire ehhez a társadalombiztosítási rendszerhez szükség van, az a szolidaritás, mégpedig két irányban: horizontálisan szegények és gazdagok, vertikálisan pedig az egyes generációk között. A másik, hogy kivétel nélkül mindenki, aki dolgozik, egy célhoz kötött adót – járulékot – fizessen. Amint akár a szolidaritás, akár a járulékfizetési fegyelem tartósan meginog, az egész szisztéma fundamentuma veszélybe kerül, ahogyan ez, akár beismerik, akár nem, ma Magyarországon (is) történik.