Nyugdíjasok Országos Szövetsége: felelőtlenség a 13. havi nyugdíj
Filippov Gábor, a Magyar Progresszív Intézet elemzője:
„A politikai haszonszerzés szempontjából mindenképpen nagyon erős eszközről beszélhetünk: ha van valami, amiben a nagy pártok egyetértenek, az az, hogy a nyugdíjasok mintegy 3 milliós csoportja nélkül nemigen lehet választást nyerni. Ráadásul a Fidesz is egyre inkább »elöregedő« párt: szimpatizánsai átlagéletkora folyamatosan nő, míg a fiatal választók körében az LMP és a Jobbik nyer mind nagyobb teret. Kérdés azonban, hogy egy ilyen feszült költségvetési évben pontosan mennyit és miből osztogat az állam. Bár a nyugdíjasoknak minden plusz forint nagyon sokat számít, talán ennél is fontosabb, hogy a kormány hogyan kívánja hosszú távon fenntarthatóvá tenni a meglévő, 12 hónapos nyugdíjrendszert.”
Mellár Tamás, a Pécsi Tudományegyetem professzora:
„Az adott gazdasági körülmények között nem tartom szerencsésnek a nyugdíjak bármilyen – átmeneti vagy tartós – emelését. A csökkenő GDP mellett ugyanis a nyugdíjemelés egy olyan redisztribúciót jelent, amelyben a jövedelem az aktívaktól az inaktívak felé áramlik. Ez pedig csak felerősíti azt a folyamatot, hogy a fiatalok még inkább külföldön fognak munkát vállalni. Az aktív munkaerő csökkenése pedig a GDP további csökkenéséhez, vagyis az elosztható források permanens szűküléséhez vezet. A választók támogatásának megszerzésére irányuló, átmenetinek szánt intézkedésnek tehát tartós következményei lesznek. A magyar gazdaság tartósan beragad a hibás újraelosztás ördögi körébe, az elmaradottság csapdájába.”
Nagy Attila Tibor, a Méltányosság Politikaelemző Központ politikai elemzője:
„A 13. havi nyugdíj/juttatás körül vannak bizonytalansági tényezők; ilyen például a világgazdasági környezet, az euróválság, a német gazdaság esetleges leállása. A 2013-as költségvetést is kockázatok veszik körül: többek között az online pénztárgépekből vagy az e-útdíjból befolyó bevétel bizonytalansága, a gazdaság folytatódó recessziója. A nyugdíjak emelésére tehát nem lesz könnyű megtalálni a fedezetet, bár egy 15 ezer milliárd forintos büdzsé esetében – akár átcsoportosításokkal – nem is feltétlenül lehetetlen. Különösen olyan elsőrangú politikai érdek esetén, miszerint a kormánynak jóban kell lennie a mintegy 3 millió szavazóképes nyugdíjas réteggel. Elvégre hatalmon maradása múlhat ezen.”
Németh György nyugdíj-szakértő:
„Elvi alapon semmi kifogásom nincs az ellen, hogy a reálérték-őrző nyugdíjakat valamiféle prémium egészítse ki – feltéve, hogy a gazdasági növekedés robosztus, tisztességesen emelkednek a bérek, a költségvetésbe ömlenek az adóbevételek. Erre azonban a magyar gazdaság már legalább öt éve nem képes és várhatóan legalább ugyanennyi ideig nem is lesz. A zsugorodó gazdaság, az alacsonyan stagnáló foglalkoztatás és a csökkenő reálbérek világában a nyugdíjak reálérték-őrzése relatíve privilegizált helyzetet biztosít a nyugdíjasoknak. Magam a kormány helyében inkább az élelmiszerek áfájának nagyarányú csökkentésével indulnék harcba az élelmiszer-feketegazdaság visszaszorításáért – és a szavazatokért.”
Némethné Jankovics Györgyi, a Nyugdíjasok Országos Szövetségének elnöke:
„Mint nyugdíjas érdekvédő, örülnék a nyugdíjasok életminőségét javító tervnek. De felelős állampolgár is vagyok, így azt vallom, hogy az az intézkedés, amelynek nincs meg a gazdasági alapja, nem jó intézkedés. Ráadásul bármelyik elképzelés (a 13. havi nyugdíj vagy az egyszeri kiegészítés) valósul meg, az gerjeszti a generációk közti feszültséget, veszélyezteti a viszonylagos társadalmi békét. Végül az elmúlt 2,5 év tapasztalatai alapján azt kell mondanom, a javaslat mögött nem a generáció iránti lojalitás, mint inkább szavazatszerző szándék húzódik meg. Ezt a véleményemet szívesen árnyalnám, ha az ellenzék pártjai is felsorakoznának a javasolt intézkedés mögé, egyetértve azzal.”
