Az amerikai óriásbankok már prosperálnak, nálunk nem szűnnek a bajok

Ahogy általában, a nagy amerikai bankok már a gyorsjelentési szezon elején kiterítik kártyáikat. Az első kettő közülük ütős lapokat mutatott be: a JP Morgan 6,5 milliárd dolláros, a Wells Fargo közel 5,3 milliárd dolláros profitot ért el a második negyedévben. A Bank of America, a Citigroup, a Goldman Sachs és a Morgan Stanley a héten számol majd be eredményeiről, és feltehetően nekik is „lesz mire szerénynek lenniük”.

Elgondolkodtató, hogy az amerikai óriásbankok, amelyek mérsékelten prudens hitelezési és befektetési gyakorlatukkal nagyban hozzájárultak a pénzügyi válság 2008-as kitöréséhez, már prosperálnak, mint Marci Hevesen, miközben Magyarországon, Európa szívében – és még néhány más helyén a világnak – csak nem akarnak szűnni a gondok és a bajok. Hol van itt a szolidaritás? – kérdezhetnénk.

Márpedig a szolidaritás mindennek az alapja. Javaslom ezért, hogy a Nemzetgazdasági Minisztérium vessen ki „szolidaritási pénzügyi illetéket” az Egyesült Államok legnagyobb pénzintézeteire. Nem kellene adónak nevezni, hiszen valójában egy díjról van szó, amit azért az egyedülálló lehetőségért fizetnének a szóban forgó bankok, hogy társadalmi felelősségüket tettekben is kifejezhessék. Ez pedig a piac természetéből fakadóan komoly presztízs- és profitjavulással kecsegtet.

Az illeték alapjának az éves profit, a mértékének pedig – a részletes modellszámítások szerint – kettő négyzetgyöke a pi-ediken (százalék) tűnik a legmegfelelőbbnek. Ez utóbbi szám ugyan végtelen tizedes tört, de végére jártunk már a Kárpát-medencében ennél fogósabb problémáknak is. Amennyiben a bevételek elmaradnak a várakozástól, úgy az illeték mértéket pi a piedikenre módosíthatjuk, ezzel is jelezve, hogy a racionalitás talajáról a legvégső esetben sem rugaszkodunk el. A piac megnyugtatása érdekében a szolidaritási illetéket szigorúan átmeneti jelleggel kellene bevezetni – de határozatlan időre.