Egy másik ország
Az államtitkár úr laza, jó előadó. Sorolja a lehengerlő számokat, amelyek mind azt jelzik, a befektetők bíznak a magyar gazdaságpolitikában. Az így tálalt statisztika szerint ömlik a pénz az országba. Kell ennél nagyobb elismerés? A bizalom megléte számokban jól mérhető. Ez itt egy sikertörténet.
És ekkor jönnek a Magyar Európai Üzleti Tanács tagjai, a befektetők. Nem vitatkoznak az államtitkárral. Az nem illik egy üzleti jelentés protokolljához. Csak sorolják azokat a területeket, amelyek fontosak egy európai ország eredményes működéséhez, s ahol lenne mit javítani. Ajánlásokat tesznek. A jelentés címe a legfőbb konklúzió: bizalom és hitelesség kell a sikerhez. Mindkettőből hiány van. Mintha egy másik országról szólna a beszámolójuk. Igaz, annyira udvarias a sok rövid értékelés stílusa, hogy egy felületes szemlélő azt is mondhatná, elégedettek. Merthogy minden téren akad egy-két dicséretre méltó elem. S azt nem felejtik el hangsúlyozni. Ez fontos a jó kapcsolathoz. Nem kellene sok, hogy a magyar kormány megnyerje e cégeket gazdaságpolitikájának. És akkor a látszat és a valóság legalábbis közelítene egymáshoz.
A befektetők bizalmát két tényező állítaná helyre: a kiszámíthatóság és a konzultáció – olvasható a jelentésben. A kiszámíthatóságnál nem teszik magasra a lécet. Csak annyit írtak és mondtak, hogy egy stratégiát vagy programot átgondoltan, átfogóan kellene bevezetni, és év közben nem változtatni. Fontos lenne, hogy legyen idő a felkészülésre. Az ad hoc intézkedésekhez ugyanis nem lehet alkalmazkodni, tervezetten bevezetni. A hirtelen döntések akadályozzák a szakértelem működését. A konzultáció fontosságához saját példájukat idézik. Vállalatvezetőként azt tapasztalták, csak azokat az intézkedéseket lehetett hatékonyan bevezetni, amelyekről előzőleg konzultáltak, és meggyőzéssel megszerezték a munkatársak támogatását, elkötelezettségét. Az előzetes vitában természetes elem az ellenvélemény, az nem ellenséges megnyilvánulás. Talán nem véletlenül szerepelnek ezek a sorok a jelentésben.
Az sem lehet véletlen, hogy felidézik: „amikor az anyavállalataink vezetése előtt helyzetképet adunk az országról, mondataink manapság súlyosabbak, mint korábban voltak. Olyan sokat beszéltünk a kiszámíthatatlanságról, hogy az már szinte kiszámíthatóvá vált.” Ez nem az a kiszámíthatóság, amely segít a gazdasági versenyképességben, a bizalmi légkör megteremtésében. Bizalom nélkül pedig siker sincs. Vagyis amikor a sikert hangsúlyozza a kormány, talán csak látszatról, pillanatnyi állapotról, és nem tartós eredményről beszélhet. Ehhez ugyanis együttműködés is kellene. A gazdaságban, a társadalomban, az Európai Unióban. Tartós eredmények nem születnek harci állapotok közepette. Ott az energiát a konfrontáció, a másik legyőzése köti le. Az Európai Unió nem erről szól, hanem az együttműködésről.
Egy ország, két eredmény. Az egyik fél győzelmet vizionál, a másik megtapasztalt bajokról is beszél. A látszat és a valóság találkozott úgy másfél órára. Nem biztos, hogy hatottak egymásra. Ehhez az kellett volna, hogy valóságos beszélgetés alakuljon ki a felek között. Ám ez nem olyan alkalom volt. Talán a Konzultációs Tanácsban – ahol jó egy éve ott vannak a Magyar Európai Üzleti Tanács képviselői is a kormány meghívására – van igazi párbeszéd, vita, érvek-ellenérvek csatája. Vagy a Felsőoktatási Kerekasztalnál érdemi konzultáció zajlik? Vagy ott is elbeszélnek egymás mellett a résztvevők? Ha igen, akkor a látszat és valóság továbbra is uralni fogja a magyar gazdaságot. Egyik a hatalomban, a másik a nagybetűs életben. Következmény: látszateredmény, nagy csinnadrattával. De akkor miből fogunk jobban élni?!
A Magyar Európai Üzleti Tanács éves jelentését ismertetik, melynek címe Bizalom és hitelesség. A kormányt Szijjártó Péter államtitkár képviseli. Egy hosszú asztalnál ül mindenki. Mintha teljes lenne az egyetértés.
Viselkedni tudni kell.Kocsi Ilona, a Világgazdaság főmunkatársa-->
