Látványos és régóta esedékes béremelési tervvel állt elő a kormány

Kétségkívül látványos és régóta esedékes béremelési tervvel állt elő a kormányzat, amikor bejelentette a szeptembertől élő új pedagógusjavadalmazási rendszert. A lépés akkor is komolynak tekinthető, ha a szakszervezetek rámutattak: a korábbi ígéretekhez képest a mostani csak egy kisebb mértékű béremelés. A jelenlegi helyzetben azonban egészen biztosan nagy eredmény a mostani – egyébként nem szerény mértékű – bérfejlesztés is. Nem von le ennek értékéből az sem, hogy a lépés maga, és különösen annak időzítése egy nagyívű és valóban látványosnak ígérkező választási kampány egyik első komolyabb eleme. Az oktatásba tett pénz kampányidőszakoktól függetlenül ígér előbb társadalmi, utóbb pedig gazdasági téren is biztos megtérülést.

Ha a mostani béremelést így, vagyis egy befektetésként, és nem a politikai kampány részeként értelmezzük, akkor azonban nem biztos, hogy a lehető legjobb formában történik meg annak megvalósítása. Az egységes emelés ellen emberileg nem tiltakozhat senki, aki beszélgetett már tanárral a béréről. Mégis, a fordított fűnyírőelv, az egységes szintre felhozott bér éppen a különbözőségeket tünteti el.

Sok múlik tehát a pedagógusokat minősítő kategóriákat körülíró rendeletek pontos szövegétől, amelyet a hírek szerint néhány hét múlva ismerhetünk meg. Akkor derül majd ki, hogy az új rendszer mennyire lesz ösztönző, mennyire enged teret a kiválóságnak, és mennyiben jutalmazza azt konkrét módon, elkölthető forintokkal.

Nem véletlenül mondják gyakran: a végrehajtás részletszabályai legalább olyan fontossággal bírnak, mint maguk a törvények. Ha a rendeletet okosan alkotják meg, akkor új, valóban igazságosabb minősítési rendszer kezdhet működni az oktatásban. Ha viszont az ellenkezőjét tapasztaljuk, megtörténik a legrosszabb: kiölik a maradék versenyszellemet is a pedagógusokból.