A megújuló energia hanyatlása - a Húsvéti Nyúl vagy a Fogtündér meséje
A Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) adatai szerint 1971-ben a világon felhasznált energia 13,12 százalékát adták a megújulók, 2011-ben pedig ez az arány 12,99 százalék volt. Ennek ellenére egy friss felmérés szerint az amerikaiak úgy vélik: 2035-re a megújuló energia aránya 30,2 százalékra nő – valójában valószínűbb, hogy 14,5 százalék lesz.
A nap- és szélenergia jelenleg a megújuló energia mindössze egyharmad százalékát adja. A döntő hányad a biomasszából: fából vagy más ültetett kultúrából, köztük az emberiség legősibb energiaforrásaiból származik. A biomassza pedig megújuló ugyan, de sem jónak, sem fenntarthatónak nem nevezhetjük.
A fával való tüzelés az iparosodás kora előtti Nyugat-Európában erdők pusztulását idézte elő, és ugyanez történik napjainkban a fejlődő világ nagy részén is. A biomassza égetéséből származó beltéri levegőszennyezés évente több mint 3 millió ember halálát okozza. Az energiatermelés céljából termesztett növények miatt pedig csökken az erdő- és az egyéb mezőgazdasági termőterület, az élelmiszerárak pedig emelkednek. A megújuló energia aránya a világ legszegényebb területein a legnagyobb, Afrikában közel 50 százalék, szemben a 8 százalékos OECD-átlaggal.
Az emberiség az elmúlt évszázadokban folyamatosan távolodott a megújuló energiától. 1800-ban még a megújuló energiaforrások adták az energia 94 százalékát, azóta ez az arány csökken. A fosszilis energiahordozók térhódítása hasznos volt. Az Egyesült Királyságban egy átlagos polgárnak 50-szer annyi energiához van hozzáférése és 250-szer messzebbre utazhat, mint 250 éve; az átlagos jövedelem ez idő alatt 20-szorosára nőtt. A váltás a környezetre is komoly hatást gyakorolt. A petróleum megmentette a bálnákat, amelyeket az állítólag „megújuló”, bálnaolaj miatt csaknem kiirtottak). A szénnek köszönhetően megmenekültek az európai erdők. Az elektromosság térhódításával a fejlett világ nagy részén megszűnt a beltéri légszennyezés, amely sokkal veszélyesebb, mint a kültéri. Gyakran megfeledkeznek egy másik környezeti hatásról: 1910-ben az USA-ban megművelt területek több mint 30 százalékán a lovaknak és öszvéreknek termesztettek takarmányt. A traktorok és az autók ezt az igényt visszaszorították, és csökkent a városokat szennyező trágya mennyisége is.
Természetesen a fosszilis forrásoknak is megvannak a maguk környezeti problémái. A technikai vívmányoknak köszönhetően a légszennyezés csökkent ugyan, de a széndioxid-kibocsátás nem szűnt meg. És éppen ez magyarázza, hogy világszerte egyre hangosabban követelik a megújuló energiaforrásokhoz való visszatérést.
Kétségtelen, hogy a szél- és napenergia-termelés drámaian nőtt. 1990 óta a szélerőművekben előállított energia mennyisége évente 26 százalékkal, a napenergiáé pedig 48 százalékkal nőtt. Ez a növekedés azonban a nulláról vagy a nulla közeléből indult. 1990-ben a szél a világ energiájának 0,0038 százalékát adta, jelenleg ez az arány 0,29 százalék. A napenergiára jutó hányad ez idő alatt a gyakorlatilag zéró szintről 0,04 százalékra emelkedett. Európa jelenleg energiája 1 százalékát kapja a széltől – ez kevesebb, mint az iparosodás előtti ráta, amikor a szélmalmok mintegy 2 százalékos, a vitorlás hajók pedig 1 százalékos súlyt képviseltek.
A szél- és a napenergia súlya a következő évtizedekben sem lesz jelentős. Az IEA optimista forgatókönyve szerint – amely felteszi, hogy a kormányok valamennyi zöld ígéretüket betartják – 2035-re a szélenergia aránya 1,34 százalék, a napenergiáé pedig 0,42 százalék lesz. A megújulók aránya 14,5 százalékra – irreálisan optimista feltevések mellett 17,9 százalékra – nőhet.
Nagyon messze járunk tehát attól, hogy visszatérjünk a megújuló forrásokhoz. Az USA-ban a megújuló forrásból előállított energia aránya 1949-ben 9,3 százalék volt, és Barack Obama kormányának várakozása szerint 2040-re 10,8 százalékra emelkedhet. Kínában a ráta az 1971-es 40 százalékról napjainkra 11 százalékra csökkent, 2035-ben valószínűleg 9 százalék lesz.
Eközben hatalmas összegeket költünk a szél- és napenergiára. Az elmúlt 12 évben a világ 1600 milliárd dollárt fordított tiszta energiára. 2020-ig csak az Európai Uniónak évi 250 milliárd dollárt kell csak azért elköltenie, hogy a megújulók arányát növelni tudja.
Napjaink zöldenergia-politikái egy egyszerű ok miatt elhibázottak: a megújuló energia túlságosan drága. Néha halljuk ennek ellenkezőjét is – ha azonban a megújulók valóban olcsóbbak lennének, akkor nem lenne szükség sem állami támogatásra, sem klímapolitikára.
Al Gore korábbi alelnök tanácsadója, Jim Hansen fején találta a szöget: „Az állítás, miszerint a megújulók segítségével a fosszilis források aránya gyorsan csökkenthető az USA-ban, Kínában, Indiában vagy a világ egészében, közel van ahhoz, mintha a Húsvéti Nyúl vagy a Fogtündér létezése mellett kardoskodnánk.”
A megoldás a megújulók árának csökkentése. Drámai módón növelnünk kell azokat a kutatásokat és fejlesztéseket, amelyek a következő nemzedékek számára olcsóbbá és hatékonyabbá tehetik a szél-, a nap és a biomassza-energiát. Amikor a zöld megújuló források olcsóbbak lesznek, mint fosszilis riválisaik, meg fogják hódítani a világot. Ahelyett, hogy a Fogtündérben hinnénk, a zöld k+f-be kell beruháznunk.
Copyright: Project Syndicate, 2013.
www.project-syndicate.org
