Bod Péter Ákos: A nemzetgazdasági teljesítmény múlik a termésen

Szükségünk is van erre. Ha az agrárszektor tényleg ennyivel nő a tavalyi gyenge bázishoz képest, akkor nem lehetetlen, hogy 2013-ban a bruttó hazai termék fél százalékkal meghaladja a múlt évit. A Deutsche Bank elemzői a magyar gazdaságra erre az évre 0,4 százalékos növekedést jeleznek előre (2014-re 1,1 százalékot), GKI idei előrejelzése 0 és fél százalék közötti sávra szól. Mindebből persze lehet kis szerencsével egy százalék is.

Ízlelgeti az ember ezeket a mondatokat; de nem könnyű megszokni. Pedig lehetné már gyakorlatunk a kicsi számokban: 2011 és 2012 átlagában a magyar GDP változása mínusz egy százalék alatti. Ez bizony gyatra adat a világban: a világgazdaság ez idő alatt évi 3–4 százalékkal nőtt. Ebben a két esztendőben a szlovák GDP négy, a lengyel csaknem öt százalékkal került feljebb; ezek ott nem számítanak rendes teljesítménynek, ám a szerény növekedés is jobb, mint a semmi. Nálunk a mögöttünk hagyott két év során a magánfogyasztás mérséklődött, a kormányzati fogyasztás csökkent, a beruházások estek. Ami a termelési oldalt illeti, a 2012-es mezőgazdasági teljesítmény valóban sokat levett a végösszegből. Most viszont a vakító napfényben egyre szebb mezőgazdasági eredményeket remélhetünk.

De amilyen az emberi természet, a jóban is hamar meglátja gondot. Azt például, hogy a magyar fejlettségi szinten és gazdasági szerkezet mellett a jó vagy rossz mezőgazdasági évnek nem lenne szabad előjel-meghatározó jelentőségre szert tennie. Hiszen gazdaságunk legnagyobb szektora a szolgáltatás, amelyet az ipar követ. Sokan hiszik – tapasztalatom szerint az elsőéves közgazdászhallgatók fele is –, hogy gazdaságunkban az agrárszektor szerepe meghatározó. Ez nincs így. De máshol sem: a korábbi évek impozáns szlovák vagy lengyel növekedését és mostani növegetését döntően az ipar és a szolgáltatás bővülése hozta. A szlovák ipar 2013-ban tíz százalékkal van feljebb, mint 2010 végén. A magyar ipari kibocsátás kétévi növekedési teljesítménye nulla. Így, és csak így lehetséges, hogy a jó és a rossz termésen nálunk nem csak az adott ágazat eredményessége múlik, hanem a nemzetgazdasági teljesítmény egyenlege.

A nagy melegben könnyen félreértjük egymást, ezért tegyük világossá: nem kívánja senki lebecsülni a magyar mezőgazdaság jelentőségét; az messze túlmutat a közvetlen gazdasági, értéktermelő vonatkozásokon. Viszont ami aggasztó: húzó ágazataink közül a feldolgozóipar, az üzleti szolgáltatások és a logisztikai szolgáltatások terén annak ellenére tartósnak látszik az ütemvesztés, hogy néhány – kiemelt figyelmet és az adófizetők milliárdjait élvező – nagyprojekt valóban szépen alakul. Csakhogy az autóipari nagyberuházások nettó exportnövelő hatásával együtt csak úgy lehetséges a jó esetben is csupán egy százalékos gazdasági növekedés, hogy az összes többi gazdasági területen gyenge a dinamika. A beruházási ráta évek óta tartó csökkenését ezek a nagyberuházások nem tudták megállítani, ami megint csak azt jelenti, hogy az ezeken túli nemzetgazdasági területeken összességében tovább gyengül a tőkeképződés.

Ez itt a baj. Amit persze növelne egy újabb gyenge mezőgazdasági év, most azonban szerencsére nem így áll a helyzet. Örüljünk hát annak, ami van: süt a nap, szépen érik a szőlő, a Balaton langyos vízében nagyszámú turista talált enyhet. Hagyjuk a borongósabb időkre a kevésbé vidám és könnyű témákat. Mint amilyen gazdaságunk növekedési képessége.