Áfacsökkentés: hitek és tévhitek

Bár a szakértők vélekedései több vonatkozásban árnyalati különbségeket mutattak, abban teljes volt az egyetértés, hogy az áfacsökkentés jótékony hatású lenne: egyrészt csökkenne a szürke- és a feketegazdaság, valamint az áfaelkerülés, a legális gazdaságok versenyképessége javulna, másrészt csökkenne az infláció, a fogyasztás bővülne stb. Nem vitatható, hogy az áfa kulcsának harmadára csökkentése, sőt a teljes megszüntetése az áfacsalást radikálisan csökkentené. Ilyen alapon persze az áfa egész rendszerének megszűntetése lenne kívánatos. Nehezen érthető, hogy ha az áfacsökkentés a gazdaság egy szegmensében ilyen jótékony hatású, akkor nálunk és a világ legtöbb országában miért is meghatározó adónem a forgalmi adó.

Az áfacsökkentés hazai megítélése abból ered, hogy tökéletesen figyelmen kívül hagyják azt, hogy az áfa – és gyakorlatilag minden adóféleség – nemcsak a tevékenységekre rakódó többletteher, de egyidejűleg a költségvetés nélkülözhetetlen bevétele is. Rövidtávon és makrogazdasági szinten az ilyen típusú intézkedések nullszaldós jellegűek. Ha jóhiszeműen feltételezzük, hogy az áfa 10 százalékra mérséklése együtt jár kisebb-nagyobb kifehéredéssel – mások ezt erősen kétlik –, a költségvetés bevétele még így is 150–200 milliárd forinttal csökkenhet. Azon túl, hogy a 3 százalékot meghaladó hiány újabb uniós eljárás elindításával fenyeget, az áfacsökkentés növeli az eladósodottságot, rontja a forint árfolyamát, és emeli a kockázati felárakat. Éppen ezért valószínű, hogy a kieső áfabevétel pótlására a kormány újabb adókat kényszerül bevezetni, így nemzetgazdasági szinten nem csökken az adóterhelés. Az élelmiszer-termelés és -fogyasztás bővülhet, de más szektorok kereslete hasonló nagyságban csökken. Az élelmiszerek áfájának csökkentése tehát vagy növeli az adósságot, vagy nemzetgazdasági kitekintésben sem növekedést, sem fogyasztási többletet nem hoz, csupán mesterségesen átrendezi a versenyképességi viszonyokat. Ha mindezekhez hozzáadjuk, hogy az ilyen arányú áfacsökkentés és az ezt ellensúlyozó új adók nemzetgazdasági hatásai teljességgel kiszámíthatatlanok, az áfacsökkentés további súlyos bizonytalanságot hordoz a gazdaság valamennyi szereplője számára.

Nem igazán közgazdasági, de megfontolásra érdemes az az érv is, amely szerint az élelmiszerek áfáját azért kellene minimálisra csökkenteni, mert a szürke-fekete gazdaság aránya a legnagyobb erőfeszítések ellenére is elviselhetetlenül magas, és a legális gazdaságok versenyképtelenek. Ezek szerint le kell mondanunk arról, hogy az élelmiszergazdaságot valaha is kifehérítsük, helyette inkább az egész szektort – legálisan is – szürkévé tesszük.

Nagy kérdés, hogy a közvetítőkereskedelem dzsungele a termelők és fogyasztók számára átenged-e valamit az áfa csökkentéséből, és hogy a hatalmas EU- támogatásokkal is versenyképtelen élelmiszertermelést miért kellene további előnyökhöz juttatni a nemzetgazdaság más szegmenseivel szemben.

Az EU következő időszakára vonatkozó költségvetésbe az élelmiszertermelés átmentette magát, és úgy tűnik, hogy a fejlett EU-tagállamok számára a GDP 2–3 százalékát adó agrárszektor ugyan kényelmetlen, de elviselhető teher. Magyarország azonban nem olyan gazdag, hogy az uniós támogatásokon túl további nemzeti ajándékot adjon. Azon túl, hogy a pénzügyi keretek szűkösek, a probléma ennél mélyebb: már az EU-támogatások is inkább leszerelnek ahelyett, hogy a versenyképesség növelésére ösztönöznének.

VG-Páholy-tagok: Bartha Attila, Bod Péter Ákos, Hegedűs Miklós, Veres Zsolt.
Megjelenés minden szerdán.