Előre nem látható következményei lesznek, ha 2014 a rezsiharc jegyében telik
Az államháztartás központi alrendszerének mérlege 2013. szeptember végén 949,0 milliárd forint hiányt mutatott, ez az éves deficit-előirányzat valamivel több mint 90 százaléka. Ez riasztónak tűnhet, de az erős év végi bevételeknek köszönhetően több mint valószínű, hogy jövő tavasszal újra egy maastrichti küszöbérték alatti – talán éppen 2,7 százalékos – mutatót ünnepelhetünk.
Ez mifelénk kétségkívül párját ritkító mutatvány, felhőtlen örömre azonban nincs okunk. Nem csupán arról van szó, hogy a jövő évi büdzsé bevétel-előirányzatait még az engesztelhetetlen kritikusnak nemigen nevezhető Költségvetési Tanács is feszítettnek tartja, de arról is, hogy érdemi, fenntartható GDP-növekedés nélkül az államadósságot 3 százalékos hiány mellett sem könnyű kinőni.
A cél tehát nyilvánvalóan a minél erőteljesebb növekedés, amely nem a búza- és kukoricatermésen, és nem is a szerényebb hozzáadott értékű autó-összeszerelésen alapul. Reményt kelthet az év legfontosabb gazdaságélénkítő intézkedése, amelynek keretében Matolcsy kapitány „jóárasította” a kkv-hiteleket. A Növekedési Hitelprogram sikere most már azon múlik, hogy lesz-e megfelelő kereslet, és hogy a bankok valóban felvállalják-e a kockázatosabb vállalkozások hitelezését.
Az ország versenyképességét és ezzel vonzerejét – elvben legalábbis – javíthatja az is, ha a rezsi a vállalkozások számára is csökken, ez azonban fölöttébb érzékeny kérdéssé válhat. Ha ugyanis 2014 valóban a „nemzetközi rezsiharc” jegyében telik, annak előre nem látható negatív következményei lehetnek. Ne veszítsük szem elől: 2007 és 2013 között éves átlagban az uniós alapok a magyar GDP 3,72 százalékát adták (OLAF-becslés); ez volt az egész EU-ban a legmagasabb arány. Mivel az uniós hátszél nélkül a növekedés esélye zéró, az „európai tartás” egyelőre messze fontosabbnak tűnik a keleti nyitásnál.
