Az árfolyam mint a devizahiteles javaslatok téves célja

Az egyik, a már felhalmozódott veszteségek, nyereségek újraelosztása. Két sokszor egymással ütköző vélemény szokott megfogalmazódni arról, hogy mi lenne az igazságos teherviselés: egyfelől, hogy az fizessen, akinek haszna származott az ügyletből, másfelől, hogy az viselje a terheket, aki elbírja, vagyis legyünk szolidárisak. Ez a döntés az értékrendektől függ, vagyis alapvetően politikai kérdés.

A másik probléma, hogy a kockázatok továbbra is léteznek, így egy külső sokkhatás egy újabb gazdasági és társadalmi válsághelyzetet is kiválthat. Közgazdasági, pénzügyi szempontból az igazi kérdés az, hogyan lehet hatékonyan csökkenteni ezt a még mindig fennálló kockázati kitettséget. A már ismertetett három-pilléres, jövedelemarányos törlesztésre építő javaslatunk e probléma megoldását célozza.

Az igazi kockázat, a tömeges nemfizetés hátterében a túlzott eladósodás áll. Ezt a túlzott eladósodást jelzi egyrészt az ún. „törlesztésiteher-mutató”, amely a havi törlesztőrészletet viszonyítja a havi nettó jövedelemhez, másrészt az ún. „relatív adósság”, amely a hiteltartozást viszonyítja a fedezet értékéhez. A nemfizetést a törlesztési képesség és a törlesztési hajlandóság együttes romlása okozza. Ha mindkettő jelentősen nő, krízishelyzet állhat elő.

Úgy véljük, hogy a törlesztési képességet alapvetően a törlesztési teher, míg a törlesztési hajlandóságot, motivációt pedig a relatív adósság határozza meg. A tömeges nemfizetés valószínűsége úgy csökkenthető, ha elérjük, hogy a törlesztési teher és a relatív adósság az adósok széles köre esetében azonnal csökken, és viszonylag alacsony szinten is marad. Bár bizonyos intézkedésekkel a relatív adósság csökkentését is el lehet érni (pl. adósság-elengedés, ingatlanpiac fellendítése), mi fontosabbnak tartjuk a törlesztési teher csökkentését, a törlesztési képesség stabilizálását.

A törlesztési teher az elmúlt időszakban a legtöbb hiteladós esetében jelentősen növekedett a devizaárfolyam, a hitelkamatláb és a nettó jövedelem együttes megváltozásának köszönhetően. A törlesztési teher sokkal érzékenyebb a jövedelemre, mint a devizaárfolyamra és a kamatlábra együttvéve. Érthető, hiszen ha zsugorodik a viszonyítási alap, a jövedelem, akkor minden forint veszteség, törlesztés sokkal jobban fáj. Ezt a számpéldánk látványosan illusztrálja.

Nyilvánvaló, hogy a portfólió minőségét nem lehet radikálisan javítani csak a devizaárfolyam-kockázat megszüntetésével és a kamatok drasztikus csökkentésével. Ezek szükséges lépések, de csak kiegészítő jellegűek lehetnek. Valódi áttörést csak a jövedelemingadozásból származó kockázat megfelelő kezelésével lehet elérni.

Javaslatunkban ezért abból indultunk ki, hogy a hiteladósoknak teljesíteniük kell vállalt kötelezettségeiket, ám ehhez minden segítséget meg kell kapniuk, nem megfeledkezve az egyéni jövedelemingadozásokról. Ezért képezi a következő három pont javaslatunk gerincét.

1. Jövedelemarányos törlesztés: Csak a jól fizető adósok maradhatnak fix törlesztésű hitelben. A problémás adósoknak kötelező áttérni a jövedelemarányos törlesztésre, ahol viszont türelmesen és rugalmasan törleszthetnek.

2. Részleges devizakonverzió: Csak a jól fizető adósok maradhatnak devizahitelben. A problémás adósoknak kötelező áttérni forintra.

3. Differenciált, transzparens kamatmarzsok: Transzparens kamat-meghatározás (referenciakamat+marzs) kell. A fegyelmezett törlesztés ösztönzése érdekében a jó adósok marzsának alacsonyabbnak kell lennie, mint a rossz adósok esetében; illetve a devizakonverzió ösztönzése érdekében a forinthitelek marzsának alacsonyabbnak kell lennie, mint a devizahiteleknél. Az állam pedig a bankoknak nyújtott olcsó refinanszírozási hitelekkel segíthet.

Tegyük fel, hogy mind a három változó (árfolyam, kamat, jövedelem) egy harmaddal, 33%-kal a kedvezőtlen irányba változik.

1. Devizaárfolyam: Közvetlenül a hitelfelvétel után a svájci frank árfolyama hirtelen 180-ról 240-re emelkedik (+33%). Ekkor a hiteltartozás 10,6 millióra, a havi törlesztőrészlet 80 ezer forintra, a törlesztési teher pedig 30%-ról 40%-ra nő.

2. Devizaárfolyam+Kamat: Nemcsak a devizaárfolyam nő, hanem párhuzamosan a hitelkamatláb is megemelkedik 4%-ról 5,3%-ra (+33%), akkor a tartozás ugyanúgy 10,6 millió lesz, de a havi törlesztés már 87 ezer forint. A törlesztési teher 40%-ról tovább nő 44%-ra.

3. Devizaárfolyam+Kamat+Jövedelem: Ha a devizaárfolyam- és a kamatnövekedés mellett még a nettó jövedelem is csökken, 133 ezer forintra (-33%), akkor a törlesztési teher a jövedelem csökkenése miatt 44%-ról 65%-ra nő!

Vagyis a törlesztési teher úgy nőtt 30%-ról 65%-ra, hogy abból 10%-pont az árfolyam, 4%-pont a kamat miatt és 21%-pont (!) a jövedelem-csökkenés miatt keletkezett.

Tegyük fel, hogy mind a három változó (árfolyam, kamat, jövedelem) egy harmaddal, 33%-kal a kedvezőtlen irányba változik.

1. Devizaárfolyam: Közvetlenül a hitelfelvétel után a svájci frank árfolyama hirtelen 180-ról 240-re emelkedik (+33%). Ekkor a hiteltartozás 10,6 millióra, a havi törlesztőrészlet 80 ezer forintra, a törlesztési teher pedig 30%-ról 40%-ra nő.

2. Devizaárfolyam+Kamat: Nemcsak a devizaárfolyam nő, hanem párhuzamosan a hitelkamatláb is megemelkedik 4%-ról 5,3%-ra (+33%), akkor a tartozás ugyanúgy 10,6 millió lesz, de a havi törlesztés már 87 ezer forint. A törlesztési teher 40%-ról tovább nő 44%-ra.

3. Devizaárfolyam+Kamat+Jövedelem: Ha a devizaárfolyam- és a kamatnövekedés mellett még a nettó jövedelem is csökken, 133 ezer forintra (-33%), akkor a törlesztési teher a jövedelem csökkenése miatt 44%-ról 65%-ra nő!

Vagyis a törlesztési teher úgy nőtt 30%-ról 65%-ra, hogy abból 10%-pont az árfolyam, 4%-pont a kamat miatt és 21%-pont (!) a jövedelem-csökkenés miatt keletkezett.-->