Alig volt ilyen, amióta 1929-ben összeomlott a tőzsde

Az 1929-es tőzsdei összeomlás óta ez a negyedik leghosszabb ideje tartó bikapiac. A Dow Jones 17 ezer pont fölé emelkedett a múlt héten, ami új csúcsot jelentett az index történetében. Nem csak a Dow, hanem az S&P 500 is folyamatosan döntötte a rekordokat idén. A technológiai részvények indexe, a Nasdaq 4 400 pont körüli értéke csak azért nem jelent rekordszintet, mert az ezredfordulón kipukkant a technológiai lufi. Igaz, már nincs is olyan messze az 5 000 pont feletti történelmi csúcs.

A mostani tőzsdei szárnyalás nagyban különbözik a korábban látott nagy emelkedésektől, ezt pedig sokak szerint nem szabad figyelmen kívül hagyni. A 2009-es mélyponthoz képest a vezető részvényindexek értéke megháromszorozódott. Ez a második legerősebb ötéves periódus a II. világháború óta, miközben az Egyesült Államok gazdasága az elmúlt években a fiskális és monetáris ösztönzés ellenére csak lassan mászott ki a válságból. A hatalmas tőzsdei emelkedések normális esetben robosztus gazdasági növekedéssel párosulnak a vállalati profitok bővülésével párhuzamosan. Most azonban leginkább a Federal Reserve (Fed) három eszközvásárlási programja segítethette a kockázatosabb eszközök emelkedését. A Fed mérlege majdnem megötszöröződött a válság kitörése óta a pénznyomtatás miatt, miközben leszorította az állampapírok hozamát.

A tőzsdék pedig töretlenül emelkedtek. Nincsenek érzékelhető korrekciók, nincsenek bizonytalan befektetők, akik egy-egy kiábrándító hírre vagy eseményre eladnák a részvényeket, még az eszközvásárlási program (QE3) visszafogásával sem. Igaz, a Fed mérlege még most is növekszik, miközben a gazdaság egyre jobb teljesítményt mutat és a munkanélküliség folyamatosan csökken. (Az első negyedéves gazdasági visszaesés csak a rendkívül zord időjárás következménye.)

A világgazdasági válság kirobbanásában – vagyis a buborékok kialakulásában – számos közgazdász szerint kulcsszerepe volt a Greenspan-féle, túlságosan laza monetáris politikának. A krízisre mégis fiskális és monetáris lazítással reagáltak a döntéshozók, hogy helyreállítsák a gazdasági növekedést és a bizalmat. Nem is volt más választásuk, hiszen ennél jobb megoldás John Keynes 80 évvel ezelőtti elmélete óta senkinek sem jutott eszébe.

Az azonban egyre inkább világos, hogy amíg a költségvetési élénkítés elsősorban a reálgazdaságot támogatja, addig a monetáris lazítás inkább a pénz- és tőkepiacokon fejti ki hatását, és csak áttételesen segíti a gazdasági növekedést; vagyis nagyobb lendületet adhat a piacoknak, mint a reálgazdaságnak. Janet Yellen a közelmúltban azonban azt mondta, nem tart attól, hogy buborékok alakultak volna ki a tőzsdén. A Fed elnökének szavai megerősítették az emelkedő trendet, és mostanra a válság előtti szintre csökkent a tőzsde esésére fogadók aránya. Ez azonban nem jelent garanciát semmire, hiszen a hangulat hirtelen fordulhat.