Most jön a neheze, vagy a pangás évtizede

Reformok nélkül nem fog menni, mondják a németek. A németek költekezése nélkül nem fog menni, mondják a franciák és az olaszok. S ez már így megy egy ideje. Ahogy a német Henrik Enderlein és a francia Jean Pisani-Ferry közös elemzése kifejti: sok szó esik nagy projektekről, csak nem történik semmi. Ez pedig súlyos mulasztás. Ezért irányul akkora figyelem az Európai Központi Bankra (EKB), amely az egyedüli bevetésre kész játékos az egész euróövezeti csapatban.

A kérdés az, átveszi-e az amerikai játékstílust, ahogy azt az Federal Reserve elnökhelyettese, és sok mai jegybankár tanítómestere, Stanley Fischer melegen ajánlotta, vagy szerényebb eszközökhöz folyamodik, mert Európa nem az Egyesült Államok. Sok nemzet, sok döntéshozó, sokféle állampapír, de egy valuta.

Ha nem érkezik ösztönzés, a helyzet egyre rosszabb lesz. Erre utalt az EKB csütörtökön közzétett előrejelzése is, amely lassuló növekedésre és inflációra számít. Nem teheti meg az EKB, hogy nem lép, mert bírálatokban lesz része. De ha lép, akkor is. Nem mehet azonban biztosra: ha lemásolja is az amerikai társintézmény állampapír-vásárlási programját, akkor sem arathat feltétlenül hasonló sikert. Ezt a dilemmát tükrözte Mario Draghi EKB-elnök csütörtöki tájékoztatója is.

A róka fogta csuka állapot tarthatatlan. A franciáknak és az olaszoknak átfogó reformprogramba kell kezdeniük, ha versenyben akarnak maradni. De pangás közepette ez szinte lehetetlen, a nagy fájdalmat a polgárok nem tűrik, eurószkeptikusokra vagy szélsőségesekre szavaznak. Az óriási folyó többletet felhalmozó németeknek költekezniük kellene, lenne is mire, de a költségvetési fegyelemben hisznek. S nem akarják a többieket felmenteni a reform kötelezettsége alól.

Erre mondja Mario Draghi, hogy valódi gazdasági és fiskális unióban kellene feloldani az ellentéteket. De sokévnyi uniós intézményi vita után a kifáradás jelei észlelhetők. Pedig a számokból látható: most jön a neheze. Vagy a pangás évtizede.