A franciák komolyan gondolják: az új technológiákkal eljött az idő arra, hogy a globalizáció idején elvándorolt munkahelyeket visszahozzák. „Lehet, hogy éppen Magyarországról” – mondta félig tréfásan, félig komolyan Moundir Rachidi, a Boston Consulting Group (BCG) által 2016 szeptemberében megnyitott, a jövő ipari gyártását bemutató műhelyben. Majd udvariasan hozzáfűzte: talán azért látogatott el ön is ide, „mert a magyarok pedig szeretnék megtartani ezeket a modern munkahelyeket”.
A helyszín Saclay, Párizstól alig harminc kilométerre, a javarészt grandiózus állami támogatással felépült ipartechnológiai és tudományos klaszter, ahol több mint tízezer tudományos kutató és a francia high-tech ipar színe-java dolgozik. Itt hozta létre a BCG azt a kísérleti műhelyt, amely az ipar 4.0-hoz kapcsolódó technológiák gyakorlati alkalmazási lehetőségeit ismerteti két gyártási folyamatban is, egy kisrobogó összeszerelésénél és a gumicukorka gyártásánál.
[caption id="" align="aligncenter" width="600"]
Az élet minden területére betörnek a robotok - Kép: AFP[/caption]
Nyolc francia kis- és középvállalat vezetőjével együtt gyorsan megismerkedtünk a számszerűsíthető előnyökkel: a szállítási költségek 7–16 százalékkal, a raktározási költségek 10–30 százalékkal, a termelékenység 10–20 százalékkal, és ami talán a rugalmas, gyorsan változtatható és kisszériás termelésnél a legfontosabb, a gyártási idő akár 35–60 százalékkal csökkenthető. Ráadásul a egy-másfél év alatt megtérül.
Az ipar 4.0 azonban nem egyetlen, mindent megoldó csodagyógyszer. Valójában sok, a vállalatok által részben már ma is, olykor talán kísérleti jelleggel alkalmazott technológia – a kollaboratív robotok, a 3D-s nyomtatás, a big data elemzés, a szimulációs vizsgálatok, a dolgok internetje (Internet of Things), a kiterjesztett valóság (Augmented Reality), a felhőalapú szolgáltatások és a kiberbiztonság – ötvözése. Olyan technológiák integrálása, amelyek hatásaival Budapesten március végén a Think.BDPST konferencia foglalkozott.
A francia vállalkozók szeme akkor csillant fel először, amikor az önjáró robottargoncák sokadszorra zümmögtek el mellettünk, és kalauzunk kimondta végre az árukat is: negyvenezer euró. Ez már az a nagyságrend, amelyben ők is nyugodtan gondolkodhatnak. Sőt, ma már a testesebb kollaboratív robotok sem sokkal drágábbak. Azok a robotok, amelyek képesek közvetlenül együttműködni az emberrel, átvéve tőle a nehezebb, nagy fizikai erőt igénylő munkafeladatokat. Két éve jelent meg a hannoveri ipari vásáron a német FANUC cég CR–35iA típusú robotja, amely akkor 95 ezer euróba került, de ma már 60-70 ezer euróért is megvásárolható.
Betanítása majdnem olyan egyszerű, mint bármely segédmunkásé. Nem kell hozzá bonyolult programozás, elegendő, ha a robot irányítókarjait megragadva, egyszer elvégezzük a robottal együtt a szükséges mozdulatokat, és már meg is tanulta a leckét. A robot pedig, szemben a segédmunkásokkal, könnyedén forgat, rakod, emel, mozgat, akár 35 kilós tárgyakat is. Mint a BCG bemutatóüzemében a kisrobogók alkatrészeit.
A kísérleti műhelyben az ipar 4.0-hoz tartozó másik nagy technológiát, a kiterjesztett valóságot, vagyis a digitális információk és a valós környezet egymásra helyezését – amit ma már széles körben használnak az okostelefonok és a játékkonzolok is – a kisrobogó alkatrészeinek minőségi ellenőrzésére használták. A háttérben csendben duruzsolt még egy 3D-s nyomtató is, szerepe az apróbb alkatrészek, a kisrobogóhoz szükséges fogantyúk és kapcsolókarok igény szerinti színben való gyártása volt. A gumicukor gyártását pedig már olyannyira eluralta az automatizálás, hogy itt az emberre csak a gyártás folyamatáról beérkező információk big data elemzésének a feladata maradt. A gyártási folyamatok közvetlen irányításához a munkások – különösen a kiterjesztett valóság, a szimuláció és a 3D-s nyomtatás alkalmazásánál – mindössze egyetlen eszközt használtak: egy tabletet.
Arról nem biztos, hogy sikerült meggyőzni a látogatókat: a jövő üzemében már minden termékre azonnal rá lehet vésni a százszázalékosan Made in France feliratot. Már pusztán azért sem, mert a sok és eltérő technológia miatt az ipar 4.0 alkalmazása csak akkor lehet sikeres, ha a vállalatok köré kiépül az együttműködő partnerek – egyetemek, kutató-fejlesztő intézetek, startupok, nagyvállalati gyártók és digitális szolgáltatók – ökoszisztémája. Ám a franciák úgy gondolják, noha sok országban használják manapság az ipar 4.0 kifejezést, hogy éppen a szükséges ökoszisztémához rendelkezésre álló kiváló feltételeik miatt sikeresebbek lehetnek ezen a téren, mint más országok. A francia vállalkozók arcát nézve pedig látható volt az is, hogy pillanatok alatt megértették: az ipar 4.0-t nekik, a növekedésre és exportra törekvő kis- és középvállalkozásoknak találták ki. Ez a jövő, Magyarország számára is!
(Átdolgozott részlet a szerző májusban a Kairosz Kiadónál megjelenő, A nagy korszakváltás című könyvéből)
