Túlzott-e a kormányzati optimizmus?
Május elején nyújtotta be a kormány a konvergenciaprogramot, amely számos tekintetben ambiciózus célokat tűzött ki. A kiadvány 2022-ig négyszázalékos, illetve azt kissé meghaladó növekedést jelez előre, csökkenő hiány, az időszak végére 60 százalék alá mérséklődő államadóssági ráta, 2016–2022 között 50 százalékos reálbér-növekedés mellett. A friss GDP-adatok és a gazdasági kilátások tükrében megvizsgáljuk, hogy reálisak-e a célkitűzések. Természetesen ilyen hosszú időszak alatt bekövetkezhetnek nem várt események, keletkezhetnek új kockázatok, így az időszak vége bizonytalanságokat is tartalmazhat.
Az első negyedévben a GDP 4,4 százalékkal bővült, mivel kettővel kevesebb munkanap volt, a szezonálisan és munkanaphatással kiigazított növekedés 4,7 százalék volt. A felhasználási oldalon a növekedést a fogyasztás és a beruházások húzták. A háztartások fogyasztása egy év alatt úgy nőtt 5,1 százalékkal, hogy közben a nettó pénzügyi vagyonuk 2157 milliárd forinttal bővült. A reálbérek és a foglalkoztatás tartós javulása miatt magas maradhat a fogyasztás növekedése is.
Az erőteljes bérdinamikát a hatéves bérmegállapodás mellett a munkaerőhiány által generált bérverseny is biztosíthatja. A szochó évenkénti csökkentése miatt a bérköltség közel két százalékponttal lassabb mértékben emelkedik a bruttó bérek növekedéséhez képest.
Az első negyedévben a nominális GDP 8,8 százalékkal nőtt, ami lehetővé teszi a hasonló mértékű bérköltség-növekedést, de az európai összehasonlításban alacsony nemzetgazdasági bérhányad miatt akár gyorsabb is lehet, ez pedig bőven 10 százalék feletti bruttó béremelkedést tesz lehetővé idén.
A 2022-ig tartó időszak első két évében a reálbérek 18 százalékos növekedésére számítunk, így a jövő évtől átlagosan 6 százalékos reálbér-növekedés is elég lehet a célkitűzés eléréséhez, ami nem tűnik teljesíthetetlennek,
ez pedig a fogyasztás tartósan magas dinamikáját is biztosítja. Kiváltképp egy 9 százalékra csökkenő szja-val, ami 9,1 százalékos plusznövekedést eredményezne az általános nettó bérszintben.
Az építőipar kibocsátása márciusban váratlanul lefékeződött, amit döntően a télies időjárás okozhatott, enélkül valószínűleg gyorsabb lett volna, és így a beruházások növekedése is az első negyedév során. Mivel soha nem látott szinten, bőven 2000 milliárd felett jár az építőipar szerződésállománya, és több projekt átadása is csúszásba került, a szektor újra gyorsulhat. A lakások mellett az irodaházak átadási hulláma is várható, miközben folyamatosan jelentenek be újabb iroda-, ipari, logisztikai, kiskereskedelmi és szállodaprojekteket. Az uniós támogatású projektek döntő része is a következő időszakban valósulhat meg, míg ezek 2020 körüli kifutásával párhuzamosan felpörögnek a tisztán állami beruházások, így várhatóan nem kell nagyobb visszaeséssel számolni. 2020-tól az új lakások kedvezményes áfájának sorsa okoz bizonytalanságot, ezért a 2020-as évet nehéz előre jelezni.
Az ipari termelés a kedvező évkezdet ellenére viszonylag gyenge növekedést mutatott, ám újabb exportkapacitások – különösen az autógyárak új modelljeinek hazai gyártása miatt – üzembe helyezésével az év hátralevő részében erősebb fokozatra kapcsolhat.
Mindent összevetve a növekedés az év során kicsit tovább gyorsulhat, a második negyedévben az eggyel több munkanap akár 5 százalékra is gyorsíthatja a GDP növekedését.
A fentebb felsoroltak hatására az idén 4,6, jövőre 3,8 százalékos növekedésre számítunk, de a folyamatban levő beruházások áthúzódó hatásai és az esetleges gyorsabb bérkiáramlás miatt a növekedés gyorsabb is lehet. 2020-ban pedig a tervek szerint üzembe áll a Mercedes új gyára – amelynek az alapkövét éppen a héten helyezték el –, ezért 2020-ban is kényelmesen 3 százalék feletti, de akár 4 százalékhoz közeli növekedés várható, amit a pozitívba forduló naptárhatás is támogat.
Összességében a következő három évben elérhetőnek tűnik az átlagos 4 százalékos GDP-növekedés.
Ez reálissá teszi a költségvetési előrejelzéseket, a dinamikus növekedés hatására javul a költségvetés pozíciója, szigorításra így nincs szükség. Az adósságállomány alakulását döntően a pénzforgalmi egyenleg szükségletei határozzák meg, ami jelentősen eltér az ESA-hiánytól.
Jelenleg az uniós pályázatok előfinanszírozása miatt jelentős a pénzforgalmi hiány, de amint elkészülnek a projektek, a számlákat pedig ki lehet küldeni Brüsszelbe, az uniós átutalások miatt 2019–2020-ban akár több ezermilliárdos bevétel keletkezhet a pénzforgalmi egyenlegben, így az 1,5-2 százalék körüli ESA-hiány esetén keletkező több százmilliárdos többlet nominálisan is csökkentheti az államadósságot. Mindez, párosulva a 6,5–8 százalék közé várható nominális GDP-növekedéssel, meredeken csökkentheti az adósságrátát a következő években, 2021-2022 körül már a maastrichti 60 százalékos határ alá csökkenhet a mutató.
