Hogyan alakul a RedHat-licencek sorsa az IBM-nél?
Az elmúlt hét egyik meghatározó híre volt, hogy az IBM megvásárolja a nyílt forráskódú megoldásairól ismert RedHat szoftvergyártót. Az IBM hosszú távú stratégiájától nem idegen ez a lépés, a szoftverkínálat bővítését célzó akvizícióknak köszönhetően váltak IBM-termékké olyan megoldások, mint a Lotus, a Tivoli, a Cognos vagy épp az SPSS.
A RedHat felvásárlása beleillik abba a tendenciába, amely során az IBM tradicionális hardvergyártóból szoftver- és szolgáltatásorientált óriáscéggé vált, amely csaknem 1500 különböző szoftveres megoldást kínál on-premise vagy felhőalapú konstrukciókban.
A bejelentés ezzel együtt nagy port kavart, nem mindennapi tranzakcióról van szó: 34 milliárd dollárért – azaz csaknem 10 ezermilliárd forintért – cserélnek gazdát a RedHat cég részvényei.
Ez az óriási összeg jól demonstrálja a nyílt forráskódú megoldások és a FLOSS-alapú licencmodellek üzleti értékét. A két cég közötti kapcsolat sem új keletű, az IBM korábban is jelentős mértékben járult hozzá a Linux operációs rendszerek fejlesztéséhez, és maga is forgalmazott RedHat-licenceket. A „flörtöt” most házasság, a partnerséget fúzió követte.
Mit jelenthet a beolvadás a licencelés szempontjából?
A RedHat egy-három éves előfizetéscsomagjai a biztonsági és verziófrissítések révén vállalati környezetben is biztosítják a nyílt forráskódú Linux operációs rendszerek, valamint middleware alkalmazások és menedzsmenteszközök használatát, de megtalálhatók a cég portfóliójában a felhőalapú infrastruktúra-, platformszolgáltatások és menedzsmenteszközök is.
A RedHat Enterprise Linux Server licencelése viszonylag egyszerű, a különböző támogatási szintű előfizetések fizikai környezetben socket pár alapon, virtuális környezetben pedig VM-szám alapon licencelődnek, míg a middleware termékek licencelésénél a fizikai vagy virtuális processzormagszám az irányadó. Compliance-szempontból e csomagok kezelése nem különösebben bonyolult feladat, sőt a RedHat Satellite Server és a hozzá kapcsolódó add-on használata esetén on-premise környezetben is lehetetlen a megengedett mértéken felül használni.
Ezzel szemben az IBM-szoftverek licencelése, már a portfólió kiterjedéséből és összetett voltából fakadóan sem egyszerű.
Az IBM szerveroldali termékeinél a licencigényt a futtató fizikai vagy virtuális szerverek kapacitása határozza meg, amelyet a szerver- és a processzortípus alapján számított érték, a PVU (Processor Value Unit) összértéke fejez ki.
A felhasználószám alapján licencelt termékből is sok van, és találkozhatunk összetett licencelésű (user + PVU vagy Flexpoint alapon számolt) csomagokkal is, például egy Cognos TM1 környezet megfelelő licencelése feltételezi a szerveroldali komponensek PVU-alapú lefedését, és jogosultsági szinttől függően különböző user licencek beszerzését. A túlhasználat megakadályozása az IBM-termékeknél nem egyszerű, viszont a gyártói szerződésekben megkövetelt feladat.
A felvásárlás licencelési vonzatait illetően rövid- és középtávon nem számítunk nagy horderejű változásra. Ahogy más akvizíciók esetén is, a RedHat-előfizetések feltehetően megtartják önállóságukat az IBM portfólióján belül, de arra számíthatunk, hogy új néven, átcsomagolt formában lesznek elérhetők, esetleg kombinálva valamilyen más IBM-termékkel.
A marketingszempontú átcímkézések minden bizonnyal a felhőalapú megoldások népszerűsítését szolgálják majd, hiszen a felvásárlástól az IBM elsősorban felhőalapú megoldásainak bővülését, ügyfeleinek mindinkább a felhőbe terelését várja.
Ezzel kapcsolatban az ügyfeleknek érdemes lehet kihasználniuk az olyan taste of cloud jellegű termékek kínálta előnyöket, amelyek az egyet fizet kettőt kap elvén – átmeneti időre – lehetővé teszik az on-premise és a cloud környezetben való egyidejű használatot.
További következmény, hogy az IBM a szoftvergyártói auditja során vizsgálhatja a RedHat-előfizetések szerződésszerű felhasználását. Az IBM-auditok során rendszerint az egyik problémás pont az úgynevezett legacy szerződések megléte, vagyis a korábbi jogtulajdonostól örökölt, korábbi licencelési feltételek tanúsíthatósága és megfelelő dokumentáltsága.
Ezért érdemes lehet az aktuálisan és a múltban hasznát RedHat-előfizetéseinkre vonatkozó dokumentumokat (szerződések, számlák, akár a gyártó oldalán – jelenleg még – elérhető általános szerződési feltételek) megfelelően dokumentálni és eltárolni.
A piacok a felvásárlás tényére nem adtak egyértelműen pozitív vagy negatív választ, az IBM szeptember eleje óta eső trendben mozog, a RedHat részvényárfolyama pedig a hír bejelentését követően jelentősen emelkedett, de nem érte el a 190 dolláros felvásárlási árat, ami egy óvatos befektetői reakcióra enged következtetni.
A felvásárlásról kiadott sajtóközlemény hangsúlyozza, hogy a cél az áttörés a nyílt forráskódú megoldáson alapuló felhőszolgáltatások terén, emellett pedig természetesen a RedHat szabad szoftveres örökségének és a fejlesztői közösség eredményeinek megőrzése. Beszédes, hogy a RedHat – egyelőre legalábbis – önálló entitásként, a mostani menedzsmentje irányításával az IBM Hybrid Cloud divízójába tagozódik be. A két különböző kultúrájú, bár technológiailag több tekintetben rokon vállalat fuzionálásából kétségkívül sok jó dolog sülhet ki, a hangsúlyeltolódással azonban a FLOSS-megoldások kölcsönözte vélt vagy valós ártatlanság kora e házassággal kétségkívül véget ér.
