Ki húz hasznot a téves megoldásokból?
Egy nemrégiben megjelent jelentésében az Éghajlat-változási Kormányközi Testület (IPCC) arra hívta fel a figyelmet, hogy a klímaváltozás elleni küzdelemben alapvető változtatásokra van szükség az erdők és a mezőgazdasági területek kezelése terén. Kutatók, környezetvédők és civil szervezetek évtizedek óta arra figyelmeztetnek, hogy a termelés és a fogyasztás jelenleg uralkodó – és mélyen igazságtalan – modellje jelenti a klímaválság gyökerét. A bolygó megvédéséhez nem kevesebbre, mint rendszerszintű változtatásra lesz szükség.
A világ, különösen a fejlett országok tőkefelhalmozásra összpontosító gazdasági rendszert építettek ki, amely a vállalati profitokat részesíti előnyben az emberek jólétével és a környezet védelmével szemben. Ez a folyamat évszázadok óta tart, azonban az elmúlt évtizedekben felgyorsult, ahogy igen kevesek a vagyon és a politikai befolyás egyre nagyobb hányadára tettek szert. Jelenleg csupán száz vállalat fedi le az üvegházhatású gázok (ÜHG) emissziójának 71 százalékát. Az emberek legvagyonosabb 10 százaléka az ÜHG-emisszió mintegy 50 százalékáért felelős, miközben a legszegényebb 50 százalék az emisszió 10 százalékát fedi le.
A politikai vezetők nem hajlandók fellépni azokkal szemben, akik pusztítják a bolygót. Ehelyett olyan technológiai megoldások – beleértve a geomérnökök megközelítését – mellett kötelezték el magukat, amelyek azt ígérik, hogy felszívják a már kibocsátott szén-dioxidot a légkörből.
A geomérnökségi technológiák azonban nem bizonyítottak, nem biztonságosak és nem reálisak. Gondoljunk a bioenergiához kapcsolt szén-dioxid-leválasztási és -tárolási technológiára (BECCS), amely az egyik fő javasolt módszer a „nettó negatív” emisszióra vonatkozóan. A BECCS keretében bizonyos növényeket biomasszaként termesztenek, majd elégetik energiatermelési célból, a kibocsátott szén-dioxidot pedig leválasztják, majd a földben tárolják.
A szükséges mértékű biomassza előállításához azonban becslések szerint hárommilliárd hektár területre lenne szükség, ami kétszerese a világ jelenleg megművelt földterületének. A BECCS megvalósítása így lehetetlen lenne tömeges erdőirtás és termőföld-degradálás nélkül a déli félteke trópusi övezetében, ahol a legtöbb gyorsan növő biomasszát előállítják. Továbbá ahogy a mezőgazdasági földeket biomassza-termelésre alakítják át, az élelmiszerárak emelkedni fognak, aminek a következménye éhezés és alultápláltság lesz. A kulcsfontosságú ökoszisztéma pusztítása a helyi közösségek és az őslakos népek megélhetését is felszámolná.
A BECCS és más, tévesen ígéretesnek tartott megoldások – mint az erdőirtásból és erdőpusztulásból származó emisszió csökkentését célzó kezdeményezés (REDD+) és a karbonkereskedelmi rendszer – a gazdag országok, a nagyvállalatok, az elitek számára előnyösek, mert az azokhoz szükséges technológiai megoldások lehetővé teszik, hogy továbbra is hasznot húzzanak a klímaválságból, amelyet ők hoztak létre. Ez tovább mélyíti a válságot, ami különösen azokat érinti hátrányosan, akik a legkevésbé járultak hozzá a kialakulásához.
Itt az idő, hogy azok, akik a klímaválságot okozták, felelősséget vállaljanak a kezelésében. A fejlett országok kormányainak az emisszió drasztikus csökkentését célzó folyamatok élére kell állniuk oly módon, hogy közben az energia-, a közlekedési, az élelmezési és a gazdasági rendszerük átfogó átalakítását hajtják végre.
Hatályon kívül kell helyezni azokat a neoliberális kereskedelmi és befektetési megállapodásokat, amelyek az üzleti érdekeket részesítik előnyben a környezeti fenntarthatósági szempontokkal és az emberi jogokkal szemben.
Erős politikai akarattal és megfelelő intézkedésekkel fel tudjuk venni a harcot a klímaváltozással, illetve az ahhoz kapcsolódó válságokkal, a biodiverzitás csökkenésével, a vízhiánnyal, az éhezéssel és a növekvő egyenlőtlenséggel. Ha viszont továbbra is azzal áltatjuk magunkat, hogy valamilyen csodaszer megment minket, akkor nem várható előrelépés.
Copyright: Project Syndicate, 2019
www.project-syndicate.org
