Ellentétes hatások

Mint ahogyan szinte semmilyen gazdasági mutatóra, az inflációra sem lehet pontos előrejelzést adni a világjárvány kapcsán, annyira ellentétes hatások érik az egyes komponenseket. A zuhanó üzemanyagárak érdemben lehúzzák az inflációt, ezzel szemben a gyengülő forint vagy a pánikvásárlások következtében egyes alapélelmiszerek és más termékek árainak feltehetően hirtelen meredek megugrása felfelé mutató kockázat. Egyáltalán, az is kérdéses, hogy a számos termék és szolgáltatás iránti zuhanó kereslet mellett át lehet-e hárítani a forint gyengülését. De nem csak ez a probléma.

Az év elején igen nagyot ugrott a hazai infláció, de nemcsak nálunk, hanem több kelet-közép-európai országban is a jegybankok toleranciasávja fölé lőtt ki.

Ennek hátterében sok más tényező mellett egy külső hatás áll: az afrikai sertéspestis miatt a kínai sertésállomány hatalmasat csökkent, és ennek következtében a sertéskereslet meredeken emelkedett. Ez ellen természetesen nem tudnak tenni a jegybankok, a sertéshús- és -készítményárak Németországban is 8 százalékkal nőttek. A gyorsabb hazai áremelkedés az eleve alacsonyabb hazai áraknak és a gyengülő forintnak volt köszönhető, emiatt a nemzetközi sertésárak forintban meghatározott összege még nagyobb ütemben növekedett. Ugyanakkor a német infláció nem mutatott a régiós országokéhoz hasonló kilengést. Ennek oka, hogy a német inflációs kosárban az élelmiszerek súlya 9,7 százalékos, az élelmiszerek árainak ottani, átlagosan 3,1 százalékos növekedése sem mozdítja felfelé számottevően az összesített inflációt.

Ezzel szemben – tükrözve a jóval alacsonyabb vásárlóerőt – a régiós országokban sokkal nagyobb az élelmiszerek súlya, nálunk ez 26,4 százalék. Ugyanilyen lényeges szempont, hogy a hazai inflációt növeli a dohánytermékek jövedéki adójának emelése, ami a már eleve nagyobb adótartam miatt jóval kisebb mértékű Németországban. Emellett a dohány és az alkoholos italok árainak súlya nálunk 10,3 százalék, Németországban csupán 3,8 százalék. Nyilván nem azért, mert kevesebbet fogyasztanak ezen termékekből, hanem azért, mert a magasabb jövedelmük arányosan kisebb részét költik az adott termékekre.

Amint már jeleztük, számos nehézségbe ütközünk, ha az inflációt igyekszünk előre jelezni.

Nem csupán az a gond, hogy számos termék és szolgáltatás esetében az előjelet sem lehet meghatározni. Az infláció – legalábbis a vészhelyzet ideje alatt – még az átlagos fogyasztói kosarat sem fogja tükrözni. Hiába zuhantak hatalmasat az üzemanyagárak, ha a szokásosnak csak a töredékét tankoljuk. Termékek és szolgáltatások sora esik ki a fogyasztásból, így az üdülési és szabadidős szolgáltatások, mint a mozi és a színház. A távoktatás és a home office miatt a korábbinak a töredékét költjük tömegközlekedésre, de például virágot sem veszünk, öltözködésre legfeljebb csomagküldés keretében vagy a legnagyobb hipermarketekben költünk, mivel a ruházati boltok gyakorlatilag bezártak. Nem az iskolai-munkahelyi menzán vagy vendéglátóhelyeken étkezünk, az utóbbiak pedig csak ételkihordással működhetnek. És még hosszasan sorolhatnánk, hogy a kínálati oldal leállása és az általános bizonytalanság, óvatosság, a munkahely- vagy jövedelemvesztéstől való félelmek miatt a legalapvetőbb szükségletekre szűkülő kereslet milyen termékeknél és szolgáltatásoknál okoz teljes vagy majdnem teljes kiesést. Középtávon már jóval inkább az számít, hogy mekkora vásárlóerőtől esik el a lakosság, amit az állami támogatások remélhetőleg nagyrészt kiegészítenek. De még ez sem felmérhető a vészhelyzet e korai fázisában. És még az is kérdéses, hogy a teljesen megszűnt termékek és szolgáltatások árainak hiányában hogyan tud mérni a statisztika.

A hazai inflációt egészen nyilvánvalóan fűtötte a régióra is jellemző szakemberhiány és az ebből fakadó régiós bérfelzárkózási kényszer.

Noha hosszabb távon ez a jelenség feltehetően újra erősödni fog, rövid távon a megugró munkanélküliség, valamint a hazaáramló munkaerő mindenképpen nyomás alá helyezi a béreket. A bérköltségek növekedésének árfelhajtó hatása leginkább egyes, személyhez kötött piaci szolgáltatásokhoz kapcsolódott, azonban ezen a téren is drámai visszaesés történt, ami lenyomhatja az árakat. Összességében tehát a jókora bizonytalanságok közepette nyilvánvalónak tűnik, hogy minél tovább húzódik a járvány, annál inkább csökkenhet az infláció. Ezt viszont fékezheti vagy jórészt ellensúlyozhatja a forint gyengülése, bár kérdéses, hogy ebből mi hárítható át. Azonban egy V alakú felpattanás, különösen ha közben a krízis miatt szűkül a kínálati oldal, akár meredek emelkedést is okozhat az inflációban, de most aligha ez a legfontosabb szempont.