Az amerikai elnökválasztás eredménye nem csak az Egyesült Államokban hozhat változásokat. A legújabb hírek szerint akár a magyar adórendszert is érintheti a Demokrata Párt győzelme:
célkeresztbe kerülhet a világszerte alacsonynak számító társasági adónk.
A magyar adópolitika az elmúlt tíz évben teljesen áthelyezte a hangsúlyt a jövedelemadókról a fogyasztási típusú adókra. Ez egészen szélsőséges eredményre vezetett: amíg az áfa mértéke Magyarországon az egyik legmagasabb a világon, addig a társaságiadó-kulcsunk az egzotikus szigetekével is versenyképes.
Ráadásul itthon nemcsak az áfa létezik fogyasztási adóként, hanem számos egyéb speciális adót is bevezetett a kormány,
ilyen a tranzakciós illeték vagy a chipsadónak becézett népegészségügyi termékadó.
Egy ilyen adórendszernek számos előnye van. Általánosságban kijelenthető, hogy a fogyasztási típusú adók könnyebben ellenőrizhetők. Ez egyrészt abból adódik, hogy kevesebb az érintett adózó – amíg személyi jövedelemadót minden felnőtt dolgozó állampolgár fizet, addig áfát leginkább csak a vállalkozások fizetnek a költségvetésbe. Nem véletlen, hogy az áfabeszedés hatékonyságának egy olyan viszonylag egyszerű megoldás is hatalmas lökést adott, mint az online pénztárgép.
Másrészt a magyar adók közül többet is csak egy rendkívül szűk kör fizet, hiszen például a tranzakciós illetéket csak a pénzintézeteknek kell felszámítaniuk.
A fogyasztási adók emelése lehetővé tette a társasági radikális csökkentését, 9 százalékra. Ez jól eladható a külföldi befektetők felé, mert a külföldre termelő cégek számára az áfa mértéke lényegtelen, legfeljebb finanszírozási kérdést vet fel, amíg vissza tudja igényelni az áfát. Ezzel szemben a társasági adót minden magyar cégnek fizetnie kell a Magyarországon termelt profit után.
A 9 százalékos adókulcs alkalmas arra is, hogy Magyarország a nemzetközi adótervezés fontos szereplőjévé váljon.
Ezt azonban azzal is elérjük, hogy egyáltalán nem vetünk ki forrásadót. Más országok – nagyon sok helyen a világon – ugyanis megadóztatják az adott ország cégei által külföldre fizetett jogdíjat, kamatot és osztalékot. Ezt az adóztatási jogot a nemzetközi adóegyezmények általában korlátozzák, de csak abban az esetben, ha nem valamilyen különleges országbeli, valós gazdasági tevékenységet nem végző cégnek fizetik ki.
Magyarország ilyen forrásadót nem alkalmaz, ami azt jelenti, hogy nemcsak a Németország felé fizetett kamat lehet teljesen adómentes, hanem akár Bermuda, Panama és hasonló adóparadicsomok irányába történő kifizetések is. Ez viszont már többek szemét szúrja, és itt jön képbe az amerikai elnökválasztás eredménye.
Az USA a nagy vesztese a multinacionális vállalatok adótervezésének.
Évek óta téma, hogy az amerikai vállalatok, elsősorban az IT-cégek (Apple, Google stb.) lényegében nem fizetnek adót Amerikában. Ezt a Trump-adminisztráció a társasági adó jelentős csökkentésével kívánta orvosolni, úgy tűnik, sikertelenül. A Demokrata Párt győzelmével ellenkező folyamatok indulhatnak el, egy friss javaslat szerint a társasági adót a korábbi 28 százalékra emelnék vissza, és más módon vennék elejét az adóelkerülésnek.
Egyelőre nehéz elképzelni, hogy ezt sikerül keresztülvinni akár csak az OECD-tagállamokon, de a Biden-kormány talán nagyobb nyomást kíván és tud gyakorolni ebben, mint az előző kormányzat. A projekt nehézségét jól mutatja, hogy az Európai Uniónak egy uniós egységes társaságiadó-alap – tehát még csak nem is egységes adómérték – meghatározását sem sikerült több mint egy évtizede elérni. Az persze csak az első lépés lenne, hogy meghatározzák a minimális adókulcsot, sok részletszabályban kellene megállapodni.
Az sem lesz mindegy, hogy az iparűzési adót is figyelembe kell-e majd venni, amikor a Magyarország által kivetett jövedelemadót vizsgálják.
Magyarországon nemcsak a társasági adó, hanem a személyi jövedelemadó is egykulcsossá vált korábban. Itt is figyelemre méltó a különbség, mert amíg nálunk 15 százalékos az egyetlen megmaradt kulcs, az USA-ban most 39,6 százalékra tervezik emelni a felső kulcsot. Ez egyébként közel van a magyar kétkulcsos idejében alkalmazott csaknem 40 százalékos magasabb adókulcshoz, amelyen túl bizonyos periódusokban még ráadásul szolidaritási adót is kellett fizetni.
A látványos adókulcskülönbség ellenére az egykulcsos szja még nem jelent igazságos adórendszert.
Egyrészt nem hagyható figyelmen kívül, hogy a bérjövedelmekre társadalombiztosítási járulék és szociális hozzájárulási adó is rakódik, jelentősen megemelve a ténylegesen fizetendő terhet. Másrészt az egykulcsos adó miatt az átlag alatti jövedelműeknél Magyarországon az egyik legmagasabb a bérjövedelmek után fizetendő effektív adó mértéke a világon.
A két- vagy többkulcsos adórendszer ezt az igazságtalanságot orvosolhatná.
Összességében az alacsonyabb jövedelmű dolgozókkal szemben az egykulcsos adórendszer kifejezetten igazságtalan. Ezt elvileg nagyban árnyalja a családi adókedvezmény, de annak valós eloszlásáról és mértékéről nehéz pontos információt szerezni.
