A Vlagyimir Putyin orosz elnök Ukrajna elleni háborúja által okozott veszteségek jóval túlmutatnak az orosz erők által megtámadott ukránokon. Oroszország agressziója a globális fenntarthatósági agendát is veszélyezteti, ami az egész bolygó számára potenciális pusztító következményekkel járhat.
A koronavírus-járvány már elvonta a világ figyelmét és erőforrásait a 2015-ös párizsi klímamegállapodásban rögzített céloktól, mivel az egyes országok a közvetlen egészségügyi feladataikra összpontosítottak. Most Putyin háborúja fokozza azt a gazdasági, társadalmi és geopolitikai nyomást, amellyel az országoknak szembe kell nézniük, miközben a háború el is mélyíti a köztük lévő megosztottságot.
Ez nem sok jót jelent a klímaváltozás okozta közös kihívások kezelésére irányuló erőfeszítések szempontjából.
A fenntarthatósági agenda megmentésére vonatkozó esélyeink javításához fel kell ismernünk azokat a nyugtalanító tényezőket és tennivalókat, amelyeket a jelenlegi válság okozott, és ennek megfelelően kell módosítanunk a megközelítésünket. Ez azt jelenti, hogy a környezeti, társadalmi és kormányzási (ESG) kérdéseket holisztikusabban és aprólékosabban kell kezelnünk.
Először is, az energiapolitikáról szóló vitáknak most már ki kell terjedniük a nettó zéró szén-dioxid-kibocsátás 2050-re történő elérésének nem vitatható céljára, valamint az energiabiztonság és a társadalmi kohézió szükségességére is.
Ha az energiapolitika csak a biztonsági szempontokra összpontosít, az valószínűleg aláássa a fenntarthatósági agendát.
Ez vonatkozik azokra az európai erőfeszítésekre is, amelyek az orosz gáz amerikai vagy katari cseppfolyósított földgázzal (LNG) való helyettesítésére irányulnak. Lehet érvelni azzal, hogy ez csupán egy gyors megoldás, amely a sürgető probléma kezelését célozza. Az ilyen megoldások azonban könnyedén állandósulhatnak – például ha az üzemeltetők hosszú távú kötelezettségvállalásokat követelnek meg a kormányoktól –, ami aláásná az energiatermelés dekarbonizálásának folyamatát.
Természetesen az ukrajnai háború sürgős fellépést követel, amelybe beletartozhatnak a gyors megoldások is. Ezeket az intézkedéseket azonban körültekintően integrálni kell egy szélesebb körű stratégiába, amely magában foglalja a gyorsabb átállást a megújuló energiaforrásokra – ami szükségessé teheti az Európai Unióban a járvány hatásainak kezelését célzó, Next Generation EU elnevezésű uniós helyreállítási csomag finanszírozási keretének bővítését –, valamint az atomenergia újragondolását is.
Az EU még nem véglegesítette az atomenergiával kapcsolatos álláspontját a fenntartható finanszírozásra vonatkozó taxonómiai jogszabályában, amely a vállalatokat, befektetőket és politikai döntéshozókat a klímabarát tevékenységek és befektetések irányába kívánja terelni. Érdemes azonban megjegyezni, hogy a Nemzetközi Energiaügynökség World Energy Outlook 2021 című jelentése a nettó zéró szén-dioxid-kibocsátásra való átállásra javasolt megoldásában a nukleáris energia energiamixen belüli arányának növelésére szólít fel.
Ezt a kérdést nemcsak a politikai döntéshozóknak kell figyelembe venniük, hanem minden befektetőnek holisztikusabb energiapolitikai megközelítést kell követnie, amely egyensúlyt teremt a fosszilis energiahordozók kivezetésének szükségessége és az országok geopolitikai kényszerűségei között. Hasonlóképpen, a befektetőknek javítaniuk kell a környezeti és a társadalmi szempontok együttes értékelésére vonatkozó képességüket.
Az „igazságos klímavédelmi átállásra” vonatkozó elképzelés nem egy új keletű gondolat. Azonban új értelmet nyert az Oroszország által Ukrajna ellen indított támadás közepette, amely nemcsak az energia, hanem az élelmiszerek világpiaci árát is felhajtotta.
Valójában az Oroszországból és Ukrajnából érkező élelmiszer-szállítások akadozásával a háború a globális élelmezésbiztonságot is fenyegeti.
A mezőgazdaság és az élelmiszeripar – mint a biodiverzitásra messzemenő hatású, energiaigényes ágazat – mindig is kulcsszerepet játszott az átállásban a nettó zéró szén-dioxid-kibocsátásra. Az ukrajnai háború azonban rávilágított arra, hogy az e szektorok környezeti hatásainak csökkentésére vonatkozó stratégiának el kell ismernie az élelmezésbiztonság garantálásának szükségességét is, például az ellátási források diverzifikálása révén.
A környezeti és társadalmi megfontolások összekapcsolására vonatkozó követelmény nemcsak a vállalatokra, hanem – ami talán még fontosabb – a kormányokra is vonatkozik, amelyek tekintetében a pénzügyi szektor még nem fogadott el kellően részletes közös módszertant. A létrejövő megközelítésnek figyelembe kell vennie, hogy a kormányok milyen hatékonyan kezelik a nettó zéró szén-dioxid-kibocsátásra vonatkozó átállással kapcsolatos szakpolitikák elosztási hatásait. Igazságos tehermegosztás nélkül a klímavédelmi politika támogatottsága csökkenni fog a közvéleményben.
A kriptovaluták kezelésének kérdése a másik olyan terület, ahol a környezeti, társadalmi és kormányzási (ESG) kérdésekre vonatkozó stratégiát az ukrajnai háború nyomán még alaposabban kell kidolgozni. Eddig a rendkívüli módon energiaigényes kriptobányászat környezeti hatásainak kérdése volt előtérben. A háború azonban rávilágított a kriptovaluták társadalmi és geopolitikai lehetőségeire is, amelyeket Ukrajna a katonai kiadásainak finanszírozására vetett be, míg Oroszország a nemzetközi szankciók kikerülésére használhatja fel.
Végezetül azt is ki kell emelni, hogy a befektetőknek árnyaltabb módon kell kezelniük a védelmi ipart. Az ESG-befektetők körében eddig az volt a szokás, hogy a védelmi szektorhoz tartozó cégeket kizárták a portfóliójukból. Bár nincs okunk arra, hogy olyan vitatott területen fektessünk be, mint a fegyverek fejlesztése és gyártása, az ESG-befektetők átgondolhatnák az olyan cégekkel kapcsolatos megközelítésüket, amelyek biztosítják az egyes országok agresszióval szembeni védelmi képességeit. Sürgetővé vált a szilárdabb alapelvek kidolgozása az emberi jogok integrálásához a befektetési politikába.
Ezekkel a szempontokkal – és valószínűleg még sok más módon – tette komplexebb kérdéssé az ESG-befektetéseket az ukrajnai háború.
Mindez katasztrofális hatással lehet a fenntarthatósági agendára, különösen, ha ürügyként szolgál a környezeti és társadalmi szempontok háttérbe szorítására. Az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) legújabb jelentésének világszerte megfigyelhető elhallgatása rámutatott arra, hogy ez a veszély mennyire valós.
A veszély elkerülése érdekében az üzleti életnek és a civil társadalomnak össze kell fognia az előremutató lépések kidolgozásához. A befektetők, a fogyasztók, a munkavállalók és a cégek közös felelőssége egy olyan új rendszer kialakítása, amely megvalósítja a párizsi klímamegállapodásban felvázolt víziót, és átfogóbb megközelítést alkalmaz a környezeti, társadalmi és kormányzási kérdések értékelésében.
Copyright: Project Syndicate, 2022
