Az év elején a világgazdaság kilátásaival kapcsolatban volt ok optimizmusra. Megkezdődött a kilábalás a világjárványból és az amiatti lezárásokból, és úgy látszott, az infláció felgyorsulása csak ideiglenes. Az elmúlt néhány hónapban viszont ismét borúsabb a helyzet. Az IMF az idei és a következő évre globális növekedési előrejelzését 3,6 százalékra csökkentette, az inflációs előrejelzéseket pedig felfelé módosította – mindezt Csath Magdolna részletesen elemezte a Világgazdaságban

Mindebben egyértelműen jelentős az ukrajnai orosz invázió szerepe: az olajár rövid időre hordónként 140 dolláros szintre is emelkedett, és a mostani 110 dollár is a tavaly ilyenkori 60 dollár körüli ár közel duplája. A benzin, az élelmiszer és más nyersanyagárak is nőttek, a búza ára – az ukrajnai és oroszországi export beszakadásának esélye miatt – márciusban rekordmagasságot ért el.

Nemcsak a háború az egyetlen inflációt növelő tényező: a világjárványból való kilábalás a kereslet növekedése révén felpörgette az inflációt. Az ellátási láncok sérülése miatt a gyártási költségek növekedtek, a szűkülő munkaerőpiacok pedig sok országban felfelé nyomták a béreket.

Az IMF előrejelzései talán még alá is becsülik a negatív hatásokat: a jelzett 3,6 százalék még mindig valamivel az 1980-as évek óta tartó hosszabb távú átlag felett van. A következő évek növekedési kilátásait számos más tényező is rontja.

Global,Economic,Slowdown,Or,World,Business,Stagnation,And,Slow,International
Fotó: Shutterstock

A világjárvány után emelkedő bérek nem tudnak lépést tartani az energia- és élelmiszerárak növekedése által hajtott közel két számjegyű inflációval. A tehetősebbek mozgósítani tudják megtakarításaikat, hogy szinten tartsák kiadásaikat, de a szegényebb háztartások erre nem képesek.

A növekvő – és tartósnak ígérkező – infláció miatt a központi bankok felülvizsgálják a 2007–2009-es globális pénzügyi válság óta alkalmazott rendkívül alacsony kamatlábakat. A következő egy-másfél évben úgy kell szigorítaniuk, hogy ne fogják vissza agresszíven a gazdasági növekedést. A Magyar Nemzeti Bank is két számjegyű inflációra számít a következő hónapokban, és az alapkamat fokozatos emelésére rendezkedik be. A jegybank szerint nem indokolt a kamatok hasonló tartományba emelésével reagálni, de a várakozásokon keresztül kialakuló, öngerjesztő infláció ellen szükséges fellépni. Remélhetőleg a fokozatos kamatemelések itthon és globálisan is hatékonynak bizonyulnak a kényes egyensúly megteremtésében.

Az energia- és nyersanyagárak nagymértékű változása győzteseket és veszteseket hoz létre. Az olaj, gáz és egyéb nyersanyagok termelői profitálnak a magasabb árakból, a fogyasztó országok pedig magasabb importköltségekkel szembesülnek, ami kiszoríthatja más termékek importját. Az Oroszországgal szembeni szankciók súlyos gazdasági áldozatokkal járnak. A háború megzavarja számos ország – köztük a szegényebb afrikai gazdaságok – élelmiszer-ellátását.

Mindezen tényezők mellett a fogyasztók és a vállalkozások gazdasági bizonytalanságát az Oroszország (sőt Kína) és a Nyugat közötti politikai feszültségek fokozódása is növeli. A legtöbben azt hittük, hogy a hidegháborút már több mint három évtizede magunk mögött hagytuk. Most úgy tűnik, hogy Oroszország és Kína megkérdőjelezi az 1990-es években kialakult, nyitott, szabályokon alapuló világkereskedelmi rendszert, amelyet a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) felügyel és a világ legtöbb országa elfogadott.

Az 1990-es évektől a század első évtizedéig bővülő világkereskedelem az éves globális növekedési ütemet alig több mint 3 százalékról közel 4 százalékra emelte. A 2010-es évek közepe óta azonban már a protekcionizmus erősödését tapasztaljuk, amely visszafogja a világkereskedelem növekedését. Ezt a globalizációellenes tendenciát erősíti a járvány, illetve most az ukrajnai háború is. Az IMF előrejelzése már tükrözi e hatások egy részét. 

Csábító lenne a növekedési előrejelzések leminősítését átmeneti jelenségnek tekinteni: ennél sokkal alapvetőbb erők is működnek.

A 19. század végén és a 20. század elején a globalizáció és a világkereskedelem bővülése, gazdaságtörténészek által „a globalizáció első korszakának” nevezett időszak nemzeti konfliktusoknak és rivalizálásnak nyitott utat, ami két világháborúhoz vezetett. Ez borzongatóan emlékeztet arra, milyen káros lehet a világgazdasági együttműködés rendszerének összeomlása.

A globalizáció által táplált, az 1980-as években kezdődött és az 1990-es és 2000-es években felgyorsuló növekedés kifulladni látszik. A globális gazdasági együttműködés szellemét a feszültségek és konfliktusok új időszaka váltotta fel.

A világgazdaság fordulóponthoz érkezett. A kérdés az, hogy a feszültségek mulandóak-e vagy elmélyülnek. Válasz egyelőre nincs, de a fenyegető kockázatok egyértelműek. A történelmi helyzet ugyanakkor a klímaválsággal párosítva jó lehetőséget teremt arra, hogy Magyarország a zöld fordulatra alapozza a gazdasági kilábalást. Ezzel egyszerre csökkenthetjük az üvegházhatású gázok kibocsátását, erősíthetjük az energiafüggetlenséget, és zöld munkahelyek teremtésével élénkíthetjük a gazdaságot. A folyamat adósságnövekedéssel jár – de ez a fosszilis alapú kilábalásra is igaz. A dekarbonizált világban viszont olcsó lesz az energia, ami a hitelek visszafizetését is könnyíteni fogja.