A téli ünnepek jóleső hangulata mögöttünk, jönnek a munkás hétköznapok, előttünk az új év, sokan latolgatjuk a kilátásainkat: mit hoz az új esztendő, morfondírozunk magunkban, és a környezetünkben is gyakorta fölmerül a kérdés egy-egy kötelezően elhangzó BUÉK után. Minden évkezdet egy kicsit mindig ugyanaz, január, borús, szürke ég (ki emlékszik már a havas januári tájakra itt, a Duna mentén), de talán ez a 2023 még több gonddal terhes. Alighogy kijöttünk a világjárvány szorításából, a közvetlen környezetünkben hosszú hónapok óta háború dúl, hatásait pedig a bőrünkön érzékeljük. A helyzetet, az energiaválságot és a növekvő háborús inflációt ki-ki a saját érzelmei és vérmérséklete alapján magyarázza, próbálja megfejteni. Én, hosszú és sokat látott, megélt mérnöki pályafutással a hátam mögött a kétszer kettő józanságát javaslom. Vagyis azt mondom, hogy a mások hibáztatása, a másokra való mutogatás helyett vessünk számot a lehetőségeinkkel, és a nehéz helyzetet fordítsuk a maguk hasznára oly módon, ahogy a pandémia sűrűjében is tettük, mert képesek voltunk például lélegeztetőgép-gyártásra és hasznos gyógymódok föltalálására, életmentő vakcinák kifejlesztésére. A vírusjárvány idején – utólag elmondható – jól vizsgázott az ország. A mérnöki gondolkodásmód lényege most is az, hogy törekedjünk a racionális megoldások megtalálására, próbáljunk meg mindent kihozni az adott, mégoly nehéz helyzetből. Többet ésszel, mint erővel.

energia hatékonyság
Fotó: Shutterstock

Mert, ahogyan pestiesen mondják: „helyzet van”. Egy elhúzódó háború árnyékában élünk, háborús infláció nyomasztja az országot, amit megsínylünk mindnyájan, és hasonló nyomásnak van kitéve Európa legtöbb országa, gazdasága, például legnagyobb gazdasági partnerünk, Németország is. Az egész Európára kiterjedő szankciók terhétől roskadozunk. Erről pedig nem mi tehetünk.

Tudvalevő, hogy az Európai Unió többsége ellátási nehézségekkel küszködik a kőolaj, földgáz és a villamos energia terén; szerencsénkre hazánkban mindhárom energiafajta megfelelő készlettel áll a rendelkezésre, vagyis a hideg időben sem fázunk, és mind a közlekedést ellátjuk üzemanyaggal, mind a feldolgozóipart árammal és a nélkülözhetetlen földgázzal. A racionális gondolkodás most azt mondatja, sőt ismételten azt mondatja velünk, hogy növeljük az ország energiabiztonságát, a fogyasztás energiatudatosságát. Régi vesszőparipám ez, mert a valódi megtakarítás, a valódi rezsicsökkentés ábécéje az energiahatékonyságban van. 

Ismét aláhúzom, hogy a valódi rezsicsökkentés a fel nem használt energiában rejlik. 

Amiért sem az országnak, sem az állampolgárnak nem kell fizetnie. Könnyen belátható, hogy annál jobban járunk, ha minél kevesebb pazarlással kell fűtenünk a lakásainkat, a hivatalainkat. A jól tervezett és kivitelezett szigeteléssel, klíma- és fűtésrendszerekkel kevesebb energiát használunk, és kisebb környezetterhelést érünk el. Az épületenergetikai felújításokat azonban csak komplexen szabad elvégezni, beleértve a hőszigetelésen túl a gépészeti, épületgépészeti berendezések felújítását, korszerűsítését is.

Itt kell elmondanom néhány adatot: 

2022 első három negyedéve során összesen 13 617 új lakás kapott használatbavételi engedélyt, ami 7,7 százalékkal magasabb az előző év azonos időszakához képest. 

Az MNB előrejelzése szerint 2022 egészében mintegy 23 ezer lakás átadása várható, ami éves szinten 17 százalékos növekedés. 

2023-ban azonban már nem várható a lakásátadások számának további emelkedése, a gazdaság lassulásával és a lakáspiaci kereslet csökkenésével összhangban stagnálásra számíthatunk. A lakásállomány százévenkénti megújulásához évi 40 ezer lakást kellene építeni.

A lakásépítési kockázatokat ugyanakkor mérsékli, hogy a kormány a kedvezményes 5 százalékos lakásáfa alkalmazhatóságát – a 2024 év végéig építési engedélyt kapó ingatlanokra – 2028 év végéig meghosszabbította. 

Ezért tartjuk elengedhetetlennek a meglévő lakásállomány korszerűsítését, az energiatakarékosság előtérbe helyezését.

A pazarlás megszüntetése nemzetgazdasági érdek és az energiabiztonságunk alapkérdése. 

Ne feledjük el, hogy a fölhasznált energiáink döntő mértéke külföldről származik, amiért drágán fizetünk, mert pont az importunk van leginkább kitéve a világpiac romló tendenciáinak és a háborús időknek. Az energiatudatosság elsajátításához viszont mindenképp támaszkodjunk szakemberekre – a magyar mérnöktársadalom tudása, fölkészültsége megvan ehhez. Ahogy e rovatban korábban kifejtettem: óvakodjunk a kontároktól, mert különben kétszer fizetünk ugyanazért a munkáért. A háborús infláció pedig amúgy is kiveszi a pénzt a zsebünkből.

Mérnöki szempontból legfontosabb a patrióta gazdaság működésének a biztosítása, szinten tartása és fejlesztése. Ennek a kiszámíthatósága most nehezebb, mint a korábbi években, mert a nemzetközi körülmények nem játszanak a kezünkre, ezzel együtt is remélem, hogy az ország gazdasága mégsem veszít a lendületéből. Ebből mi mérnökök is kivesszük a részünket: tisztában vagyunk azzal is, hogy a mérnöki hivatás követendő értelmiségi magatartást is jelent. A magyarországi diplomások jelentős hányada műszaki végzettségű szakember, és a mérnökök nagymértékben járulnak hozzá és határozzák meg a gazdaság teljesítőképességét.

A mérnökökön nem múlik, tesszük a dolgunkat a kétszerkettő józanságával.