A lakossági tartalékok kimerülését jelzi az emelkedő hitelkeret-kihasználás
Alaposan átrajzolja a lakossági hitelezés dinamikáját a több mint másfél évtizede nem látott mértékű infláció megjelenése. A gazdasági válságoknak persze sajátjuk, hogy az emberek az első pillanatokban önkéntelenül is összébb húzzák a nadrágszíjat, felerősödik a megtakarítási hajlandóságuk, és felülvizsgálják azokat a kiadásokat, amelyek nem feltétlenül szükségesek a mindennapi élethez. Ha ez még azzal is párosul, hogy az emberek azt látják, hogy a tartozások kamata számottevően megugrik, az még jobban távol tartja őket a hitelpiactól. Ennek a folyamatnak lehetünk tanúi akkor, amikor azt látjuk, hogy az elmúlt évben a teljes lakossági hitelállomány 10 százalékot meghaladó mértékben zsugorodott. Ám a statisztika itt jótékonyan elrejti az erősebb trendeket: ha csak a múlt év utolsó negyedét nézzük, azt látjuk, hogy a teljes lakossági hitelpiac az egy évvel korábbi mértékének harmadát vesztette el, ezen belül a lakáshitelezés volumene megfeleződött, a személyi kölcsön piacán pedig – ami éves szinten még 5 százalékos bővülést tudott felmutatni – csaknem 20 százalékkal kevesebbet folyósítottak a bankok az elmúlt év végén, mint 2021-ben.
Hétéves csúcson a hitelkártya-tartozás
A válságok idején a beruházások tehát háttérbe szorulnak, ugyanakkor az éves szinten 25 százalékkal dráguló mindennapi élet finanszírozása egyre komolyabb kihívás elé állítja az embereket. Ezt jól mutatja, hogy a háztartások egyre nagyobb mértékben kezdik el használni a likviditást támogató kölcsöntermékeket. A Magyar Nemzeti Bank statisztikái szerint tavaly december végén a folyószámlahitelek állománya 297 milliárd forint volt, ami 4 százalékkal haladta meg az egy évvel korábbi szintet. Ezen belül a hitelkártya-tartozások összege hétéves csúcsra jutott, december végén 145 milliárd forinttal tartoztak a hitelkártya-tulajdonosok a pénzintézeteknek. Ez egyébként 7,5 százalékos növekedés a 2021. decemberi értékhez képest. A meglévő hitelkeretek visszaigazolt aktívabb kihasználása egyértelműen arra utal, hogy a lakossági tartalékok apadóban vannak.
El lehet természetesen dilemmázni azon, mennyire ildomos egy emelkedő kamatkörnyezetben ezeket a kifejezetten drágának minősíthető hitelkereteket kihasználni. Tény, hogy a folyószámlahitelek átlagos kamatszintje a 2021. decemberi 16,74 százalékról 22,8 százalékra ugrott egy év alatt, míg a hitelkártya-követelések átlagos kamatszintje 17,66 százalékról 24,7 százalékra emelkedett.
Ugyanakkor a fenti kamatszintek csak abban az esetben rémisztők, ha önmagukban vizsgáljuk őket. Nyolc éve, 2015 júniusában, amikor utoljára volt a mostaninál magasabb a hitelkártyakeretek kihasználása, 31 százalékot meghaladó éves kamat mellett görgették tartozásukat a plasztiktulajdonosok. Ugyanazon év végén a folyószámlahitelkeretek kihasználása is 6,3 százalékkal magasabb, 315,6 milliárd forint volt, 23 százalékos kamat mellett. Mindezt úgy, hogy a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adatai szerint akkor már második éve nem volt infláció Magyarországon. Az akkori rekordmagas kamatok egyértelmű veszteséget okoztak az igénybevevőknek.
Az infláció tolerálhatóvá tette a magas kamatot
A KSH legfrissebb, 2023. januári értékelése szerint a pénzromlás mértéke itthon 25,7 százalék volt. Ennek kapcsán a pénz jelenértékével számolva azt kell hogy mondjuk, érdemben nem veszített pénzt az, aki az elmúlt hónapokban a likviditási típusú hiteltermékekhez nyúlt, hiszen a hitelkeret felhasználásával megvásárolt áruk, szolgáltatások ára a kamatszintnél nagyobb mértékben emelkedett. Ami a következő hónapokat illeti, ez már nem feltétlenül lesz így. Bár a szakemberek az éves pénzromlás mértékét 17-18 százalékra teszik, ez a tavaszi hónapok magas inflációs szintjének lesz köszönhető – a várakozások szerint márciustól csökken majd az árak száguldása, a nyár végétől pedig nagyon meredeken zuhanhat az inflációs mutató, míg végül decemberre éves alapon egy számjegyűvé zsugorodhat. Az infláció mérséklődésével a likviditási hiteltermékek árazása egyre súlyosabb tehertételt jelent majd, ám a következő hónapokban észszerű felhasználás mellett még kihasználhatók likviditási mankónak.
Áruhitelcsúcsok, de itt is érződik a visszaesés
Érdemes beszélnünk még az áruhitelek új típusú tündökléséről. Miként azt a VG a múlt hét végén megírta, a lakossági hitelek körében az elmúlt évben a legdinamikusabban, 18,3 százalékkal a fogyasztóknak kihelyezett áruhitelek összege emelkedett. Ez még így is csak 37,8 milliárd forintot tett ki, bár tegyük hozzá, a lakossági hitelpiac fenn már tárgyalt drasztikus visszaesése miatt az áruhitelek teljes hitelállományon belül elfoglalt részaránya eddig sosem látott mértékű szintre emelkedett: 2022 novemberében az összes lakossági hitel 3, decemberben 26 százalékát áruhitelként vették fel a családok.
Fontos azért látni, hogy a korábbi években is az év vége volt az áruhitelek csúcshónapja, épp ezért a 2021-es bázishoz hasonlítva az egyébként a fenti csúcsokkal megspékelt tavalyi utolsó negyedévben is 3 százalék alatt maradt az áruhitel-állomány növekedése. Ezt annak fényében nem tarthatjuk kimagasló teljesítménynek, s akár a hitelfelvételtől való elfordulás jelét is láthatjuk benne, hogy a történelemben először, tavaly a karácsony mellett az év egyik legjobban várt és legnézettebb sporteseménye, a labdarúgó-világbajnokság miatt rendkívül sok áruhiteles akció futott a boltokban.
A nulla százalék THM varázsa most sokat jelenthet
S ha már akció. A korábbi években, amikor nem volt infláció, történelmi mélypontokon állt a jegybanki alapkamat, és így a mélyben voltak a piaci kamatszintek is, a fogyasztók jelentékeny része nemcsak egy-egy híradástechnikai berendezés vagy épp háztartási gép vásárlásában gondolkodott, hanem több terméket akart egyszerre megvásárolni, vagy komolyabb mértékű beruházásokba fogott. Ekkoriban a hiteligényüket a polgárok rendszerint személyi hitelekből fedezték, amelyek a fogyasztási hiteleken belül hagyományosan a legolcsóbb hitelfajtának számítanak. A nagyobb, esetenként (több)milliós összegű személyi kölcsönök felvétele elvitte a fókuszt a klasszikus áruhitelekről, amelyek összegkorlátja jellemzően pár százezer forint.
Az áruhitelekkel a személyi kölcsönök abban is versenyezni tudtak, hogy adminisztrációjuk az elmúlt évtizedben jócskán egyszerűsödött: az ügyfél folyószámláját vezető és így a keresetére pontosan rálátó bankoknál az áruhitellel vetekedő időtartam, 20-30 percen belül a számlára kerülhet ma már az igényelt hitelösszeg. Ráadásul nem volt szükség arra, hogy az igénylő a munkáltatótól jövedelemigazolást kérjen vagy bankszámlakivonatokat csatoljon, miként az az áruhiteleknél még ma is megszokott.
Személyi kölcsönöknél viszont nincs mód arra, hogy a bankon kívül más is hozzájáruljon az ügyfél által fizetendő kamatszintekhez.
A kiskereskedelmi forgalomban az áruházláncok számára fontos az értékesítés volumenének fenntartása, emiatt hajlandók saját árrésük egy részéről lemondani.
Ezek az összegek támogatják azokat az időszakokat, amikor a boltok polcain kamatmentes áruhitelt tudnak kínálni. A fogyasztóknak nullaszázalékos teljes hiteldíjmutató (THM) mellett kínált akciók fedezete jellemzően a pénzintézetek által a kereskedőknek a hitel közvetítéséért fizetett jutalék – erről mond le a kereskedő ideiglenesen. Az akciók másik részét pedig a bankok adják bele. Az áruhiteles megállapodásoknál nem egy esetben úgy köttetik meg a deal a bank és a kereskedő között, hogy belefoglalják, egy éven belül hány hétig kell a kereskedőt a banknak támogatnia nullás THM-mel futó akciók keretében. Mindenkinek érdemes erre áldoznia, hiszen a bank jól működő disztribúciós csatornát, a kereskedő erős vásárlást támogató eszközt kap az áruhitellel. A fogyasztó pedig valóban lehetőséget kap arra, hogy kamatmentes törlesztéssel vásárolja meg azokat az eszközöket, amelyekre szüksége van.
A magasabb inflációs környezetben a nulla százalék THM kifejezetten vonzónak tűnhet a jövőben.
Ne feledjük, nem feltétlenül luxusról van szó, amikor az ember áruhitel felvételére kényszerül: az elromlott hűtő vagy mosógép pótlása is nehezen finanszírozható gondot okozhat akkor, amikor az élelmiszerek drágulása miatt – a hivatalos statisztikák szerint is – ma 40 százalékkal több pénzt kell a boltokban hagynunk.
A következő hónapok a fentiek miatt újra elhozhatják az áruhitelek reneszánszát. Nagy kérdés persze, hogy a tudatos fogyasztók a nullás THM-akciókra utaznak-e. A statisztikák alapján egyébként pont a nullaszázalékos THM-akcióknak köszönhetően az ügyfelek által felvett áruvásárlási hitelek átlagos kamatszintje rendkívül moderált. Az éven belül visszafizetendő áruhitelek kamata a 2021. decemberi 13,37 százalékról tavaly decemberre 12,39 százalékra csökkent, de az éven túli futamidőre felvett áruvásárlási kölcsönök kamatszintje is a személyi kölcsönökkel vetekedő szinten, 14,87 százalékon állt tavaly decemberben. Ez persze azt is jelenti, hogy a nem akciós időszakokban bizony bőven találkozhatunk 20-25, sőt akár 30 százalékos THM-mel is, ehhez képest a személyi kölcsönök továbbra is sokkal vonzóbb megoldást jelentenek. A kamatmentes akciókat ugyanakkor dőreség lenne nem kihasználni.
