Egyre ambiciózusabbak a kormányhivatalok fogyasztóvédelmi hatóságai, ám az eljárások döntő többsége mégis az eljárás alá vont cégek részéről bevethető jogi kreativitást mellőzve, vagyis a megszokott forgatókönyv szerint zajlik, így a hatósági adatbekéréseket követően nem marad más lehetősége a fogyasztóvédelmi hatóságnak, mint hogy kötelezést elrendelő, illetőleg bírságot megállapító határozat meghozatalával zárja le az eljárást. Üdítő kivétel, amikor a parttalan vitatkozás helyett az eljárás alá vont ajánlatot tesz hatósági szerződés megkötésére.
A fogyasztóvédelmi hatósági szerződést elvétve alkalmazzák, dacára annak, hogy kifejezetten hasznos jogintézmény, és az egyes kormányhivatalok mint általános hatáskörben eljáró fogyasztóvédelmi hatóságok által indított eljárásokban a fogyasztók széles körét érintő, jelentősebb vagyoni jogi jogsérelmek miatt kiszabható, akár több száz millió forintot is elérő fogyasztóvédelmi hatósági bírságok kiváltására is alkalmas lehet. Legyen szó akár jelentős késésről az írásbeli panaszok érdemi megválaszolására meghatározott 30 napos határidő betartását, vagy egy-egy európai uniós jogszabály által rendelt kompenzációs összegeknek a fogyasztóknak való kifizetését illetően, vagy egyéb anomáliákról.
A hatósági szerződésekkel való ügyviteli lehetőség annak előnyeivel, kötöttségeivel és kockázataival együtt minden cégvezető figyelmére érdemes jogintézmény.
Alfája és ómegája a közérdek érvényre jutása. Ennek biztosítása a tét, csakis az erre képes hatósági szerződés lehet a bírságkiszabás alternatívája. Persze a közérdek mibenléte az adott eset összes körülményének gondos mérlegelésével határozható csak meg, vagyis esetenként jelentősen eltérően behatárolható kategória. Körültekintő jogi tanácsadási munkát jelent meghatározni a pontos stratégiát az eljárás megindulásakor: beazonosítani egyrészt, hogy fennáll-e az elméleti lehetősége egy hatósági szerződés megkötésének, másrészt, hogy a gyakorlati megvalósítás szintjén milyen időrendben és mekkora költségösszegben előirányzott egyes szerződési kötelezettségeket felvonultató szerződési ajánlattal érdemes a hatósághoz fordulni. Mert csak olyan ajánlattal érdemes, amelyre a hatóság nem eleve elutasítással reagál, hanem az ajánlat tartalmát illetően tárgyalásba bocsátkozik. Márpedig diszkrecionális jogkörben dönti el a hatóság, hogy belemegy-e a szerződéskötésbe, elfogadva az eljárás alá vont cégnek a hatósági szerződés megkötésére irányuló ajánlatát, tesz-e rá módosító javaslatokat, avagy elutasítja azt, és marad a kaptafánál, bírságot szab ki. Mindeközben a hatósági szerződéskötésre irányadó egyes jogszabályi rendelkezések meglehetősen szűkszavúak, kikristályosodott joggyakorlat pedig nem létezik.
Mindemellett magas színvonalú fogyasztóvédelemről akkor beszélhetünk, amikor reparációval, jóvátétellel – nem pedig megtorlással, elrettentéssel – ér véget egy-egy hatósági eljárás.
Mert bár generálisan nem elvetendő, amikor a bírságok befizetésével a Magyar Államkincstár gyarapszik, és optimálisan eltalált bírságösszeg meghatározásával jó esetben nemcsak a speciális, hanem akár a generális prevenció eszközeként is betöltheti a rendeltetését a kiszabott pénzbüntetés, visszatartva a versenytársakat hasonló jogsértések elkövetésétől, ugyanakkor érezhető jóvátételt a sérelmet szenvedett vagy megkárosított egyes fogyasztók életébe aligha hozhatnak a bírságok. Ezért is mérföldkő az egyik fapados légitársaság legutóbbi esete: vállalásainak egy része a fogyasztók utazási kreditekkel való kompenzációját és az őket megillető utasjogokról történő edukációt célozták, vagyis előremutatók, míg mások jövőbeli folyamatfejlesztéseket irányoztak elő, amelyek alkalmasak lehetnek arra, hogy a jövőben hasonló jogsértésre ne vagy kisebb intenzitással kerüljön sor a vállalkozás részéről.
A jogalkalmazónak ugyanakkor számolnia kell azzal, hogy nem köteles a hatóság kezdeményezni és ajánlattal előállni, továbbá nem jelent a hatóság részéről diszkriminatív eljárást, ha esetleg a külső szemlélő által hasonlónak vélt egyes jogsértések kapcsán az egyik vállalkozással igen, a másikkal viszont nem köt hatósági szerződést. Kétségtelen, jelent némi kockázatot, hogy a hatósági szerződések megkötése csakis az adott jogsértés valamennyi körülményének kitisztázásával és azok reparálására szolgáló szerződéses vállalások részletes egyeztetésével realizálható műfaj. A vezérelv, hogy a szerződéskötéssel a közérdek optimálisabban kiszolgálható legyen, mintsem bírságkiszabással, és fel kell vállalni, hogy amennyiben a vállalkozás mégsem teljesíti szerződéses kötelezettségeit, akkor végrehajthatók lesznek a vállalások és bírság kiszabására is sor kerülhet. Ugyanakkor bátraké a világ, és a fogyasztók hűségükkel szolgálhatják meg a sikeres belső folyamatfejlesztésekre stb. szánt befektetéseket, vagyis a szerződéskötés jobb alternatíva lehet, mint a bírságfizetés.
