Ez a legutóbbi olyan volt, mint egy tornádó: gyorsan jött, gyorsan ment és mindent kisöpört az útjából. Mit tanultunk belőle? Jobban felkészültek leszünk a következő, garantáltan bekövetkező energiaválságra? Első ránézésre mintha minden rendben lenne az európai energiaiparban. Igaz, hogy az oroszok nem szállítják le csak a szerződött gáz töredékét (a stockholmi választottbírósági ítélet után beígért mennyiség kb. 30, a háború előtti szállítás kb. 10 százalékát), de valahogy még is van elég gáz Európában. Igaz, hogy nem épültek új alap erőművek Magyarországon, de a HUPX déli órák rendszeresen negatív áron kereskednek (napelem-túltermelés). Igaz, hogy a szén-dioxid ára 90 euró/tonna fölött van (ami a két évvel ezelőtti ár háromszorosa), de ez ma már valahogy nem hír. Az energiaválság mintha nyári szünetre ment volna. Mint minden szabadság, ez is véget ér egyszer, és ezért lenne jó megérteni, hogy hogyan is kezdődött ez az energiaválság. Ez az írás egy alternatív gondolatmenetet szeretne bemutatni, ahol a figyelem középpontjában a szén-dioxid-szabályozás lesz.
Az európai energia ára már a háború előtt elkezdett emelkedni. Minden rendben volt 2021 második negyedévéig, de azóta semmi sincs rendben. Mi történt és miért pont akkor? Mint sok nagy történet, ez is a Coviddal kezdődik.
A Covid utáni újjáépítésre az USA és ez EU együtt kb. négy ezer millirád dollárt költött.
Normális ember számára ez egy felfoghatatlan szám, csak összehasonlítva érthető: Németország éves GDP-je kb. ugyanennyi. A változó néven jegyzett, de itt csak poszt-Covid-újjáépítésnek nevezett programok során eddig soha nem látott mennyiségű pénz került az amerikai és az európai pénzügyi szektorba. Itt a probléma az volt, hogy ezt a felfoghatatlan mennyiségű pénzt nem elég megkapni, azt el is kell költeni úgy, hogy a bank, a hedge fund, az alapkezelő maximális hozamot érjen el, minimális kockázattal. A hagyományos céltermékek (részvény, arany, londoni ingatlan stb.) túlárazottak lettek: túl sok pénz üldözött túl kevés szabadon felvásárolható árut. Fontos megjegyezni, hogy egy korábban kedvenc termék pont ekkor került át a no-no kategóriába: a kőolaj. A zöldforradalom hajnalán, amikor olyan marketingkifejezések jöttek divatba, mint karbonsemleges, eredetgarancia, zéró karbonlábnyom és hasonlók, több bank nem mert vagy nem akart már kőolajvezetéket, -finomítót, -fúrást stb. finanszírozni. Csak az orosz olajtermékek elleni szankciók bevezetése után derült ki (2023. február), hogy ez nem volt annyira jó pénzügyi politika:
Európa energiabiztonsága ma jobb lenne, ha a poszt-Covid-alapokból jutott volna a kőolajiparnak (különösen a finomítóknak és bármilyen, a Barátság vezetéket kiváltó szállítónak) is 2021-ben.
A fenti eseményektől teljesen függetlenül, de épp poszt-Covid-újjáépítési csomagok kihírdetésével egy időben kezdődött az EU Emission Trading Scheme (ETS) IV. kereskedelmi időszaka. Ez a világ legnagyobb és legrégibb (2005) szén-dioxid-kereskedelmi piaca, ami egyszer már megbukott (2007 végén a kvóta ára közel nulla lett). A pénzügyi szakemberek ekkor ismerték fel, hogy van itt egy termék (EU ETS certificate), amire a poszt-Covid-újjépítési pénzt el lehetne költeni, ha (és csak akkor ha) az EU a szabályokon kicsit változtat. Mivel az EU minden áron el akart kerülni még egy 2007-es szén-dioxid-kudarcot, amire a Covid-hónapok során nagyobb volt az esély, ezért itt a befektetők diktálták a módosított feltételeket:
- ingyenes allokáció kivezetése,
- a forgalomban lévő szén-dioxid-kvóták számának automatikusan csökkentése, a szén-dioxid-banking megszüntetése (a korábbi kereskedelmi időszakban kiadott kvótát nem lehet átvinni a következő időszakba) és az összes kereskedelmi forgalomban lévő kvóta számának megadása minden évben,
- a Market Stability Reserve megerősítése (komplex árkontroll-mechanizmus, ha a kvóta ára túl magas/alacsony lenne),
- a külső (Kiotó-protokoll) termékeket (például Clean Development Mechanism) többet ne lehessen az EU ETS-be behozni,
- a kibocsátó iparágak számának növelése (például repülés), valamint
- a szén-dioxid-kvóta lágyan szabályozott pénzügyi termék maradjon (nincs fizikai szállítás) és tőzsdén kereskedjen (nincs fizetési kockázat).
Végül ezt az új szabályozást az eddigi gyakorlatnál hosszabb időre „bebetonozták”: az V. kereskedelmi időszak csak 2030-ban kezdődik, addig a fenti előírások nem változhatnak. Az EU-reformok után (2021 elején) minden készen állt a szén-dioxid-kereskedés újraindításához: az egyik oldalon ott volt az elköltésre váró német méretű poszt-Covid-pénz, a másikon egy európai pénzügyi termék, aminek a szabályozását a pénzügyi befektetők (de nem szükségszerűen a kibocsátók) elvárásai szerint módosították. Majd ezt az új rendszert az EU a Fit-for-55 marketingszlogen alatt elkezdte népszerűsíteni az utca embere számára.
Az eredmény nem maradt el. Az EU ETS kereskedett ára 2021 során megháromszorozódott. Az év végére a pénzügyi befektetők számláin már több szén-dioxid-certificate volt, mint a kibocsátók (erőművek, gyárak stb.) kezében. Ennek a terméknek az ára soha többet nem esett vissza a 2021-es szintre: kisebb megtorpanásokkal, de az EU ETS áremelkedése azóta is tart.
Az idén már megtörtént a csoda, amire a befektetők türelmesen vártak.
Kora tavasszal 100 euró/tonna felett kereskedett a szén-dioxid-kvóta, ami 2007 novemberben 0,1 euró/tonnába került – ez 100 ezer százalékos áremelkedés tizenhat év alatt.
De miért fontos ez az energiaválság szempontjából? Az európai erőművek számára az EU ETS egy alapanyag, amit ugyanúgy be kell árazni, mint a szenet, az olajat vagy a földgázt. Ahogy 2021 során, a fent említett pénzügyi befektetők felvásárlása miatt, folyamatosan emelkedett a szén-dioxid ára, ugyanúgy ment fel az áramé is. Ahogy az áram egyre drágább lett, úgy emelkedett az európai földgáz ára, pedig ekkor még bőven volt orosz sőt az Északi Áramlat II is elkészült (2021 szeptemberében). Kommentátorok szerint az oroszok ekkor adtak megbízást a saját, nyugati kereskedőcégeiknek és pénzügyi tanácsadóiknak szén-dioxid-kvóta ipari méretű felvásárlására. Jól ismerték fel, hogy minél drágább az EU ETS, annál több bevételük lesz gázimportból. Csúnya kereskedelmi kifejezéssel: az oroszok végig synthetic long pozícióban voltak. Ekkor már két, egymástól teljesen független piaci szereplő (a poszt-Covid-pénzt elköltő bankok, hedge fundok stb. és az Európába gázt importáló oroszok) egyszerre jelent meg a szén-dioxid-vásárló oldalon, egy közös szándékkal: minél magasabb legyen az EU ETS elszámolóára a tőzsdén. Ez a közös vételi nyomás indította be az európai elektromos áram és földgáz árrobbanását valamikor 2021 második negyedévében. És a többi csak történelem, ahogy a tanult skót mondaná.
Összefoglalva: ez az utolsó energiaválság kevésbé lett volna tornádószerű, ha az EU a szén-dioxid-piacot 2021-ben nem a fent leírt módon reformálta volna meg.
Az új kereskedelmi rendszer a poszt-Covid-pénzt kezelő bankoknak, alapoknak és pénzügyi befektetőknek kedvezett. A kibocsátók és a végső felhasználók (akik az egészet megfizetik) másodhegedűsök lettek. A jelenlegi szabályok szerint az EU ETS ára állandó vételi nyomás alatt van, ami garantálja, hogy a kvóta (szinte) folyamatosan drágul. Mivel a szén-dioxid egy fontos inputtermék az energiaiparban, az új szén-dioxid-kereskedelmi szabályok hozzájárultak az európai áram, majd a földgáz 2021 második negyedévben beindult drágulásához. Máig nem tisztázott, hogy az oroszok milyen mennyiségben és mely cégeken keresztül vásároltak fel kvótákat 2021-ben, és ezzel milyen mértékben torzították el az európai földgázpiaci árát. Valamint azt sem tudjuk, hogy mi történt ezekkel a közvetlenül vagy közvetetten orosz tulajdonban lévő szén-dioxid-kvótákkal az EU-szankciók kihirdetése után. Mint említettem a szén-dioxid mint potenciálisan árfelhajtó (bullish) tényező minimum 2030-ig ott lesz az európai energiakereskedelemben: csak reménykedhetünk, hogy a 2021-es felvásárlási láz nem fog megismétlődik az idén, a nyári szünet után.
