József és a szélesvásznú virtuális valóság

József, a gépészmérnök munkahelyére megérkezve azonnal felveszi az MR- (mixed reality, azaz valós környezetre digitális információkat vetítő) headsetet, amely ismerteti vele az aznapra tervezett feladatokat, köztük a kiemelt tennivalót: a rendszer egy kritikus jelentőségű futószalagrobot meghibásodását jelzi előre, amit meg kell akadályoznia. József ugyan még sohasem javított ilyen robotot, de ez nem hátráltatja, késlekedés nélkül elkezdi a vizsgálatot. A headset szkenneli a robotot, a leltárrendszerből lekérdezi a releváns adatokat, összeveti őket a várható hiba leírásával, és máris megjeleníti, melyik alkatrészt kell kicserélni. A virtuális asszisztens pillanatok alatt „utánanéz”, és tájékoztatja Józsefet: a cserealkatrész két napja érkezett meg és a raktár északnyugati szárnyában található. Virtuális munkatársa odavezeti mérnökünket, majd lépésről lépésre segíti az alkatrészcserét, végül elvégzi a szükséges dokumentációt is.

Ilyen lesz egy gépészmérnök tipikus napja a nem is olyan távoli jövőben – a Világgazdasági Fórum Navigating the Industrial Metaverse: A Blueprint for Future Innovations című tanulmánya szerint akár már 2030-ban. Mint a címből is kitűnik: a futurisztikus(nak tűnő) elemek forrása az ipari metaverzum, amely nem csupán a digitális ikrek, a tervezés és a szimuláció terén hoz gyökeres változásokat, de a képzések és az értékesítés támogatásában, valamint a beszállítói láncok terén is egyre nagyobb szerepet játszik.

A jövő természetesen már elkezdődött. Az említett tanulmány több mint 100 nagyvállalat nem kevesebb, mint 634 metaverzum-projektjét vizsgálta meg. A példák sora a Citigroup adatközpont-hatékonyságot növelő New York-i digitálisiker-projektjétől a DHL kiterjesztett valóságon alapuló, az USA-ban és Chilében használt, a tréningeken és az ügyfélszolgálatban működő megoldásán keresztül a BMW PartChain nevű rendszeréig ér, amely „egyetlen gombnyomásra” képes megjeleníteni komplex beszállítórendszerek adatait és közvetíteni ezeket valamennyi érdekelt félnek.

A piacvezető fejlesztők sorra jegyeztetik be szabadalmaikat, hogy hosszú távon is biztosítsák az egyes területeken megszerzett versenyelőnyüket, a metaverzum-megoldások alkalmazói egyre nagyobb reményeket fűznek a fejlesztésekhez. Az Accenture Business Trends Survey szerint a metaverzum-stratégiával rendelkező vállalatok vezetői arra számítanak, 

A metaverzum-lehetőséget illetően a legoptimistább országok között többségben vannak a feltörekvő piacok – köztük Ausztrália és Kína –, ahol a cégek nagyjából kétszer akkora (több mint 7 százalékos) bevételi hányadot várnak az új alkalmazásoktól, mint az európai vagy az észak-amerikai vállalatok.

A metaverzumban rejlő potenciál természetesen a gazdaságpolitika irányítóinak figyelmét sem kerülte el. Az Európai Bizottság már meghirdette a virtuális világok uniós stratégiáját, de a terület másutt is a gazdaságpolitika prioritásai közé került. Az Egyesült Arab Emírségek például az új – támogatott – projektektől 2030-ig 40 ezer új munkahelyet és 4 milliárd dolláros GDP-növekedést vár.

A Világgazdasági Fórum szakértői vázolták az ipari metaverzum elterjedésének fázisait is. Eszerint a következő két év a digitális ikrek, az XR (kiterjesztett valóság), a robotika, a mesterséges intelligencia és az IoT gyors térnyeréséről szól, a következő három év során várhatóan kidolgozzák az iparági szabványokat, az MI-, robotika- és blokkláncalapú technológiák és üzleti modellek pedig széles körben elterjednek. Öt év múlva lépünk aztán abba a korszakba, amelyben az ipari metaverzum már a „business as usual” része lesz – ugye, még emlékszünk Józsefre?

Ez azt jelenti, hogy a következő évtizedben több mint 30 százalékos lesz a növekedés – évente! Erről az exponenciális sebességű vonatról nem szabad lemaradni, a virtuális világ felé minél gyorsabban meg kell tenni az első valóságos lépéseket a hazai iparvállalatoknak is.