A túlzó félelem károsabb lehet, mint maga a Trump-jelenség

Az önbeteljesítő jóslatok bizony jelen vannak a gazdaság területén is. Az elvárásoknak valóságalakító hatásuk van, amely jelenség egyre inkább a középpontba került a viselkedési közgazdaságtan felemelkedésével. Számos kutató foglalkozik ezzel a tudományterülettel, és eredményeikkel többen Nobel-díjat is nyertek már. Hogy mi köze mindennek Donald Trumphoz? Nagyon is sok. A Trump 2.0 során várt gazdasági sokkokkal kapcsolatos – talán sok esetben túlzóan pesszimista – várakozások önmagukban is gyengíthetik a világgazdasági kilátásokat.

Talán nem túlzás azt állítani, hogy az idei év leginkább várt politikai (és egyben gazdasági) eseménye az Egyesült Államok elnökválasztása volt. Ezzel a mércével mérve még nagyobbat szólt Trump átütő győzelme. A január 20-án újra hivatalba lépő elnök tervezett azonnali vámintézkedései és egyéb protekcionista ígéretei szélsőséges gazdasági előrejelzések sorát indította útjára. A jelenlegi vészjóslás ugyanakkor nem veszi figyelembe a lehetséges fékeket és ellensúlyokat, gazdasági értelemben véve.

Egy becslés szerint a tipikus amerikai háztartás évi 2600 dollárt veszíthet a vámháborún (Peterson Institute). A hosszú távú káros hatásokat számszerűsítve a Wharton School 5 százalékkal alacsonyabb GDP-t jósol két évtized távlatában. De ott van az IMF becslése is, amely szerint az USA GDP-je 2026-ra 1,6 százalékkal lesz alacsonyabb a Trump-féle politika következményeként, mint annak hiányában. És bár mindez rémisztően hangzik, azért ezek a számok egyáltalán nem egy mély és hosszú recesszióról vagy durva gazdasági sokkról árulkodnak, maximum elveszített növekedési potenciálról.

Azonban ezekkel az előrejelzésekkel még így is van néhány apró probléma. Általánosságban az ilyen számítások nem helyeznek elég hangsúlyt a gazdasági fékek és ellensúlyok rendszerére, amelyek a gazdasági veszteségeket mérsékelhetik. Például az erősebb dollár csökkenti majd a vámok inflációs hatását az USA-ban, tehát nem biztos, hogy olyan szigorú kamatpolitikára kell berendezkednie a Fednek, mint azt néhányan borúsan előre vetítik. Ez pedig kihat mind az európai, mint a feltörekvő országok tőkepiacaira. Ráadásul a polikrízis időszaka azt is bebizonyította, hogy a vállalatok igenis gyorsan adaptálódnak a sokkokhoz. Új kereskedelmi útvonalak, közvetítők beiktatása, befektetési politika áthangolása. A gazdasági előrejelzések ezt a fajta viselkedési mechanizmust aligha építik be a modellekbe. Persze Európa sem ül majd karba tett kézzel (jó esetben) és például az EKB agresszívabb kamatvágásai segíthetnek a régiónak.

Érdemes néhány szót vesztegetni Trump habitusára is: ő egy üzletember, a legdörzsöltebb fajtából. A vámok sok esetben elrettentő eszközök, ha úgy tetszik negatív ösztönzők. A legújabb bejelentés is arról szól, hogy azért Kína, Mexikó és Kanada kapják első körben a vámokat, mert ők felelősek a migrációs válságért és az USA drogproblémáiért. Nyilván ezeket a vámok nem oldják meg, de ösztönözhetik a megoldás fókuszú gondolkodást az érintett felek részéről, amivel elkerülhetőek a vámok.

Ettől ez még káros és nemkívánatos a globális gazdaság szempontjából, csak nem éppen sokkszerű. Gondoljuk csak a Brexitre és annak vámhatásaira. Nem omlott össze a brit gazdaság. A negatív hatások csak lassan, fokozatosan adódnak össze.

Tehát a Trump-féle politikát drasztikus sokként prezentálva csak egy dolog érhető el. Az eleve törékeny üzleti és fogyasztói bizalom gyengül, visszafogva a beruházást, a fogyasztást és önbeteljesítő jóslatként végül tényleg megérkezhet a sokk. A partnerországok kormányzatai ráadásul a védekezésbe ölnek túl sok figyelmet és pénzt, miközben felerősödnek a hangok a szemet-szemért, fogat fogért elv mellett. Hiszen, ha ilyen hatalmasak a jósolt károk, nincs mit veszíteni.

A valóság ennél unalmasabb. A protekcionizmus következményei a hosszú távú termelékenység és gazdasági jólét lassú eróziójában mutatkoznak majd meg. Hosszú távon így mindannyian szegényebbek leszünk. Ez kevésbé kattintásvadász, mint a sokk ígérete, de kézzel foghatóbb, kevésbé káros narratíva és talán megengedi, hogy a gazdasági aktorok végre a lényegre fókuszáljanak.