Merre tovább, uniós agrárpolitika?

Bárhol is járjunk a nagyvilágban, két dolgot mindenképp tudnak a helyiek Európáról: a schengeni övezetet és azt, hogy Európának van a világon a legfenntarthatóbb mezőgazdasága. Ahogy azonban a belső határátlépés lehetősége is akadozik, úgy az európai élelmiszer-termelés rendszere is soha nem látott kihívásokkal néz szembe. Javában zajlik ugyanis a Közös Agrárpolitika reformja, ami azonban – a mostani tervek alapján - az eddigi magas színvonalú termelés leépüléséhez vezetne majd. Sikerül-e megőriznünk stratégiai pozícióinkat vagy máris készüljünk az ukrán és a brazil termékek dömpingjére? A tét nem kicsi: az egészséges és megfizethető európai élelmiszerek fennmaradása.

A Közös Agrárpolitika reformja 2027-től

A mezőgazdasági támogatások jelentős része kezdettől fogva uniós hatáskörbe tartozik, hiszen az élelmiszerellátás biztosítása mindig is kiemelt szempont volt az Európai Unióban. Stratégiai helyzetét mutatja, hogy az EU összköltségvetésének közel egyharmadát jelenleg is az agrárpolitika finanszírozása teszi ki (közel 400 milliárd euró összegben). A támogatás persze nem valamiféle ajándék a termelőknek, hiszen a legszigorúbb állatjóléti és növény-egészégügyi szabályokat kell betartaniuk, ráadásul támogatás hiányában az élelmiszerek ára is jóval magasabb lenne a fogyasztók számára. Az évtizedek óta működő támogatási rendszer azonban most komoly kihívásokkal szembesül, hiszen 2027-től radikálisan megvágnák a Közös Agrárpolitika költségvetését, ami negatív hatásokkal járna mind a termelőkre, mind a fogyasztókra nézve. Az EU egyre szaporodó kiadásai (pl. a közösen vállalt adósság törlesztése vagy Ukrajna tervezett csatlakozása) ugyanis többletforrásokat követelnek meg, amit az eddigi célterületek rovására kívánnak finanszírozni. Az Európai Bizottság legfrissebb javaslata tehát a források jelentős csökkentését vetíti előre, mindezt úgy kommunikálva, mintha ez egyébként az európai gazdák érdekét szolgálná.

Hogyan alakítanák át az európai mezőgazdaságot?

A Bizottság elnöke, Ursula von der Leyen egy német bölcsészprofesszort bízott meg az agrárjavaslatok kidolgozásával, ráadásul úgy, hogy Kelet-Közép-Európából egyetlen gazdaszervezet sem kapott meghívást a „szakértői” testületbe. A bölcsészprofesszor és csapata által kidolgozott javaslat alapján széles körben megszüntetnék a területalapú támogatásokat, és csak egy szűkebb kör számára (fiatal gazdálkodók, hátrányos térségekben működő termelők, új belépők) tenné azt elérhetővé, de a szigorú zöld előírásokat továbbra is minden egyes európai termelőtől megkövetelnék. A testület egyértelmű célként jelölte meg továbbá a húsfogyasztás csökkentését és a növényi alapú élelmiszerekre történő átállást is. Ami még ennél is fájóbb, hogy Ukrajna esetleges uniós csatlakozását még csak meg sem említi a tanulmány az agráriumot érintő kihívások között, miközben ez a hazai termelők tömeges csődjéhez vezetne.

Milyen gazdasági hatásai lennének a javaslat elfogadásának?

A területalapon járó normatív támogatások csökkentése miatt az EU-ban előállított élelmiszerek ára nagy valószínűséggel emelkedne, amely inflációnövelő hatással járna. Ezzel egyidejűleg a lakosság egy részét az olcsóbb, bizonytalan eredetű és minőségű, harmadik országokból származó élelmiszerek vásárlására és fogyasztására ösztönözné, de ez a folyamat sajnos már nem csak a jövő: az európai állattenyésztés alapanyag-szükségletének (kukorica, szója) kétharmada már most is az EU-n kívülről érkezik. Ezen túl a mezőgazdasági termeléshez kapcsolódó ún. agribusiness ágazat (pl. gépforgalmazás, vetőmag- és műtrágyagyártás) szintén többszáz milliárd forint értékben járul hozzá az ország gazdasági teljesítményéhez, és amely drasztikus visszaeséssel számolhatna a javaslat megvalósulása esetén.

Súlyos következményei lennének a magyar gazdatársadalomra is

Közel 200 ezer gazdaság működik Magyarországon, amelyek döntő többsége őstermelői vagy egyéni vállalkozói formában végzi tevékenységét. Gazdasági és társadalmi súlyukra jellemző, hogy a termőföldek közel kétharmadát egyéni gazdaságok használják. Az elmúlt időszak gazdálkodási és piaci nehézségei (súlyos aszályok, ukrán áruk dömpingje, a termelési költségek drasztikus megemelkedése) miatt viszont a korábbiakhoz képest még inkább felértékelődött a támogatások szerepe. A családi gazdaságokra építő magyar gazdaságszerkezeti modell ezért radikális átalakuláson mehet keresztül, amennyiben a területalapú támogatás megszűnne a jelen formájában létezni: a piaci és éghajlati kihívásokkal küzdő gazdatársadalom létszáma drasztikusan lecsökkenne. 

Milyen termékek érkeznek be az EU-n kívülről?

Az európai termelés csökkenésével párhuzamosan tovább nőne a harmadik országokból származó áruk behozatala. Ezek közül is kiemelkedik az ukrán termékek dömpingje, hiszen Ukrajna az EU teljes termőterületének közel egyharmadát kitevő földterülettel rendelkezik, mindezt tetézve a nyugati tőke komoly jelenlétével és technológiai színvonalával. A dömping mértékére jellemző, hogy a háború előtt Ukrajnából 5 millió dollár értékben érkezett gabona Magyarországra, ami 2022-ben – a háború kitörése után – már meghaladta a 400 millió dollárt, de óriási mennyiség érkezett például olajos magokból, baromfiból, tojásból is. Egyértelműen kijelenthető, hogy nem lesz fenntartható az európai mező- és élelmiszergazdaság, ha az EU által felállított szigorú élelmiszerbiztonsági szabályokat csak az európai termelőkkel szemben várják el, a szabadkereskedelmi megállapodások által piacot biztosított szereplőktől viszont nem.