Trump és a túlkínálatba erősítő OPEC

Az olajkartell nyolc tagországa még 2023 folyamán két lépésben arról döntött, hogy a nemzetközi olajárak megtámogatása érdekében önkéntes alapon napi 2,2 millió hordóval csökkenti közös kitermelésüket. Evvel együtt a megelőző évi kitermelési kvóta mérsékléssel együtt már napi 5,85 millió hordóval kevesebbet, ami körülbelül a globális kínálat 5,7 százaléka, hoznak a felszínre. Az akkor kétéves mélyponton lévő olajárak átmenetileg felerősödtek ugyan, de a hosszú távú trenden nem változtattak. Az eredeti terv szerint az OPEC tavaly októberben indította volna újra leállított kitermelését úgy, hogy havi 138 000 hordóval fokozatosan dolgozza le napi 2,2 millió hordós hátrányát. Azonban a piaci viszonyok – túl alacsony árak – hatására ezt a döntést háromszor is elhalasztották. A bejelentett terv szerint a fokozatos visszaállítással 2026 szeptemberére végeznének fenntartva maguknak a lehetőséget, hogy menet közben, a piaci viszonyoknak megfelelően, növeljék vagy csökkentsék a felszínre hozatali ütemet. 

Talán nem véletlen ez az áprilisi időpont, hiszen az Egyestül Arab Emírségek is ekkor kezdheti meg az idei évre vonatkozó magasabb kvótaszintjének kitöltését. Az öböl menti állam napi 300 000 hordóval növelheti majd kitermelését. Ez egy egyedi engedmény volt az ország számára, amely dollármilliárdokat fektetett olajiparába, amivel kitermelési maximuma napi 4 millió hordóról napi 4,85 millió hordóra emelkedett és a cél 2027-re a napi 5 millió hordó elérése. Azonban ennek gyümölcsét a szigorú kvótaszabályozás miatt kihasználni nem tudta. Egyszer, 2021-ben, már a szétesés közelébe került az OPEC az Emírségek miatt, de akkor is sikerült lekenyerezni őket. Ezen előzetes adatok alapján az áprilisi OPEC+ kitermelési volumen napi 170 000 hordóval bővülhet, amely növekedési szint az év végéig fennmarad folyamatosan nyomás alatt tartva az olajárakat. 

Pontosan ezért lepte meg a piacokat olyannyira a mostani bejelentés, hiszen a nemzetközi olajárak alapból alacsony szinten álltak és ráadásul a nemzetközi energiaügynökségek kínálati is többlettel számoltak az év végére. 

A legnagyobb hozzáférhető olajtartalékokkal rendelkező ország oroszlánrészt vállalt az olajárak kiegyensúlyozásában rendkívüli mértékű kitermelés csökkentésével. A potenciálisan napi 12 millió hordós kapacitással rendelkező ország 2023 augusztusa óta már kevesebb mint napi 9 millió hordóval hoz a felszínre, ami több mint 10 százalékkal alacsonyabb, mint a járvány előtti hat év átlaga. 

Tehát nemcsak kevesebbet kap az olajért, de abból kevesebbet is értékesít. Ezt a hatást leginkább az állami olajvállalat, a Saudi Aramco éves osztalékfizetésén keresztül lehet nyomon követni. A vállalat a héten közölte, hogy a 2023 utáni osztalékfizetés 124 milliárd dollárja után a tavalyi év után már csak 85 milliárd dollárral gazdagítja az államkasszát. A korábban bejelentett politikával összhangban lévő alacsonyabb kifizetés a befektetők és a közgazdászok figyelmét egyaránt felkeltette, mivel a kifizetés a királyság költségvetésének legfontosabb elemévé vált a gazdaság átalakítására irányuló több milliárd dolláros terv közepette. 

A költségvetési egyensúly biztosításához 90 dollár körüli nemzetközi olajár kellene. Az alacsony olajárak okozta alacsony állami bevételek hatása, hogy az idei évben 27 milliárd dolláros költségvetési hiány alakulhat ki. Amúgy nem ritka a költségvetési hiány az országban, ahol 2014 óta csak 2022-ben sikerült többletet összehozni. Az állami és kormányzati szervek tavalyi mintegy 50 milliárd dolláros adósságeladása, valamint az Aramco kifizetései segítettek a hiányt mérsékelni. A kormány idén több mint 14 milliárd dollárnyi kötvényt értékesített, amivel a feltörekvő piacok legnagyobb hitelfelvevője lett.

Kulcsfontosságú döntés előtt áll az ország vagy megkockáztatják az Aramco mérlegére nehezedő feszültség növekedését, vagy hagyják, hogy a királyság költségvetési hiánya tovább növekedjen. A vállalat a közelmúltban nettó adósságba süllyedt, ami éles fordulat az egy évvel ezelőtti több mint 27 milliárd dolláros nettó készpénzállományhoz képest. Tavaly a teljes osztalék majdnem 40 milliárd dollárral volt magasabb, mint a szabad cash flow. Egyelőre nem ad aggodalomra okot az eladósodottság, mert a nagy olajtársaságok alacsony olajárak idején is biztosítani szokták részvényesi kifizetéseiket, amit hitelfelvételből finanszíroznak. A növekvő adósság nem feltétlenül rossz dolog, tekintettel annak alacsony tőkeáttételére, de hosszabb távon mindenféleképpen problémákhoz vezethet. 

Mindezek tükrében nagyon meglepő, hogy Szaúd-Arábia belement a kitermelés fokozatos visszaállításába. 

A kartell más okok miatt is dönthetett úgy, hogy zöldutat ad az emelésnek. A társvezető Oroszország, amelyet Joe Biden kormányának utolsó napjaiban újabb szankciókkal sújtottak, a Trumppal való melegebb kapcsolatainak köszönhetően talán kedvezőbb feltételeket kaphat a hordók szállítására. Az iráni és venezuelai exportra gyakorolt washingtoni „maximális nyomás” pedig hiányt teremthet más OPEC+ nemzetek számára, hogy betöltsék azt. Bármi is álljon ténylegesen a döntés mögött erős nyomás nehezedik az olajárakra, amelyek így akár négy évvel korábbi szintre is leeshetnek.