Az „eladni Amerikát” szlogen már több mint hóbort
Az utóbbi időszakban egy érdekes jelenséget figyelhettünk meg, miszerint az amerikai állampapírokra már nem úgy tekintenek a befektetők, mint egy menekülőeszköz. Így jelentősen olcsóbbak lettek a kockázatmentes eszközökhöz képest, ami emelkedő hozamokat jelent, vagyis dráguló adósságfinanszírozást. Az amerikai eszközök eladása, amit egyszerűen csak Sell America ügyletnek neveznek, most a recessziós pánik egyik fő témája. Normál esetben a recessziós kockázat növekedése a hozamok csökkenését hozza magával, de jelenleg az amerikai eszközök eladása és így a hozamok emelkedése dominálja a piacot.
Április 9-én az S&P 500 az egekbe szökött, miután Donald Trump bejelentette, hogy 90 napos szünetet rendel el bizonyos vámok kivetésére a legtöbb országgal szemben. A gazdaságpolitikai irányváltás egy olyan piaci vérfürdőt követően jött, amely a részvénypiacról gyorsan átterjedt más eszközosztályokra, különösen a rendkívül fontos állampapírpiacra. A kötvények hozamai kezdetben csökkentek a vámok április 2-i bejelentése után, ahogyan arra normál recessziós kockázat esetében számítani lehet. Azonban a következő kereskedési napok alatt brutális nyomás alá kerültek. Az eladási hullám folyamatosan fokozódott és a hozamok őrült tempóban emelkedtek. Ami ezt még aggasztóbbá tette, hogy az amerikai dollár is gyengült, mivel a piac „mindent eladni, ami amerikai” üzemmódba váltott. Ez a helyzet pedig arra emlékeztetett, ami egy-egy politikai vagy gazdaságpolitikai baklövés után egy feltörekvő gazdaság eszközeivel történik. Csak épp itt és most a világ legfejlettebb tőkepiacáról beszélgetünk.
A nehezén talán túl vagyunk. A befektetők pedig megkönnyebbülésre lelhetnek abban a tudatban, hogy mégiscsak van az a szintű piaci pánik, ami megváltoztathatja az amerikai gazdaságpolitika irányát és Trump elhatározását. A pánik hatására megtörtént hátraarc ellenére azonban az amerikai hosszú hozamok makacsul magasan ragadtak, ami szokatlan. Hiszen, ha a vámok rossz hatással vannak az USA gazdaságára, akkor végül alacsonyabb kamatlábakhoz kellene vezetniük. De rendben, maradjanak magasak a hozamok. Akkor viszont a dollárnak kéne nagyon vonzóvá válnia a befektetők körében.
Ezzel szemben a dollár durván gyengül a magasabb kötvényhozamok és a részvénypiaci fellendülés ellenére is.
Ez pedig azt jelzi, hogy a befektetők bizalmát Trump olyan mértékben játszotta el, hogy a vámok szüneteltetése ezt a bizalmi deficitet már önmagában nem képes helyreállítani. Itt már nem csak a recessziótól vagy az amerikai gazdaság hosszú távú termelékenységének csökkenésétől való félelem motiválja az eladásokat. Most már az eddig kockázatmentes menekülőeszköznek (safe haven) tartott amerikai kötvényektől is szabadulnak a befektetők.
A dollár összeomlása jelenleg a Sell America tökéletes barométereként működik. Az átáramlás folyamatos a többi, hagyományos menedékeszközökbe: a svájci frank, a japán jen vagy akár az euró erősödik. Ami igazán sokkoló, hogy a dollár nem csak ezekkel szemben veszít az értékéből, de a magas bétájú, vagyis alapvetően kockázatosnak tartott devizákkal szemben is. Úgy tűnik tehát, hogy egy komoly és tartós átállás zajlik a piacokon.
Ebben a helyzetben még csak megtippelni sem mernénk, hogy hol lehet a dollár mélypontja. A nap végén azonban Trump kezében van a kulcs: csak a protekcionista intézkedések jelentős visszafordítása (különösen Kínával szemben) tudná tartósan helyrehozni az okozott károkat. A dollár gyengülése viszont aligha hatja meg önmagában az amerikai vezetést. Ezzel szemben az, hogy az amerikai államkötvényeket „toxikus” eszközként kezeli a piaci, már kényelmetlen sztori. A Trump-adminisztráció ugyanis a hozamok csökkenését pozitív ellensúlyként hirdette a vámok narratívájával szemben. Nos, ez már a múlté.
A szélesebb piaci feszültségek mostanra enyhülni látszanak , de Trump győzelmi narratívájában továbbra sem hisz a piac. Az újabb és újabb kiábrándulási hullám pedig a napok múlásával erősödhet majd, ha úgy látszik, hogy a legfontosabb üzleti partnerek (az Európai Unió és Kína) mégsem hajlandóak tárgyalóasztalhoz ülni.
Az pedig már csak hab a tortán, hogy ebből az egész piaci felfordulásból megint Európa jöhet ki jól: elindult egy látszólagos közeledés Kína és az EU között.
Az euró erősödése a befelé fordulni kívánó európai gazdaságok számára már kevésbé fájó. Ráadásul mindennek a dezinflációs hatása nagyobb mozgásteret nyithat az Európai Központi Bank számára a kamatok csökkentésére és a gazdaság ösztönzésére.
Persze ettől még a kereskedelmi háború továbbra is negatív összegű játszma marad. Mindenki veszít, hiszen a vámok folyamatos lebegtetése úgy tűnik velünk marad. Ennek a bizonytalanságnak a negatív hatása pedig nem csak a tőkepiacokra, de a vállalati és fogyasztói döntésekre is kihat, rontva ezzel a globális gazdasági kilátásokat.
