Magyarországon a foglalkoztatás szempontjából már egy évtizede nagyobb probléma a munkaerőhiány, mint a munkanélküliség. A munkanélküliségi rátánk 2017 óta alacsonyabb 5 százaléknál, amit a szakirodalom teljes foglalkoztatottságként tart számon.
A magyar foglalkoztatási mutatók évek óta az unió élbolyában találhatók, a Covid óta tartó polikrízises időszakban nem romlottak, hanem tovább javultak. Míg 2010-ben a tagállamok között sereghajtók voltunk, addig tavaly már Németország szintjére, a 7. helyre léptünk előre.
Hazánkban soha nem látott mértékben bővült a foglalkoztatás tizenöt év alatt. A 2010-es mélypontról folyamatosan csúcsokat döntve javult a munkaerőpiacunk szinte minden területe. 2024-ben éves átlagban már 4 millió 699 ezren dolgoztak hazánkban, 2,2 millió nő és 2,5 millió férfi, és 220 ezer munkanélküli volt csupán. A 20-64 évesek foglalkoztatási rátája 81,1 százalékra emelkedett.
Sosem dolgoztak még ennyien Magyarországon, a rendszerváltás előtti legmagasabb foglalkoztatási rátát is túlszárnyaltuk már. Magyarországon 1989-ig büntetőjogi tényállás volt, közveszélyes munkakerülőnek hívták azt, akinek nem volt hivatalos munkahelye. Nálunk emiatt már 1960-ban a 15–64 éves korosztály 67,5 százaléka dolgozott, köztük a korcsoportbeli nőknek is már a harmada, míg a tőlünk nyugatabbra levő országokban csak a nyolcvanas években léptek be a nők nagy arányban a munkaerőpiacra, a mediterrán országokban a legkésőbb.
A 2010-ben hivatalba lépő nemzeti kormány legfontosabb célkitűzése volt egymillió fővel növelni a foglalkoztatást. Ezt egyrészt a munkanélküliség csökkentésével, másrészt a 20–64 éves inaktívak számának mérséklésével érte el. Úgy nőtt közel egymillióval a foglalkoztatottak száma hazánkban, hogy közben a 20–64 éves népesség száma több mint félmillióval csökkent.
A foglalkoztatás bővülését és az inkatívak számának csökkenését segítette ugyan a közfoglalkoztatás, amit 2010 előtt is működtettek a baloldali kormányok is, de mára ez már nem jelentős. A 2010-ben éves átlagban 75 ezer főnek munkát adó programokban résztvevők száma tavaly 60 ezerre mérséklődött éves átlagban, azaz nem igaz az az ellenzéki vád, miszerint a foglalkoztatásbővülés a közfoglalkoztatás kiszélesítése miatt történt.
A munkaerőpiac számos szegmensében vagyunk dobogósok, illetve nagyon sok fontos mutatóban valóban a legjobbak lettünk. Íme pár példa erre:
A foglalkoztatásiráta-javulásunk Málta után a második legnagyobb a 20–64 éves korcsoportban 2010–2024 között.
Az inaktívak arányának csökkenése a 20–64 éves korcsoportban szintén a második legnagyobb volt Málta után: a 2010-es 32,6 százalékról 2024-re 15,3 százalékra csökkentünk.
A high-tech szférában dolgozó nőknek az összes foglalkoztatotton belüli aránya a 2. legmagasabb volt hazánkban tavaly. A férfiakkal együtt a teljes munkaerőpiacon a 4. legjobbak voltunk.
A kisgyermekes anyák foglalkoztatását jelentősen javította a 2013-as anyák napja környékén bejelentett, majd 2014 januártól életbe lépő gyed extra, mely megengedte az anyáknak, hogy a gyed mellett legálisan munkát is vállaljanak akár teljes munkaidőben. Ez az intézkedés csupán egy jogi gátat szüntetett meg, nem jelentett terhet a költségvetésre, mégis a meghirdetése után 9 hónappal nőni kezdett a születések száma, s az Eurostat adatai szerint 2014-ben 3757-tel több gyermek született nálunk, mint 2013-ban.
A rendszerváltás óta mért legnagyobb éves születésszám-növekedésünk egyértelműen a gyed extrának volt köszönhető.
Idén júliustól már a csed mellett a gyermek 3 hónapos korától is vállalhat legálisan munkát az édesanya, ha a család úgy dönt. Illetve az édesanyák adómentességének kiterjesztése is tovább fogja növelni e csoportban a foglalkoztatási rátát.
Míg 2010-ben minden képzettségi szint foglalkoztatási rátája rosszabb volt, addig 2024-re mindhárom szint jobb lett, mint az uniós átlag.
2010-ben a diplomások (77,5 százalék) és a legfeljebb alapfokú végzettségűek (36,1 százalék) foglalkoztatása is az utolsó előtti volt az unióban, a középfokúak (61,8 százalék) esetében pedig mindössze három országnak volt rosszabb rátája nálunk. 2024-re a felsőfokú végzettségűek rátája az Európai Unióban a legjobb Magyarországon (91 százalék), a középfokúaké (80,5 százalék) a Málta, Hollandia, Csehország, Németország és Svédország után a 6. legjobb, s a legfeljebb alapfokúaké (59,9 százalék) is a 10. helyre lépett előre.
S mindez úgy, hogy a 20–64 éves népesség képzettségi szintje közben jelentősen növekedett. Míg 2010-ben a legfeljebb alapfokú végzettségűek a népesség 18 százalékát adták, addig mára harmadával kevesebbet, csupán 12 százalékot, ami az uniós átlagnál (19 százalék) jóval kisebb. Ez idő alatt a diplomások aránya a korcsoportban 19 százalékról 29 százalékra emelkedett.
Sokszor hallani az ellenzéktől, hogy nálunk sokan kényszerülnek a képzettségi szintjük alatti munkát végezni. Ez sem igaz,
az Eurostat statisztikája szerint hazánkban nagyon alacsony a túlképzettek aránya a munkaerőpiacon.
Azokat a diplomásokat tekinti az unió túlképzettnek, akik olyan munkakörben dolgoznak, ahol nem előírás a felsőfokú végzettség. Nálunk a diplomás foglalkoztatottaknak mindössze 14,5 százaléka dolgozik nem diplomás munkakörben, ami a 6. legkisebb arány, Németország, Franciaország és Ausztria is sokkal rosszabb mutatókkal rendelkezik.
A mai napig alaptalanul támadnak bennünket azzal, hogy azért tudott növekedni a foglalkoztatás, mert összeszerelő üzemekben, vagyis alacsony hozzáadott értékű munkahelyeken dolgozunk. Az alacsony hozzáadott érték az elsődleges munkaerőpiacra már nem igaz, 2010 előtt volt jellemző, de azok a gyárak már 2010-re bezártak, elköltöztek tőlünk olyan országokba, ahol jóval olcsóbb a munkaerő.
A 2010 utáni új munkahelyek komoly része a high-tech szférában, azaz a csúcstechnológiai iparban és a tudásintenzív szolgáltatások területén jött létre.
Kijelenthetjük, hogy már nem vagyunk az összeszerelő üzemek országa, ahogy ez 2010 előtt jellemző volt ránk.
2024-ben az összes foglalkoztatott 6,7 százaléka dolgozott a high-tech szektorban, ami a negyedik legnagyobb arány az unióban. 2019 óta minden évben bent vagyunk az első ötben Írországgal, Finnországgal, Észtországgal és Svédországgal vetélkedve.
Furcsa módon sok elemzőt megtévesztettek a KSH legfrissebb, áprilisi munkaerőpiaci adatai. Szokatlan dolog történt: az előző év azonos időszakához viszonyítva csökkent a foglalkoztatottak háromhavi átlagos létszáma 32 ezer fővel. Még a Világgazdaság is megírta, hogy „a KSH foglalkoztatottsági adatai elmaradnak a tavalyi év azonos időszakában mérttől”. Azt azonban mindenki elfelejtette megemlíteni, hogy az egy évvel korábbihoz viszonyítva csökkent a munkanélküliek (6 ezer fővel) és az inaktívak száma is (21 ezer fővel). Mindez úgy történhetett meg, hogy egy év alatt 59 ezer fővel csökkent a 15–74 éves népesség, ami duplája a tavalyi népességcsökkenésnek.
Tavaly még a népességcsökkenés mellett tudott bővülni a munkaerőpiac, idén az év elején márciusig még volt kimutatható emelkedés, s április lett az első olyan hónapunk, amikor a létszámbővülés megállt. Mivel azonban a létszámbővülés elmaradása a munkanélküliek számának csökkenésével járt együtt, s a népességszám jelentős csökkenése miatt még sem a foglalkoztatási ráta, sem a munkanélküliségi ráta nem romlott, ezért még nem időszerű munkaerőpiaci romlásról beszélni.
Most már elérkeztünk arra a pontra, amikor a népesség csökkenése miatt már nem elég a foglalkoztatottak létszámának növekedését figyelnünk, hanem külön hangsúlyt kell fektetnünk arra, hogy a foglalkoztatási ráta növekedjen.
Látható, hogy a gazdaság szereplői munkaerőhiánnyal küzdenek, még az év további időszakában is jönnek létre új munkahelyek, s csökkenő népesség mellett kell megtalálniuk a potenciális új munkavállalóikat.
Még nem ismerjük az Eurostat idei első negyedéves adatait, de a német hivatalos statisztikák (destatis.de) arról írnak, hogy december óta folyamatosan csökken a foglalkoztatás és nő a munkanélküliség. Áprilisra a németeknél a foglalkoztatási ráta 1,3 százalékpontot zuhant az előző év azonos időszakához viszonyítva, a munkanélküliségi ráta pedig 0,6 százalékpontot emelkedett.
Valószínű, hogy az unió több országában is elindult már a hanyatlás, mi még messze nem tartozunk közéjük.
Ha a brüsszeli tervek szerint gyorsított eljárásban uniós taggá válna Ukrajna, akkor viszont katasztrofális romlás indulna nálunk is. A magyar munkaerőpiacra olyan mennyiségű olcsó ukrán munkaerő zúdulna rá, ami jelentősen letörné a dinamikusan növekvő magyar béreket, s csökkentené a magyar honfitársaink foglalkoztatását is, azaz megtörne a már másfél évtizede tartó fejlődésünk. Ezt akkor tudjuk megfékezni, ha sikeres lesz a VOKS2025 szavazás. Ezért is fontos, hogy minél többen vegyenek részt a véleménynyilvánításban, adják le szavazatukat június 20-ig akár már online is!
A munkaerőpiaci statisztikák a lakosság foglalkoztatását mutatják, nem tartalmazzák a külföldiek magyarországi munkavállalását. Ha ők nagy számban, s nem ellenőrizhető, nem szabályozható keretek között megjelennének a magyar munkaerőpiacon, akkor az végzetes és vissza nem fordítható lenne számunkra.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.