Dominóelv
Amitől tartani lehetett, bekövetkezni látszik. Az első dominó ledőlt. A politikai elit tagjainak szembe kell nézniük azzal, hogy - meglehet - egyikük sem érezheti magát biztonságban. A D-209-es sztori eredményeként a palackból tizenkét évnyi mesterséges késleltetés után kiszabadult szellem önálló életre kelt. Az oldalaknak nincs elegendő erejük ahhoz, hogy az eseményeket ellenőrzésük alatt tartsák. Hiába íródtak forgatókönyvek a Medgyessy-ügy kezelésére - egyfelől a kormányfő hatalomban tartásának, másfelől megbuktatásának céljával -, mert bármikor és úgyszólván bárkiről előkerülhet egy olyan papiros vagy információ, amely megváltoztatja a dolgok menetét.
Márpedig ez nagymértékben segíti a mindenki (egyforma) szem a láncban elmélet előszeretettel általánosító híveit, és egyúttal csaknem lehetetlenné teszi az egykorvolt történések lényegre törő megértését. Speciális problémát jelent, hogy ma már, évtizeddel a rendszerváltás után az ügynöktörvény akár legkorrektebb újrafogalmazása sem ad esélyt a teljes tisztánlátásra. Végtére - ebben egyetértenek a témakört ismerő politikusok és szakértők - teljes és kizárólagosan hiteles listák nincsenek, sőt: a névsorok önmagukban amúgy sem tartalmazzák a fontos információk összességét.
Pokorni Zoltán a jelek szerint nem sokat gondolkodott azon, lemondásának milyen következményei lehetnek. Úgy tűnik, a Fidesz elnöke nem politikai, sokkal inkább személyes - ebből adódóan talán aránytalanul súlyos - döntést hozott. Távozásának tényét, illetve az elhatározás kínálkozó olvasatait ugyanakkor a felek nyilván - ez a politikában természetes - megkísérlik a maguk szerepe és érdeke szerint fel- és kihasználni. Medgyessy Péter haladéktalanul megragadta az esélyt, és igyekezett békés, az ügyek lezárását szorgalmazó hangnemet megütni. A Fidesz viszont a sokkból ébredve szinte bizonyosan az erkölcsi tartás mintájaként állítja majd szembe Pokorni Zoltán döntését a miniszterelnök elhatározásának hiányával.
Mindenestül, igaz, nem szabad kizárnunk, hogy a pártok arra a megállapításra jutnak, nincs mit egymás szemére vetniük. A tegnapi nyilatkozatok azonban nem az értelmezések tartalmi közeledését, ellenkezőleg, azok távolodását valószínűsítik. Megismételhetjük: olyan mérkőzés kezdődött, amelyet réges-rég le kellett volna játszani.
A fejlemények nem a politikai stabilitás mielőbbi kikerekedése felé mutatnak. Egyhamar nem lesz béke.
Gazda Albert







