Zöld út a hulladékgazdálkodás megújításának

Háttér | Vélemény

Az Országgyűlés elfogadta a hulladékgazdálkodási törvény módosítását, amely az Alkotmánybíróság által megfogalmazott elvárásoknak is eleget tesz. A jogszabály módosítása több szempontból is mérföldkőnek számít.

A hasznosításra történő előkészítésig tartó hulladékgazdálkodási feladatok ellátása a jövőben egyszereplős koncessziós modellben valósul meg. A puding próbája az evés.

Ezt a működési formát már most sokan támadják a piaci konformitás vélt hiánya miatt, holott Európában nincs kialakult egységes gyakorlata a hulladék összegyűjtésének és kezelésének. Van, ahol magánvállalkozás, van, ahol önkormányzati vagy állami szolgáltató látja el ezt a feladatot. Mindenféle hibrid megoldások is léteznek, de önmagában sehol sem a modell vagy a szereplők száma az eredményesség vagy a kudarc fokmérője. Az ágazat egységes és kiszámítható működése, ellenőrizhetősége egy országos közszolgáltató mellett talán könnyebben szavatolható, mint egy szerteágazó érdekek szerint és eltérő szolgáltatási színvonalon működő iparágban. Ráadásul az egyszereplős modellben is nagy szükség lehet a jelenlegi szolgáltatókra, hiszen szemét mindig lesz, sőt a hulladékgazdálkodás feladatai a mostaninál sokrétűbbek lesznek.

A törvény értelmében az illegális hulladéklerakás is szigorúbban szankcionálható. A károkozás mértékétől függően öt év szabadságvesztéssel is sújthatják az elkövetőt. Az intézkedés mögött széles társadalmi támogatottság alakult ki.

A Századvég egy évvel ezelőtti felmérése szerint az emberek 98 százaléka vélte úgy: a kormánynak határozottan fel kell lépnie az illegális szemétlerakók felszámolásáért.

A jogszabályváltozás miatt a fém, műanyag és üveg italcsomagolásoknál megjelenik majd a betétdíj, amit a vásárló a visszaváltáskor teljes egészében visszakaphat. A szelektív hulladékgyűjtés a következő években a bio-, a textil- és a veszélyes háztartási szemétre is kiterjed. 2025-re a településeken termelődő hulladék 55 százalékát kell újrahasznosítani, majd ezt 2035-ig fokozatosan 65 százalékra kell emelni. Az ipari maradékanyagot minél nagyobb arányban kell nyersanyagként a gyártásba visszaforgatni, 2035 után pedig a települési szemétnek legfeljebb 10 százalékát lehet lerakókban elhelyezni.

A törvény a hulladéktermelés minden szereplőjével szemben fogalmaz meg elvárásokat, és figyelembe veszi, hogy a hulladékkezeléssel nemcsak a termék életciklusának végén, de már a kezdetekkor, a gyártásnál, majd később a csomagolásnál, a szállításnál vagy a forgalmazásnál is foglalkozni kell.

Fotó: MTI/Czeglédi Zsolt

A hulladékkezeléssel kapcsolatos felelős gondolkodást manapság a 3R-szabállyal (reduce, reuse, recycle) szokás leírni. A reduce annyit tesz, hogy lehetőség szerint mérsékeljük azt a tevékenységet, amely a szemét előállításához vezet, ne pazaroljunk, és ne fogyasszunk fölöslegesen. A reuse azt jelenti, hogy például nem válunk meg idő előtt attól, amit tovább is használhatnánk. Ne vásároljunk fölöslegesen, észszerűtlenül, mert ezzel terheljük a környezetünket. A hulladékkezeléssel kapcsolatban a recycle szó senkinek sem ismeretlen: ha valamire már végképp nincs szükségünk, akkor bontsuk alkotóelemeire, dolgozzuk fel és hasznosítsuk újra.

A hulladék lerakókban történő elhelyezése szimbolikus értelemben is a „szemét ügy” elfedése, szőnyeg alá söprése. A lerakókba a veszélyes hulladékok is bekerülhetnek, ami végzetes lehet a környező élővilágra.

A káros anyagok beszivárognak a termőtalajba, a vizeinkbe, a bomlásnak induló, egymással keveredő anyagok üvegházhatású gázokat termelnek. Az égetés szintén problémás. A hulladékégetők részt vesznek a villamosenergia-termelésben, sőt a salakanyagból fémek nyerhetők ki, ugyanakkor a folyamat – a szűrési technológia folyamatos fejlődése ellenére is – légszennyezéssel jár. Marad tehát a hulladék értékként, nyersanyagként történő kezelése és az újrahasznosítás, ami a leginkább kívánatos megoldás szerte a világon.

Szelektív gyűjtésre leginkább a háztartási vagy települési szemét esetében van lehetőség. Az Európai Unió statisztikai hivatalának februári jelentése szerint 2019-ben Magyarországon személyenként átlagosan 387 kilogram ilyen típusú szemetet termeltünk, ami messze jobb az uniós aránynál (502 kilogramm fejenként).

Az Eurostat adatai szerint az elmúlt mintegy másfél évtizedben Magyarország 16 százalékkal tudta mérsékelni a kommunális hulladék mennyiségét, miközben ezen a téren az EU átlagosan még 1 százalékos javulást sem tudott felmutatni. Ma hazánk a negyedik legkevesebb háztartási hulladékot előállító nemzet Románia, Lengyelország és Észtország után. Miközben ott vagyunk a legeredményesebb hulladékcsökkentők között, tizenhat uniós tagállamban még nőtt is a háztartási szemét mennyisége az elmúlt években.

Az Eurostat szerint ugyanakkor a kommunális hulladéknak csak 36 százalékát komposztáljuk vagy dolgozzuk fel újra; 50 százalékát lerakókban helyezzük el, 14 százalékát pedig elégetjük – száz százalékát visszaforgatva az energiatermelésbe. Az EU-ban az újrahasznosítás mértéke ezzel szemben magasabb, átlagosan 48 százalék, a szemét 25 százaléka végzi lerakóban, 27 százalékát pedig elégetik.

A jogszabály módosítása ezért ma nagyon is időszerű. Ha az újrahasznosítás mértékét sikerül feltornásznunk, miközben a szemét mennyiségét is tovább tudjuk csökkenteni, a hulladékgazdálkodásban Magyarország az Európai Unió mintaállama lehet.

Ön mit gondol erről? Mondja el véleményét!

Tízhavi mélyponton az ipari termelés az eurózónában

Az első negyedév visszaesése után a másodiktól már fellendülés várható Európában.

Eljött a precíziós mezőgazdaság kora

A magyar agráriumnak 269 millió eurót hozhatnak az 5G-technológiák.

Bajban az amerikai vécépapír-gyártók

Jelentősen visszaesett az értékesítés volumene az előző év azonos időszakához képest.

Már látszik a fény a londoni alagút végén

A brit gazdaság a tavalyi hatalmas esése után kezd visszakapaszkodni, de februárban így is 7,8 százalékkal maradt el az egy évvel korábbitól.
Világgazdaság Piactér