Azoknak, akik nem tudják folytatni a katát, más kedvező adózási módot fog ajánlani a Pénzügyminisztérium (PM) és a kormányzat
– bocsátotta előre Tállai András, a szaktárca államtitkára, amikor a hétfő délben beterjesztett adómódosítást kedden kivételes sürgősségi eljárás keretében tárgyalták meg, majd el is fogadtatták a parlamentben.
Amióta ismertté váltak a kisadózó vállalkozók tételes adójának (kata) újraszabott peremfeltételei, számtalan adószakértői elemzés látott napvilágot, arról azonban egyelőre nincs hír, Tállai András ötlete mögött van-e már tényleges tartalom.
Ezért a VG megkereste a Pénzügyminisztériumot:
tekintettel arra, hogy a mostani 450 ezerből várhatóan mindössze 70-80 ezren maradhatnak katások, a rendszerből kikerülő mintegy 370-380 ezer kisvállalkozónak milyen alternatívát terveznek kidolgozni, amely kedvezőbb adózási forma lehet, mint az átalányadózás?
A kérdésünkre egyelőre nem érkezett válasz (amint ez megtörténik, arról beszámolunk). Az említett 370-380 ezer kisvállalkozó jelentős része már az átalányadózással barátkozik mint kézenfekvő megoldással.
kontra átalányadózás
A mostani átfogó változtatásokig egy főállású katás vállalkozó esetében 655 ezer forintnyi teher mellett 12 millió forint bevétel volt áfamentesen elérhető évente. A 655 ezer forintból 600 ezer maga a kata (havi 50 ezer forint), 50 ezer az iparűzési (ipa), a fennmaradó 5 ezer forint pedig a kötelező kamarai tagdíj.
Vagyis aki kihasználta a kata és az alanyi áfamentesség keretét – ami egymáshoz igazítva – 12 millió forint, akár 11,345 millió forinthoz is hozzájuthatott – számlázás és adózás után, legálisan, tisztán.
Tételezzük fel, hogy a becslések szerint a rendszerből (jellemzően vállalati megrendelésekre is dolgozó és/vagy mellékállású vállalkozó) kieső katás ugyanúgy 12 millió forint bevételt produkál átalányadózás mellett is.
Elő a kockás papírral
Ennél a példánál maradva a következő számítás végén kerülhet képbe az adott személy a rá váró adóterhekről:
- az éves bevétel tehát 12 millió forint
- ebből le kell vonni TEÁOR-számtól függően a végösszeg 40, 80 vagy 90 százalékát, a költséghányadot
- a tevékenységek többségbe a 40 százalékos sáv alá tartozik, az így kapott összeg a jövedelem, az adóalap, ennél a példánál maradva 7,2 millió forint
- a bevétel nagyságától függetlenül 1,2 millió forint adómentes, ennek a levonásával 6 millió forintra csökken az összeg
- ebből számítva kell levonni a társadalombiztosítást (tb – 18,5 százalék), a személyi jövedelemadót (szja – 15 százalék), a szociális hozzájárulási adót (szocho – 13 százalék) és az iparűzési adót (ipa – 1 százalék)
- ez együttesen az adóalap, tehát a jövedelem 47,5 százaléka (1,1 millió forint – tb, 900 ezer – 780 ezer forint – szocho, 60 ezer forint – ipa)
- A számításunk szerint ez 2,84 millió forintnyi közteher, szemben az eredeti katás 655 ezer forinttal, a különbség csaknem négy és félszeres.
Ki jár ezzel jól?
Ennél természetesen kedvezőbb az összkép, ha valaki a 12 milliós katás keret felső határának a közelében sem járt, és várhatóan ezután sem közelíti meg a havi egymillió forint bevételt vagy ha olyan tevékenységben érdekelt, amely az átalányadózásnál a 80 vagy a 90 százalékos költséghányad körébe tartozik.
- 90 százalékos költséghányad kizárólag a kiskereskedelmi tevékenységre vonatkozhat
- 80 százalékos pedig az építőipari szolgáltatásra, a taxis személyszállításra, a fodrászatra, a szépségápolásra, a gépjármű-, számítógép-, illetve háztartási cikk javításra, valamint a vendéglátó tevékenységre
- 40 százalékos költséghányad vonatkozik mindenki másra a műfordítótól a takarítón át a virágkötőig
Elmélet és valóság
A VG egy korábbi írásában már felvetette: régi igazság, hogy ha váratlanul ér minket egy gazdaságpolitikai döntés, próbáljuk meg akkor is megérteni a kormány szándékát, amikor azzal nem feltétlenül tudunk azonosulni. Most viszont hideg fejjel se képesek sokan zöld ágra vergődni: a kisember felháborodását leginkább az táplálja, hogy egy nemzeti kormány miként hozhat kellemetlen helyzetbe több százezer kisvállalkozót egyetlen nap leforgása alatt, ráadásul év közben.
Ezzel együtt érthető szempont a gazdasági kabinet részéről, hogy ne okozzanak több kárt az államnak azok a bújtatott foglalkoztatás révén adóoptimalizálásban jeleskedő cégek,
amelyek a nekik dolgozókkal szembeni elvárásokat úgy fogalmazzák meg, mint klasszikus esetben egy munkáltató a munkavállalóval szemben, csakhogy az utóbbit a költségek lefaragására törekedve rákényszerítik a kata szerinti elszámolásra.
Azzal az eddigi kedvezményezettek többsége is egyetért, hogy már-már irreálisan kedvező keretek között működtek, sokuk szerint azzal azonban a maga idejében ki lehetett volna húzni a kétkedők méregfogát, ha évről évre emelkedik 5-10 ezer forintokkal a vonatkozó adóteher. Vagy akár egyetlen lépésben: amikor 2017-ben 6-ról 12 millió forintra ugrott a keret, vele együtt az adóvonzat is duplázódhatott volna, 50-ről 100 ezerre.
