Égessen is szemetet a hulladékhasznosító, de ne szennyezze a környezetet
Európa-szerte mintegy 500 helyszínen termelnek energiát évente hozzávetőleg 100 millió tonna hulladék elégetésével. Ennyi energiával az orosz eredetű gázimport 9 százaléka váltható ki, az égetéssel pedig az eredeti mennyiség 20-30 százalékra csökken az ártalmatlanítandó hulladék tömege.
Nyugat-Európában már hátradőlhetnek
Nyugat-Európát mára már alapvetően lefedték az energetikai hulladékhasznosítók (huha), míg térségünk még felzárkózóban van. Lengyelországban 2010 óta hét huha épült, Litvániában kettő, Észtországban egy. Csehországban és Szlovákiában is több ilyen létesítmény működik, Szerbiában (Belgrádban) pedig tavaly létesült az első hasonló erőmű. Bécsben négy hulladékhasznosító üzemel, Ausztriában összesen 11, évi 2,6 millió tonnás kapacitással.
Franciaországban 121 hulladékhasznosító mű üzemel, összesen 14 millió tonna éves kapacitással. Közülük több Párizsban működik, például az Isseane hulladékégető, amely mindössze 5 kilométerre található az Eiffel-toronytól. A 26 dániai hulladékégető évente együtt 3,4 millió tonna hulladékot kezelhet. Az évi 400 ezer tonna kapacitású koppenhágai hulladékhasznosító üzem mindössze 250 méterre van a legközelebbi lakott területtől. A tavaly átadott szerbiai huha Belgrádtól 15 kilométerre épült, lehetővé téve Európa egyik legnagyobb nyitott hulladéklerakójának felszámolását.
Magyarországon a második hulladékhasznosító van terítéken
Magyarország egyetlen kommunális hulladéktüzelésű erőműve Budapest XV. kerületében 1982 óta működik, a kapacitása évi 350 ezer tonna. Az évente Magyarországon keletkező 4 millió tonna települési szilárd hulladéknak közel 10 százaléka hasznosul.
A rákospalotai huha megépülése óta téma újabb hazai energetikai hulladékhasznosítók építése. Azonban az ilyen beruházások költségesek, és van velük szemben egyfajta társadalmi érzékenység, Magyarországon égetők helyett mechanikai-biológiai hulladék-előkezelők létesültek mintegy 38 különféle technológiával.
Ezek az előkezelők akár 30 százalékkal is csökkenthetik a lerakandó anyag mennyiségét, de az arány további javítására nem alkalmasak, az üzemeltetésük pedig nem térül meg piaci alapon. Az ilyen hulladékkezelőkben úgynevezett RDF (Refuse Derived Fuel), vagyis hulladékból előállított másodlagos tüzelőanyag keletkezik, amelyet cementgyárak, erőművek hasznosíthatnak.
A hulladékégetők építését az elmúlt évtizedben a hazai gyakorlat, szakpolitika sem támogatta, holott lett volna e célra uniós forrás. Bár a főváros megkezdte a huha 2. előkészítését, e munka 2019-ben leállt.
Az energetikai hulladékhasznosítók (Waste to Energy) mellett érvelők kidomborítják az e létesítmények és a hagyományos szemétégetők közötti különbségeket. Ezek a következők:
- Az égetőben csak háztartási szilárd hulladékot ártalmatlanítanak.
- Energetikai hasznosítás mellett fémeket és inert anyagokat is leválasztanak, amelyek visszakerülhetnek a gazdaságba.
- A hasznosítók zárt épületben, zárt rendszerben működnek.
- Megújuló forrásból származó zöldhőt állítanak elő.
- Csökken általuk az energiaimport igénye.
- Nem kerül a környezetbe a kiváltott fosszilis tüzelőanyagból származó szén-dioxid.
- A Waste to Energy végleges ártalmatlanítást és kisebb lerakási igényt jelent.
- Segíti a szigorodó uniós lerakási előírásoknak való megfelelést (2035-ig a keletkező hulladék maximum 10 százaléka rakható le, a mostani arány 52 százalék).
A hulladék energetikai hasznosítása mellett szól, hogy nincs szükség a hulladék előválogatására, az üzemek mindenevők. Az új ilyen létesítményekre szigorú környezetvédelmi előírások vonatkoznak. Energiatermelő technológiájuk üzleti vélemények szerint versenyképes más energiatermelési módokkal.
A hulladékból termelt villamos és hőenergia legalább 50 százalékban megújulónak számít.
Segít az erőműveknek és az üzemeknek a zöldkvóták feltételeinek teljesítéséhez.
Ám súlyosak az aggályok is
Fontos vitás pont a hulladékégetők közelében lévő levegő minősége, a szag- és a zajterhelés nagysága. Ezek mértéke mérésekkel ellenőrizhető. Az objektív méréssel történő „igazságtétel” fontossága mellett szól, hogy míg az ilyen beruházások ellenzése mögött szakmai és környezetvédelmi helyett állhat ideológiai megfontolás is, a támogatókat is motiválhatják üzleti megfontolások.
Szintén a mérés, az ellenőrzés a válasz azokra a félelmekre, amelyek szerint a hulladékhasznosítókba bekerülnek egyéb módon hasznosítható hulladékok is. További félelem a hasznosítókat ellátó tehergépjármű-fogalom miatt megnövekvő levegőszennyezés.
Ellenérv még, hogy az EU pénzügyileg nem támogatja az ilyen erőművek létesítését.
E felsorolásra általában az a hulladékégetők mellett érvelők válasza, hogy a hulladékhasznosítók gazdaságos tüzelőanyag-kiszolgálása érdekében a létesítménynek a lakott területek közelében kell elhelyezkednie. Ez jellemzően egy 60-80 kilométer sugarú körön belüli beszállítást jelent. A tehergépjármű-fogalom túlzott növekedése úgy kezelhető, hogy célszerű az üzemet ipari környezetbe telepíteni. Előny lehet a vasúti beszállítás is. A szaghatás megelőzhető azáltal, hogy a kukásautókat a hulladékégetőben, zárt térben ürítik.
A hulladékhasznosító üzemek károsanyag-kibocsátására – más ipari tevékenységekhez képest – jóval szigorúbb kibocsátási határértékek vonatkoznak. Tiszta üzemelésüket elsősorban a füstgáztisztítójuk segíti, amely megköti a káros anyagok nagy többségét.
Az égetés során keletkező 20-25 tömegszázaléknyi salak nem veszélyes hulladék.
Külföldi példák alapján használható az építőiparban, például utak építéséhez. A salak mintegy 5-6 százalékos fémtartalma visszanyerhető. A füstgáztisztításnál keletkező maradékanyag mintegy 3 tömegszázaléka viszont veszélyes hulladék, ezt az engedéllyel rendelkező szállítók viszik veszélyeshulladék-lerakókba vagy hasznosításra.
