Hónapok óta növekszik a munkanélküliség Magyarországon, novemberben a Központi Statisztikai Hivatal 221 ezer állástalant mért, ami 30 ezres növekedés két év alatt. A havi adatnál azonban beszédesebb a háromhavi mozgóátlag, 2024 szeptembere és novembere között 4,7 százalékos volt a munkanélküliségi ráta, ilyen magas szinten az állástalanok aránya utoljára 2023 végén és a Covid okozta munkaerőpiaci sokk idején volt.
Mindez annak fényében, hogy pont a harmadik negyedévben esett vissza a GDP és az ágazatok többsége, különösen a magyar gazdaság húzóágazatának számító járműipar továbbra sem remekel, egyáltalán nem tűnik meglepőnek. Csakhogy ennél jóval árnyaltabb a helyzet. Az, hogy továbbra sincs dráma a magyar munkaerőpiacon, leginkább a potenciális munkaerő-tartalékból látszik, ami annak ellenére, hogy tavasz óta folyamatosan nő a munkanélküliség, továbbra is 300 ezer fő körül mozog.
Eközben az inaktívak száma historikus mélyponton van, ami egyértelműen arra utal, hogy egyre többen regisztrálnak a munkaügyi hivatalokba, tehát olyanok is megjelennek a munkaerőpiacon immár munkanélküliként, akik korábban szerettek volna dolgozni, de nem kerestek munkát, emiatt részben kiestek a munkaügyi hivatalok látóköréből.
Ez már 2023 májusában, az infláció tetőzése idején is megfigyelhető volt, amikor egyszerre emelkedett a munkanélküliség és a foglalkoztatottság. A furcsa kettősség oka nem más volt, mint a megélhetési költségek növekedése, ami sokakat késztetett a munkaerőpiaci bevonódásra. Azóta annyiban változott a helyzet, hogy az infláció már éves szinten a 4 százalékos jegybanki célsáv alá szorult, és a reálbérek is bő egy éve emelkednek. Érdemes azt is megfigyelni, hogy a Covid első hulláma alatt, amikor tömegesen vesztették el az emberek a munkájukat, és a munkanélküliségi ráta a mostani szinttel teljesen megegyezett, hirtelen 400 ezer fő fölé emelkedett a potenciális munkaerő-tartalék. Az inaktívak száma 180 ezer főt tett ki, ez most legutoljára már csak 58 ezer fő volt. De még a világjárvány előtti évben is 100 ezer fő körül mozgott.
A mostani folyamatokban azt is látni kell, hogy a cégek továbbra is kivárnak, azaz hiába van kevés megrendelésük, és a kapacitásaiknak csak a töredékét használják ki, továbbra sem küldik el a feleslegessé váló munkaerőt, ezért írtuk korábban, hogy megjelent hazánkban ismét a kapun belüli munkanélküliség. Emögött az a megfontolás áll a vállalatok részéről, hogy a mostani, nehézségekkel teli időszak ideiglenes, tehát ahogy javulnak a gazdasági kilátások és a bizalmi indexek, úgy pöröghet fel a termelés. Ehhez jön hozzá a munkaerőhiány, amely néhány éven belül ismét felerősödhet. Ettől függetlenül tény, hogy nem normális állapot az, hogy a kapacitásuk alig 70 százalékát használják ki a cégek. Van olyan szakértő, aki szerint még pár hónapig bírják ki, míg nem küldik el a munkaerőt.
Épp ezért lenne fontos, hogy ha a termelés felfutását még nem is, de legalább a megrendelésállományok növekedését mihamarabb lássuk.
Szerencsére ez a fordulat az építőiparban már érződik, ahol tavaly jócskán megnőtt a megrendelésállomány, ami arra utal, hogy erős éve lehet idén az ágazatnak. Nagy kérdés továbbra is az ipar, amelynek a kibocsátása novemberben mind havi, mind pedig éves szinten visszaesett, ami azért gond, mert a negyedéves GDP-adatokban ez még mindig visszahúzó erő lehet. Az ágazat esetében egyelőre abban lehet bízni leginkább, hogy az idén a folyamatban lévő nagyberuházások, mint a BMW, CATL vagy a BYD fejlesztései a termőre fordulásukkal lendületet adnak az iparnak.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.